Többlakásos házak

2013


Tartalom

Bevezető esszé
Többlakásos házak kategóriái
A gyűjtemény összeállításának módszere
A történeti korok példái és népi építészeti előképek
A XX. század első felének többlakásos épületei
XX. század második felének mintái
Kortárs kísérletek, tervezési kérdések
1. A XX. század első felének többlakásos épületei – külföldi példák
Otto Wagner, Majolika-ház, Bécs, Ausztria, 1899
Clinton & Russell, Graham Court, New York, USA, 1901
Auguste Perret, Rue Franklin lakóház, Párizs, Franciaország, 1903
Antoni Gaudí, Casa Milà, Barcelona, Spanyolország, 1906-1912
Michel de Klerk, Hembrugstraat, Amszterdam, Hollandia, 1920
Henri Sauvage, Gradins Vavin, Párizs, Franciaország, 1922
Mies van der Rohe, Weissenhofsiedlung, Stuttgart, Németország, 1927
Bruno Taut és Martin Wagner, Britz Hufeisensiedlung, Berlin, Németország, 1925-27
Moisei Ginzburg - Ignati Milinis, Narkomfin közösségi lakóház, Moszkva, Oroszország, 1930
Hans Scharoun, Siemensstadt Housing, Berlin, Németország, 1930
Karl Ehn, Karl-Marx-Hof, Bécs, Ausztria, 1930
Berthold Lubetkin, Highpoint lakóépület, London, UK, 1935
Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri, Casa Lavezzari, Milánó, Olaszország, 1935
Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri, Casa Rustici, Milánó, Olaszország, 1935
Charles Marshall - William Tweedy, Viceroy Court, London, UK, 1934-36
Albini-Camus-Palanti, Fabio Filzi Negyed - szociális lakóegyüttes Milánó külvárosában, Olaszország, 1938
Micthell, Bridgwater, Gollins & Smeeton AA, Viceroy Close, Birmingham, UK, 1938
Robert Atkinson, Oslo Court, London, UK, 1938
MarioTerzaghi - Augusto Magnaghi Delfino, Lakóépület, Como, Olaszország, 1939
Giuseppe Terragni, Giuliani-Frigerio lakóépület, Como, Olaszország, 1940
2. A XX. század első felének többlakásos épületei – magyar példák
Böhm Henrik - Hegedűs Ármin, Török Bankház, Budapest, V. Szervita tér 3, 1906
Lajta Béla, Rózsavölgyi-ház, Budapest, V. Szervita tér 5, 1911-12
Málnai Béla, egykori Cseh-Magyar Iparbank épülete, Budapest, V. Nádor u. 6, 1912
Kotsis Iván, Luther-ház, Nyíregyháza, 1929
Ligeti Pál - Molnár Farkas, Delej villa, Budapest, I. Mihály utca 11, 1930
Rainer Károly, Mailáth-ház, Budapest, II. Keleti Károly u, 1930
Detre Pál - Major Máté, Bérház, Budapest, I. Attila u. 129, 1934
Kozma Lajos, Hatlakásos bérvilla, Budapest, II. Bimbó út 39, 1934
Lauber László - Nyíri István, Bérház, Budapest, XII. Kékgolyó u. 10, 1934
Preisich Gábor - Vadász Mihály, Weiss Manfréd Nyugdíjintézeti pénztárának bérháza, Budapest, XI. Bartók Béla út 62-64, 1934
Árkay Aladár - Faragó Sándor - Fischer József - Heysa Károly - Ligeti Pál - Molnár Farkas - Pogány Móric - Preisich Gábor - Vadász Mihály, OTI bérházcsoport, Budapest, VIII. Köztársaság tér 14.,15.,16, 1935
Kozma Lajos, Átrium ház, Budapest, II. Margit krt. 55, 1935
dr. Barát Béla - Novák Ede, Georgia bérpalota, Budapest, VII. Rákóczi út 4, 1936
Hofstätter Béla - Domány Ferenc, Dunapark ház, Budapest, XIII. Pozsonyi út, 1936
Lauber László - Nyíri István - Bálint Sándor, Bérház, Budapest, V. Irányi utca 8, 1936
Molnár Farkas, Többlakásos társasház, Budapest, II. Pasaréti út 7, 1936
Pogány Móric - Janáky István, Bérvilla, Budapest, II. Áfonya u. 3, 1936
Bálint Károly, Bérvilla üzlettel, Budapest, XIV. Kolumbusz utca, 1937
Kozma Lajos - Dénes Vilmos, Bérház, Budapest, V. Régiposta utca 13, 1937
Rumszauer György, Magyar Királyi Postamesterek és Postamesteri Alkalmazottak Egyesületének bérháza, Budapest, V. Szalay utca 5/a, 1937
Wälder Gyula, Holitscher-ház, Budapest, VII. Rákóczi út 12, 1937
Wanner János, Bérvilla, Budapest, II. Szilágyi Erzsébet fasor 61, 1937
Hofstätter Béla - Domány Ferenc, Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztár bérháza, Budapest, II. Margit krt. 15-17, 1938
Hübner Tibor - Janáky István, OTI bérháza, Budapest, VII. Károly krt. 13-15, 1938
dr. Hültl Dezső, MTA bérháza, Budapest, VII. Károly krt. 1, 1939
Olgyay Aladár - Olgyay Viktor, Bérház, Budapest, XII. Városmajor utca 50/b, 1941
Gerlóczy Gedeon, Bérház üzletekkel, Budapest, V. Petőfi Sándor utca 12, 1944
3. A XX. század második felének többlakásos épületei – külföldi példák
Luciano Abenante - Francesco Di Salvo - Gian Tristano Papale, Szociális lakónegyed, Nápoly, Olaszország, 1947
Luigi Moretti, Il Girasole, Róma, Olaszország, 1950
Ludwig Mies van der Rohe, Lake Shore Drive Apartments, Chicago, USA, 1951
Le Corbusier, Unité d'Habitation, Marseilles, Franciaország, 1952
Mario Asnago - Claudio Vender, Via Faruffini lakóépület, Milánó, Olaszország, 1954
José Antonio Coderch, Casa de la Marina, Barcelona, Spanyolország, 1951-54
Attilio Mariani, Carlo Perogalli: via Crivelli, 1955, Milánó
Frank Lloyd Wright, Price Tower, Bartlesville, Oklahoma, USA, 1956
Gio Ponti, Casa via Dezza, Milánó, Olaszország, 1957
Kunio Maekawa, Harumi lakóépület, Tokio, Japán, 1958
Gian Luigi Banfi - Lodovico Belgiojoso - Enrico Peresutti - Ernesto Rogers (Studio BBPR), Torre Velasca, Milánó, Olaszország, 1958
Johannes Hendrik van der Broek - Jaap Bakema, Hansaviertel torony, Berlin, Németország, 1960
Bertrand Goldberg, Marina City, Chicago, USA, 1964
Goldfinger Ernő, Balfron és Trellick torony, Nyugat-London, UK, 1968-72­­
Moshe Safdie, Habitat '67, Montreal, Canada, 1967
Alison és Peter Smithson, Robin Hood Gardens, London, UK, 1972
Kisho Kurokawa, Nagakin Kapszula Toronyház, Tokio, Japán, 1972
Rudolf Olgiati, Többlakásos ház, Flims-Dorf, Svájc, 1973
Ricardo Bofill, Taller de Arquitectura: Walden 7, Sant Just Desvern, Spanyolország, 1973
Cruz y Ortiz Arquitectos, Calle Doña María Coronel, Sevilla, Spanyolország, 1976
Rudolf Olgiati, Tschaler-ház, Chur, Svájc, 1977
Jean Nouvel, Nemausus I-II, Nîmes, Franciaország, 1985-88
4. A XX. század második felének többlakásos épületei – magyar példák
Kiss Zoltán, Délibáb utcai lakóház, Budapest, VI., 1954
Weichinger Károly - Virág Csaba, Liszt Ferenc téri OTP lakóház, Budapest, VI., 1961
Gulyás Zoltán, OTP lakóházak, Budapest, VII. Rumbach Sebestyén u., 1962
Vedres György, OTP társasház, Budapest, I., Bem rakpart, 1962
Jánossy György, Úri utca 38. lakóépület, Budapest, I., 1963
Tenke Tibor, Kísérleti lakótelep középmagas lakóházai, Budapest, XXII., 1963
Schmidt Lajos, Gellérthegy utcai lakóház, Budapest, I., 1965
Tokár György - Emődy Attila: Lakóház, Budapest, XII. Hajnóczy József u., 1965
Sedlmayr János, Tárnok utcai lakóház, Budapest, I. Tárnok u. 7, 1966
Borvendég Béla, Oskola utcai lakóépület, Szeged, 1968
Varga Levente, Teraszház, Budapest, II. Lévay u., 1967-69
Virág Csaba, Fehér Galamb-ház, Budapest, I. Úri u., 1969
Farkasdy Zoltán - Kenessey Attila, Várnegyedi lakóház, Budapest, I. Dísz tér, 1970
Farkasdy Zoltán, Lakóépület, Budapest, I. Úri utca, 1970
Sedlmayr Jánosné, Hátsókapu utcai lakóház, Sopron, 1971
Mináry Olga, Hankóczy úti lakóházak, Budapest, II. Hankóczy Jenő u., 1974
Horváth Lajos, Foghíjbeépítés a Várban, Budapest, I. Úri u., 1972
Jurcsik Károly, Lakóház, Budapest, III. Toboz u., 1977
5. Kortárs többlakásos épületek - külföldi példák
Gilles Perraudin - Françoise Jourda, Croix-Rousse szociális lakóépület, Lyon, Franciaország, 1992
Philippe Gazeau, Rue de l'Ourcq lakóépület, Párizs, Franciaország, 1993
Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle, Rohrbach 2, Dornbirn, Ausztia, 1977
Frédéric Borel, Rue Pelleport lakóház, Párizs, Franciaország, 1999
Carlos Ferrater, Paseo de Gracia-i lakóház, Barcelona, Spanyolország, 1999
Herzog & de Meuron, Rue des Suisses lakóház, Párizs, Franciaország, 2000
de Architekten Cie, Bálna, Amsterdam, Hollandia, 2000
Kazuyo Sejima - Ryue Nishizawa (SANAA), Kitagata ház, Kitagata, Japán, 2000
Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle, Hötting-west, Innsbruck, Ausztria, 2000
Eduardo Soto de Moura, Maia lakóépület, Maia, Porto, Portugália, 2001
Cino Zucchi, D lakóház a Giudeccán, Velence, Olaszország, 2002
Ercilla-Campo Arquitectura, 168 lakásos szociális lakóépület, Lakua, Vitoria-Gasteiz, Spain, 2002
Dellekamp Arquitectos, Alfonso Reyes 58 Apartments, Mexico City, Mexico, 2003
MVRDV, Silodam, Amszterdam, Hollandia, 2003
Alvaro Siza Vieira, Terraços de Bragança, Lisszabon, Portugália, 2004
Claus en Kaan Architecten, Ter Huivra, Joure, Hollandia, 2004
Edouard François, Flower Tower, Párizs, Franciaország, 2004
Miller & Maranta, Schwarzpark Residences, Basel, Svájc, 2004
Alexis López Acosta & Xavier Iván Díaz Martín, Inakasa lakóépület, Las Palmas, Kanári Szigetek, 2005
David Chipperfield, EMV Villaverde lakóépület, Madrid, Spanyolország, 2005
MVRDV, Blanca Lleó Asociados, Mirador, Madrid, Spanyolország, 2005
PLOT (BIG+JDS), VM lakóház, Koppenhága, Dánia, 2005
Rafael Moneo - Martinez Lapeña & Torres, Sabadell lakóépület, Barcelona, Spanyolország, 2005
Riano Arquitectos, 22 lakásos lakóépület, Madrid, Spanyolország, 2005
Ryue Nishizawa (SANAA), Moriyama House, Tokio, Japán, 2005
S-M.A.O., Szociális lakóépület, Carabanchel, Madrid, Spanyolország, 2005
Amann-Canovas-Maruri, 61 lakásos szociális bérház, Coslada Puerto, Madrid, Spanyolország, 2006
C.F. Møller Architects, Østerbrogade, Koppenhága, Dánia, 2006
Edouard François, La Closeraie, Louviers, Franciaország, 2006
Emiliano López - Monica Rivera, 27 lakásos szociális bérház fiataloknak, Barcelona, Spanyolország, 2007
Xiaodu Liu & Yan Meng (Urbanus Architecture & Design Inc.), Tolou kollektív lakóház, Nanhai, Guandong, Kína, 2008
ZIGZAG Arquitectura, VIVAZZ szociális lakóépület, Mieres, Asturias, Spanyolország, 2011
6. Kortárs többlakásos épületek - magyar példák
Tomay Tamás - Háromlakásos ház, Budapest, II. Kavics u., 1996
Vadász György - Váncza László, Beregszászi úti lakópark, Budapest, XI., 1997
Pálfy Sándor - Keller Ferenc, Lakópark, Budapest, II. Csejtei u., 1998
Reimholz Péter, Hapimag apartmanház, Budapest, I. Fortuna utca, 2000
Csomay Zsófia - Reimholz Péter, Raul Wallenberg vendégház, Budapest, I. Toldy Ferenc u., 2000
Dévényi Tamás, Magház, Budapest, VII. Rottenbiller u., 2002
Tomay Tamás, Gül Baba utcai apartmanház, Budapest, II., 2002
Pelényi Margit, Szociális bérház, Pécs, 2003
Turányi Gábor, Mecset utcai társasház, Budapest, II., 2003
Kalmár László - Zsuffa Zsolt, 4 lakásos lakóépület, Budapest, XVI. Vágás u., 2003
Cságoly Ferenc - Keller Ferenc, Barbakán-ház, Pécs, 2004
Csernyánszky Gábor, Önkormányzati bérlakás együttes, Budapest, XXI. Rákóczy F. u., 2004
Boros Pál, 9 lakásos társasház, Kecskemét, 2005
Gunther Zsolt - Csillag Katalin, Futó utcai társasház, Budapest, VIII., 2005
Hajnal Zsolt, Lakóépület együttes, Budapest, II. Kapás u., 2005
Vincze László, Azúr apartmanház, Siófok, 2005
Dobai János, Passzázs-ház, Budapest, VIII. Horánszky u., 2006
Hajnal Zsolt, Futó utcai lakóépület, Budapest, VIII., 2006
Hild György, 12 lakásos társasház, Budapest, XII. Virág árok u., 2006
Kis Péter - Valkai Csaba, Önkormányzati lakóépület, Budapest, VIII. Práter u., 2007
Mayer Brigitta - Szentgyögyi László, Nevegy utcai társasház, Budapest, XI., 2007
Reimholz Péter, Corvinus Palace, Budapest, I. Szalag u., 2008
Zoboki Gábor - Demeter Nóra: Dorottya palota, Budapest, V. Dorottya u., 2008
Lukács István - Vikár András, Simplon udvar B, Budapest, XI., 2009
Bitó János - Fülöp Gyula - Perényi Tamás, Műemlék lakóépület felújítása és bővítése, Budapest, I. Nándor u., 2009
Turányi Gábor - Turányi Bence, Simplon udvar, Budapest, XI. Bercsényi u., 2010
7. Fenntartható és energiatakarékos többlakásos házak
BKK-2, Sargfabrik, Bécs, Ausztria, 1996
HPP Hentrich-Petschnigg and Partner, Lakóházak fiataloknak, Lipcse, Németország, 2000
BKK-3, Miss Sargfabrik, Bécs, Ausztria, 2000
Roos Architekten, Lakóépület, Jona-Kempraten, Svájc, 2004
Elenberg Fraser, Huski Apartments, Falls Creek, Ausztrália, 2005
Johannes Kaufmann - Hermann Kaufmann, AM Mühlweg lakóegyüttes, 'A' egység, Bécs, Ausztria, 2006
sps-architekten, Samer Mösl passzív házas épületegyüttes, Salzburg, Ausztria, 2006
Aldric Beckmann - Françoise N'Thépé, M3B3 lakótömb, Párizs, Franciaország, 2007
Feilden Clegg Bradley Studios, One Brighton Lakóegyüttes, Brighton, UK, 2009
Grab Architekten, Kraftwerk B, Bennau, Svájc, 2009
8. Válogatott irodalom

A „Többlakásos házak” című tananyagban a többszintes, többlakásos lakóépületekkel foglalkozunk, a többi többlakásos ház típust az „Alacsony intenzív beépítésű házak” c. tananyagban tárgyaljuk. A két típust nem lehet élesen elválasztani, hiszen például a többszintes sorházak, vagy a teraszházak mindkét kategóriához kapcsolhatóak. Amikor többszintes többlakásos házakról beszélünk általában városi bérházakra, vagy a korábban társasházakként emlegetett, városi villákra, esetleg apartmanházakra gondolunk. A közös bennük az, hogy mindegyik olyan több lakásegységet magába foglaló komplexum, amelynél az egységek közös közlekedő rendszerből nyílnak.

A többlakásos házakat több szempontból lehet kategorizálni. A gyűjteményünket kronológiai sorrendben osztottuk fel, a történeti példák után néhány tervezési szempontból érdekes kortárs példát választva. A többlakásos épületeket azonban számos egyéb jellemzője szerint is szokás csoportokba osztani. Az épület végleges kialakítását, a lakások nagyságát, minőségét számos tényező befolyásolja. Az épület építtetője meghatározó a végeredmény tekintetében. Ennek tekintetében megkülönböztetünk piaci alapú beruházást, szociális bérlakásokat, a XX. század elejére jellemző nagyvállalati építtetők házait, illetve később a tulajdonosok összefogásával épült szövetkezeti házakat. Ez utóbbi kivételével az összesnél elmondható, hogy a leendő lakástulajdonos nem ismert a tervezés pillanatában, vagyis az építésznek a családi házaknál megszokott tervezési stratégia helyett teljesen új módszerre van szüksége. Az építész, miközben egy nem ismert jövőbeli lakó igényeit kell, hogy kielégítse, függ a közvetlen megrendelőjének gazdasági és kulturális színvonalától is. A tulajdonviszonyok (magánház, bérház), magasság (középmagas, magas), vagy a tartószerkezetek (tégla, vasbetonváz, panel, stb.) alapján készített felosztásoknak is vannak számos építészeti következményei mégis tervezési szempontból a közlekedési rendszer és a beépítés szerinti csoportosítások mutatkoznak a legfontosabbnak. E kettő ugyanis a lakásegységek kialakítására, ezáltal pedig a leendő lakók életére biztos hatással vannak. A közlekedési rendszer szerint megkülönböztetünk fogatolt és folyosós épületeket. A két kategória számtalan formációban vegyesen, vagy keverve is előfordul. A megfelelő választás meghatározza többek között a lakások tájolását, benapozását, belső elrendezését, átszellőztethetőségét, az épület gazdaságos üzemeltethetőségét, vagy akár a beruházási költség szempontjából igen fontos hasznos és összes alapterület arányát is. A beépítés szerinti felosztásoknál megkülönböztetjük a szabadonálló egy, vagy több épületből álló lakóházakat és a kialakult városszövetbe illeszkedő zártsorú épületeket. Ezek korábban kizárólag zárt belső udvart körbeépítve jöttek létre, később a telektömböket keretesen körbeépítve nagyobb élhető belső kertet hagytak szabadon. Az adott szituációban az építész leleményessége legfőképpen abban mutatkozik meg, hogyan tudja fentieket oly módon formálni, hogy az együttes minél több egysége azonos, vagy legalábbis hasonló jó adottsággal rendelkezzen. A beépítés kérdése sokszor a saját épület határain is túlmutat, így az igazán újító telepítéseknek városépítészeti következményei vannak.

A gyűjteményben az építésztervező szemszögéből válogattuk és elemeztük a különböző korszakokból kiemelt nemzetközi és hazai példákat. Vizsgálati szempontjainkat a többlakásos lakóépületek tervezéskor felmerülő – általunk legfontosabbnak ítélt - problémakörök mentén állítottuk fel. Nem átfogó bemutatásra törekedtünk, hanem egy-egy időszak jellemző, karakteres épületét emeltük ki. A gyűjteményben található épületek keletkezésük idejében, az adott kulturális-szociális környezetben demonstrációs erővel bírtak. Egy adott korszak időtálló teljesítményei, vagy pedig elveikben folytatható tradíciót jelentenek. Emiatt ezekre sokszor hivatkozunk, gyakran továbbgondolva előképekként kezeljük tervezésünk során. Az előképeket természetesen mindig megfelelő szűrőn keresztül kell vizsgálnunk, hiszen jó részük mára jelentős fizikai és erkölcsi avuláson ment keresztül, vagy pedig eltérő kulturális, társadalmi, gazdasági, vagy éghajlati közegben jöttek létre. Reményeink szerint, a választott lakóházak elemzése tanulsággal szolgál, és a felvetett problémákra adott válaszok segítséget adnak a ma tervező építész döntéseinek meghozatalában.

A gyűjtemény hét alfejezetet tartalmaz. Ezek kronológiai sorrendben tárgyalják a XX. század első, majd második felének, végül pedig a mai kor nemzetközi és hazai példáit. A gyűjteményt néhány fenntartható és energiatakarékos épület bemutatásával zárjuk.

A többszintes, többlakásos lakóépületek kialakulását az ipari forradalomhoz és annak következtében a városokba özönlő munkásosztály számára létesített lakóhelyekhez szokták kötni. A bevezetőben leírt értelmezésben valóban a XIX. század elején terjedt el tömegesen, ennek ellenére néhány egészen korai előképet is találhatunk. A világ népi, vagy korai építészeti példáit nézve pedig az is kiderül, hogy többszintessége, illetve sűrűsége ellenére nem csak a magasabb technikai felkészültségű, városi környezetben élő társadalmakban létezik. A jemeni Shibam városában a XVI. században tízemeletes lakótornyok egészen egyszerű kivitelezési technológiával, vályogtéglából épültek. Délkelet-Kínában és Malajziában pedig együtt gazdálkodó klánok építenek ma is természeti környezetben közös emeletes lakhelyeket. Míg a XIX. századi többlakásos ház egy kényszerként megélt sűrű együttélés színtere, a kínai tulouk (LINK: Habitatio: V 37. Fucsieni Tulou), vagy a maláj hosszúházak (LINK: Habitatio: V 14. Iban hosszúház) az együtt dolgozás, vagy az ellenségekkel szembeni közös védekezés előnyös formációi.

A történeti korokból a lakóházakról általában kevés adat maradt fent, azok a középületeknél silányabb építőanyagokból épültek, így megsemmisültek. Az ókori paloták ugyan többemeletesek is voltak, és több lakosztályból is álltak, mégsem értelmezhetőek a későbbi többlakásos épületek előképeinek. Azok inkább az uralkodó számára épült hatalmas, előkelő lakosztály és a szolgálók, illetve vendégek lakóegységeinek alárendelt struktúrái. Ilyen formában inkább a lakóház felnagyított változatai. A római korból ismerjük azonban a városi lakosság szegényebb rétegei számára épült insulákat. Ezekből a korai bérházakból több is épült a Köztársaság korában, az i.e. II-I. században. Legismertebb megmaradt példái Ostiában találhatóak. Az épületekben kereskedők, iparosok, tengerészek, segédmunkások tömegei béreltek lakásokat maguknak. A földszinti üzletek és a mezzaninszinti műhelyek felett konzolosan lógtak ki a lakásokat tartalmazó felsőbb emeletek. A házak magassága a 20 métert is elérte, amely az alacsony emeletmagasságok miatt néhol 8-9 szintnél is többet jelentett. A kialakításukat tekintve központi udvaros (Casa di Diana), középfolyosós (Casa delle volte dipinte), vagy kertes variációkat (Casa a Giardino) dokumentáltak. Bár silány kivitelük miatt sokszor összeomlottak, vagy tűzvész áldozataivá váltak, mégis a városi lakóház építészetének nagyon jelentős állomásai voltak. A homlokzaton megjelenő lépcsőház, vagy a közös előtérből nyíló latrina fontos gyakorlati kérdéseket feszegetett. A többlakásos lakóházak a késő középkor, kora reneszánsz időkig nem érték el az insulák szintjét.

A középkori óvárosok többszintes, zártsorú lakóházai a városfallal körbevett szűk telkeken kezdetben fából, illetve favázzal, később a gótika idején a polgárság gazdagodásával kőből, téglából épültek. Az építészettörténeti leírások lakóházakról szóló fejezeteinek figyelmében azonban inkább a paloták, erődszerű várak, vagy lakótornyok állnak. A reneszánsz és barokk korban a világi építészet és a városépítés sokkal nagyobb szerephez jutott. A polgári lakóházak a városi paloták mintájára épültek. A XVIII. században a polgári kényelem, a lakályosság biztosításának kérdése előtérbe került. A vezetékes víz és csatorna ellátás kiépítése ekkor kezdődött meg a városokban, bár a római insulákban már 2000 évvel ezelőtt sem volt az ismeretlen. Az épületek homlokzatai a klasszikus római mintákat, a belsők a barokkból átvett enfiladék axiális térsorait követte.

Az ipari forradalom után a városba érkező embertömegek számára a legolcsóbb lakhelyet a többlakásos lakóházak jelentették. A XIX. század második felében Európa-szerte nagyságrendekkel nőtt a városi lakosság száma. Az akkori városszéleken létesült gyárak közelében vagy a belvárosi régi házak helyén épített bérházak tömbjei hamar nyomornegyedekké váltak. A rossz életkörülmények miatt a többlakásos ház fogalma sokáig egyet jelentett a szegénység lakhelyével. A jó tőkebefektetést jelentő bérházak építése ugyan átmenetileg javította a lakásínséget, de a legalapvetőbb higiéniai berendezések hiánya, a kevés levegő és fény, illetve a nagy laksűrűség miatt az egészségtelenek lakásokban élők között gyakoriak voltak a járványok. A zsúfolt beépítésű bérházak Európában és Észak-Amerikában is hasonló problémákat szültek.

Magyarországon szintén a fővárosba özönlő munkavállalóknak épültek főleg új bérházak. A város meghatározott részeinek átalakulását, vagyis többemeletes házak építését adómentességgel ösztönözték. Így épült ki például Budapesten a Nagykörút. A régi földszintes házakat emeletes lakóépületek váltották fel. Az ekkor épült gangos házak határozzák meg ma is Budapest belvárosának hangulatát. A szabályozással egyedül az utcai párkánymagasságot kötötték meg, így a bérházépítés hamar a spekuláció melegágya lett. A lehető legnagyobb terület elérésére a belső zártudvart teljesen körülépítették, az udvari lakások sötétek és levegőtlenek voltak. A helyzetet a rossz telekosztási rendszer, az elavult építési szabály­rendeletek, illetve a régimódi társadalmi igények tovább nehezítették. A kereskedők, tisztviselők utcai enfiladé-szerű térsorokból álló hatalmas lakásai és a szegényebbek udvari szoba-konyhái között hatalmas különbség volt. Ez utóbbiakban külön fürdőszoba nem is volt, lakóik a cselédlépcső melletti közös WC-helyiséget használták. Az építész szerepe a lakóházépítésben itthon és külföldön egyaránt csekély volt. A házak belső kialakítását minták alapján építették, egyedül a fontosabb épületek homlokzataira, főlépcsőházaira fordítottak nagyobb gondot. Ezek tervezésére egy-egy elismert építészt bíztak meg. Európa-szerte ezek a történeti formákhoz kötődő eklektikus bérházak határozzák meg ma is a nagyvárosok képét. A korszakból származó lakóépületek alaprajzi kialakítása többnyire korszerűtlen, így nem is szolgálhatott a későbbi fejlődés kiindulópontjaiként. Egy új városi lakóházforma bevezetése elkerülhetetlennek látszott.

Angliában az 1900-as évek elején, Ebenezer Howard A holnap kertvárosa (Garden Citys of tomorrow) című könyve nyomán a többlakásos emeletes lakóépületek helyett a falusias létet reprezentáló kert és a városias sűrűség keverékét próbálták a kertvárosi mozgalomban megvalósítani. Az egy-két szintes, sorház-szerű lakóházak hatása Európában és a tengerentúlon is hatalmas volt, tervezési alapelveit számos későbbi beépítés használta fel. Sűrűsége és falusias jellege miatt többen kritizálták, azonban az az ellenzői számára is világossá vált, hogy a lakóhely minőségének javítása nem tűr halasztást. Hollandiában H. P. Berlage már a lakást tekintette az egyik kiinduló pontnak, minél több privát és félprivát zöldfelületet biztosítva a lakóknak. Párizsban a Haussmann-féle szigorúan szabályozott homlokzatvonalat megtörve, az épületek hátrahúzásával próbáltak több fényt és levegő biztosítani az utcáknak, és így az arra néző lakásoknak (Aguste Perret: Párizs, Rue Franklin Apartments; Henry Sauvage: Párizs, Gradins Vavin). Az Egyesült Államok nagyobb városaiban a mély traktusszélességű sorházak, illetve francia példára az emeletes apartmanházak terjedtek el. Ez utóbbiak a jómódúak körében is kedveltek lettek, pedig az egyre nagyobb alapterületű és magasabb házakkal a telket a végletekig kizsigerelték. A házak jól meghatározott társadalmi rétegekre szabott lakásai (például az egyedülálló bérlőknek kisebb apartmanokat terveztek), a kényelmes hotelszerű szolgáltatásaik és az épületeknek külön identitást adó neves közösségi tereik, kávézók tették népszerűvé. (Clinton&Russel: New York, Harlem, Graham Court).

Európában az igazi áttörést az első világháború utáni lakásínség kényszerítette ki. Az öreg kontinens minden háborút viselt országában a lakhatósági kérdések megoldására tett kísérletek vezettek el egy új építészet kibontakozásához. A haladó szellemiségű építészek figyelme a formai dolgokról a társadalmi és szociális problémák felé irányult. Hittek abban, hogy azokat építészeti eszközökkel meg tudják oldani. Elméleti kutatásaikat, megvalósult épületeiket kiállításokkal, publikációsorozatokkal népszerűsítették, az építész szerepe a lakóháztervezésben eddig nem látott jelentőségűvé vált. Az új építészet gyakorlati célokat tűzött ki és máig használatos lakóépület-tervezési alapfelvetéseket fogalmazott meg. Az ésszerűbb életmód került a középpontba, amely funkcionális építészetet eredményezett. A megfelelő használhatóság érdekében, a jó tájolás, megfelelő benapozás és szellőzés, a takarékos és jól használható belső térszervezés lettek a tervezés fő szempontjai. A lakásokban a kor technikai vívmányait felhasználták, megjelent a fürdőszoba, központi fűtés, beépített konyhabútorok és gardróbszekrények. Az épületek szerkezetét hangsúlyozó külsők leegyszerűsödtek, a történelmi korokra jellemző ornamentikákat elhagyták. A forma másodlagosságát, és a bentről kifelé való építkezést vallották, gondosan elkerülve, hogy magukat bármiféle „stílus” meghatározásával behatárolják. Az épületek minden tekintetben a történelmi elemektől való teljes elszakadást jelentették. Az új szerkezeti elemek, mint a vasbeton és az acélváz, lehetővé tették, hogy a teherhordás elváljon a külső térelhatárolástól. Ezzel korábban elképzelhetetlen lehetőségek sora nyílt meg, a belső tér és a természet kapcsolata szorossá alakult, alapjában fogalmazva újra az ember és környezetének viszonyát.

Németországban önkormányzati beruházásban építettek bérlakásokat. Bruno Taut és Ernst May szociális célú lakótelepeinek sikerei széles körben ismertté váltak (Bruno Taut - Martin Wagner: Berlin, Britz Hufeisensiedlung). 1927-ben a stuttgarti Weissenhofsiedlung lakótelep előzmények nélküli lakóépületei számos későbbi lakóház előképévé vált. Mies van der Rohe többlakásos háza a keskenyebb szélességének köszönhetően átmenő lakásokat tartalmazott. Két évvel később a siemensstadti lakótelep mutatta be a funkcionalista lakás legújabb vívmányait. A korábbi városi szövettel szakító észak-déli tengelyű többemeletes sávházak lakásai kétségkívül kedvezőbb kialakításúak lettek. A következő évben megalakult a modern építészek nemzetközi szervezete (CIAM, Congres Internationaux d’Architetcure Modern), mely nemzetközi összefogásra, az akadémizmustól való végleg szakításra, és ezzel egyidejűleg szociális érzékenységre szólította fel az új építészet képviselőit. A következő évek kongresszusain a kislakásépítés, és az új beépítési módokkal foglalkoztak. Walter Gropius vezetésével közben felépült Dessauban a Bauhaus iskola, mely az új építészet szellemi központjává vált.

Franciaországban Le Corbusier Pessac-i lakótelepe volt az első kísérleti lakótelep, amely szerkezeti és esztétikai értelemben is merőben új volt a maga korában. Hollandiában és Angliában a munkásoknak épült telepek új lakásai már sokszor komfortosabbak voltak a középosztály elavult lakhelyeinél. A Szovjetunióban utópisztikus kísérletként a hagyományos családmodellre építő lakóház helyett kommunaházakat hoztak létre, amelyben a minimális lakásokhoz szintenként közös konyha és ebédlő tartozott (Moisei Ginzburg és Ignati Milinis: Moszkva, Narkomfin).

Magyarország néhány év lemaradással a nyugat-európai országok építészetét követte. Haladó szellemiségű építészeink ismerték a modern építészet külföldi példáit, a CIAM magyar delegáltjai rendszeresen megfordultak a nemzetközi konferenciákon. Az 1930-as évek elején, elsősorban Budapesten, a modern felfogás általánosan elterjedt hazánkban is. Míg azonban Németországban a szubvenciós politikának köszönhetően korszerű szociális lakótelepek sora jött létre, nálunk az építészetet kiegészítő szociálpolitika hiányában ezen a területen nem volt jelentős eredmény. Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy itthon a tehetősebb középosztály volt inkább nyitott az építészeti kísérletezésre. Közben az új építészet szószólói kikeltek a korabeli merev, még mindig reprezentációs igényeket szolgáló zárt épületek őszintétlensége ellen és elítélték a mintakönyvek alapján szerkesztett lakóépületeket. Felhívták a figyelmet a „palazzo homlokzatok mögött” rejtőzködő „szoba-konyhás szükségtanyák” ellentmondásaira. Kezdetben elméleti írásokkal, majd pedig a 30-as évek közepétől megépülő házaikkal megteremtették a többlakásos lakóépületek tervezésének alapjait, a mai napig meghatározó beépítési formákat. Az 1934-es új házadóról szóló rendelet a teleknek csak az utcafelöli beépítését támogatta. A felszámolt oldalszárnyak helyett ugyan 14,0 méteres traktusszélességet engedett, de ezzel már az épületen belüli lakások eddigi hierarchiája megszűnt. Létrejött a fogatolt rendszer, ahol immár a lépcsőházakból nyíltak az egységek. Megszűntek a függőfolyosók, légaknák és cselédlépcsők. A helyesen méretezett helyiségekbe több fény jutott. Magyarországon a korszak vívmánya a két új zöldövezeti beépítési forma, a bérvilla (például Kozma Lajos, Pogány Móric, Janáky István, Wanner János budapesti bérvillái) és a társasvilla (például Molnár Farkas: Budapest II., Pasaréti út).

A modern építészet sematikusságát sokan ugyanakkor nem tudták feltétel nélkül elfogadni. A dogmatikus elvek különösen a skandináv (Gunnar Asplund és Alvar Aalto nyomán) és a mediterrán országokban a helyi jelleg hatására oldottabb formában, a meglévő városi szövethez alkalmazkodóbban jelentek meg. Ennek egyik szép példája Giuseppe Terragni milánói Casa Rustici épülete.

A II. világháború utáni időszakban különösen a szétbombázott európai városokban hatalmas igény volt új lakóépületekre. Az építészek városrészek megújításával és nagy volumenű épületek építésével a háború előtti modern építészet ideáit alkalmazták a gyakorlatban. A lakásbelsők kialakításban jelentős strukturális változást hozott a családdal együtt élő cselédek eltűnése és a technológiai újdonságok, mint például a központi fűtés, elektromos mosógép széleskörű elterjedése. A lakás helyiségei átalakultak, eltűnt a konyha melletti cselédszoba, a fürdőszoba és konyha teljesen megújult. A lakóépületekben gyakran különböző kényelmi szolgáltatásokat, közösségi tereket, óvodát, játszótereket hoztak létre. A korszak legmeghatározóbb épülete Le Corbusier Unité d'Habitation-ja, mely az említett moszkvai kommunaház elveit továbbfejlesztve egy vertikális kisváros létrehozására tett kísérletet. Bár a marseille-i lakóház nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis fontos referenciaponttá vált a többlakásos épületek tervezésének történetében. Hatására számtalan ház épült a világon, Németországon át (Van der Broek/Bakema: Berlin, Hansaviertel-torony) egészen Japánig (Kunio Maekawa: Tokió, Harumi lakóépület). A kísérletezés általában a gazdaságosabb építésről, mint például a közös közlekedési rendszer felületeinek csökkentéséről szólt. A megoldást kis alapterületű, gyakran duplex lakásokkal érték el, hiszen így közös közlekedő folyosót csak minden harmadik szinten kellett közbeiktatni. A negyvenes évektől kezdve Európa-szerte az előregyártás terjedt el, az építészeti gyakorlat főáramlatát a nagyléptékű lakóházak tömeges építése jelentette. Ez lényegében mindenhol hasonló lakókörnyezetet hozott létre, egy-egy apró kivételt a mediterrán országok tradicionális városmodellt követő lakóépületei, vagy a hatvanas években Németországban és Svájcban elterjedő teraszházak jelentettek.

Magyarország építészete az európai áramlatokkal az 50-es évekig haladt együtt, azt követően a szocialista-realizmus központi kikényszerítésével negyven évre elszakadt az egyetemes építészeti irányzatoktól.

Az Egyesült Államokban az európai emigránsok (Mies van der Rohe, Walter Gropius, Breuer Marcell) vezették be az új építészetet. A tengerentúlon a magasházak építésének népszerűsége töretlen volt, a korábbi felhőkarcoló építési hullám második üteme zajlott le, még magasabb épületekkel, új formákban. A korábban csak irodaházakon alkalmazott függönyfalas homlokzatot Mies van der Rohe használta először lakóházon (Chicago, Illinois, Lake Shore Drive), Wright pedig irodákat lakóegységekkel vegyített a Price Towerben (Bartlesville, Oklahoma), amely akkor teljesen újszerűnek számított. Később a vegyes használatú fejlesztéseket több amerikai államban kötelezően írták elő, az irodai negyedek esti kiüresedésének enyhítésére. Néhány kisebb léptékű toronyház Angliában is megépült. Kialakításukkal összefüggésben több kísérlet is folyt, a lakóegységek közelségének kérdése először merült fel. Wright például azt gondolta, hogy a kis- és külvárosokban, ahol a városi sűrűség eleve kisebb, a magasabb épületek lakásai nagyobb intimitást kaphatnak. Más projektekben a magasház középső vertikális magjára a szétválasztott lakásegységeket fürtszerűen kapcsolták.

A modernista lakótelepek idealista elképzelései nem váltak be, az emberek sokszor szűkösnek érezték a funkcionalista lakásokat, a lakótelepek alacsonyabb társadalmi státuszú rétegei közötti feszültségek nőttek, később a sávházak közötti zöldfelületeket elfoglalták a parkoló autók. A változó igényekkel nem számoltak. Az 1960-as, 70-es években a modernizmus eleivel való elégedetlenség újabb építészeti elméleteket szült. A különböző teóriákban a közös elem az volt, hogy a városra, mint egy dinamikusan változó környezetre tekintettek. Az angliai Archigram iroda Plug-In Cityje is ezt írja le. Elméleti projektjük a várost, mint egy lábakon járó gépet mutatott be, amely a körülmények változása szerint önmagát állandóan újradefiniálja. Az időszakban megvalósult extrém lakóépületek a kor alternatív útkereséseinek példái. A házak formálásánál a modernizmus minden felesleges elemtől megtisztított homlokzataival ellentétben a geometriai motívumok alkalmazásában, az alapegységek valamilyen rendszer szerinti ismétlésében, illetve különleges struktúrák létrehozásában láttak lehetőséget. Bertrand Goldberg Marina City (Chicago, Illinois, USA) épülete az elsőre, az lakóegységek flexibilis egymáshoz kapcsolásából létrehozott struktúrákra a metabolista Kurokawa kapszulaháza (Tokió, Japán, Nagakin kapszulatorony), vagy a montreali Habitat 67 (Moshe Safdie: Montreal, Kanada) kiváló példa. Ebből az időszakból származik az angol brutalista építészetet reprezentáló Goldfinger Ernő (London, Balfron és Trellick torony) és a Smithson házaspár (Alison és Peter Smithson: London, Robin Hood Gardens) épületei.

A fejlett országokban a 70-es évek végére, 80-as évek elejére a többemeletes lakóépületek népszerűsége rohamosan csökkent, a lakótelepek társadalmi feszültségei felerősödtek. Aldo Rossi nyomán (A város építészete, 1966) többen a hagyományos város jelentőségét hangsúlyozták. A szétbombázott Nyugat-Berlin megújítására építészeti kiállítást rendeztek (Internationale Bauausstellung Berlin, IBA Berlin: 1979-87), melynek mottója „a belváros, mint lakóhely” volt. Ez a belváros, illetve a hagyományos városi szövet felértékelését jelentette. A kiállítás két alap stratégiát határozott meg: a „kíméletes városfelújítást" és „kritikai rekonstrukciót". Mindkettő a kontextushoz, a meglévőhöz igazodást hangsúlyozta. A teljeskörű újjáépítés helyett a városi szövet, struktúrák megőrzését, az érintettekkel való párbeszédet helyezték előtérbe. A keretes beépítés és a városi villa (ld. berlini Rauchstrasse) újból megjelent. A kiállítás bemutatta a korszak lakóház-tervezési eredményeit. A posztmodernt képviselő meghívott építészek (többek között Peter Eisenman, Aldo Rossi, Rob Krier, Hans Hollein, James Stirling) a modern anonimitásával szemben a történelmi formákhoz nyúltak vissza.

Franciaországban is jelentős lakóház építkezések folytak, de ott inkább a külvárosokban. A berlini városmegújításhoz fogható erős történelmi háttér ezeken a területeken nem volt, de a múlttal való kontinuitás igénye szintén jelentkezett. A többlakásos lakóépületekről szóló tervezési elméletek történetében érdekes momentum Jean Nouvel nimes-i szociális lakóháza (Nemausus), melyben a lakásterek a szokásosnál tágasabbak és flexibilisen alakíthatóak. A kiszolgáló helyiségektől eltekintve, a lakások egyetlen nagy, elválasztás nélküli térből állnak. Az építkezés költségeit addig csak ipari épületeknél alkalmazott, egyszerű épületszerkezetekkel, a belső befejező munkák és nyílászárók elhagyásával leszorította. A lakások így más szociális lakóház projekthez képest nagyobbak lehettek. A puritán, befejezetlen lakásbelsőkkel ugyanakkor konkrét célja is volt Nouvelnek, hiszen szerinte az építésznek, mint kulturális szereplőnek, a századelő utópistáival ellentétben nem szabad a lakók életmódját meghatároznia, csak néhány lehetőséget kell mutatnia.

Angliában hasonló folyamatok zajlottak, mint a kontinensen. A hagyományos város fizikai és társadalmi szervező alapeleméhez az utcához tértek vissza, újra felfedezték a XIX. századi sor- és teraszházakat. A többlakásos lakóháztervezés egyik dilemmájának feloldására, a leendő lakók és lakásaik közötti viszony alakítására tett kísérletet Ralph Erskine, aki a newcastle-i Byker Wall szociális bérházépítés során a leendő lakókat bevonta a tervezésbe. Míg Európában a szociális lakásépítésben a torony- és sávházak újraértelmezése zajlott, az Egyesült Államok és Ausztrália nagy városaiban épülő luxus beruházásokban azok tipikus lakóépületformává váltak.

Magyarország építészete az 50-es években a szocialista realista irányzatot követte. A lakóházak reprezentatív külső homlokzatai és kislakásainak szűkössége között ellentmondás feszült. A többnyire szimmetrikus épülettömbök keretes beépítése azonban kétségkívül hordozott értéket. Később a keretes beépítés fellazulásával a pont- és a sávházak terjedtek el. A szocialista lakótelepek állami beruházásban épülő téglaházait a 60-as évek elején a beton blokkházak, majd az évtized végén a házgyári panelépületek váltották fel. A Szovjetunióból importált technológia az elkövetkező húsz évben meghatározta a hazai lakásépítést. A gazdaságosság jegyében a városok szélein koncentráltan, kevés épülettípust variálva, szabványosított lakásméretekkel építettek. A panelház eleinte jó válasznak tűnt a lakásínségre, a vidékről felköltözőknek társadalmi egyenlőséget és jólétet ígért. Az egyhangú épületek, a silány kivitelezés azonban hamar szertefoszlatta az álmokat, a házak fizikailag és erkölcsileg is gyorsan elavultak. Az OTP, vagy a lakosság kezdeményezésében épült társasházakat nem kötötték normatívák. A budai zöldövezetekben, vagy a belvárosi, vári foghíjtelkeken nem lehetett alkalmazni az ipari előregyártott technológiát, így ezek a területek nagyobb szabadságot biztosítottak az építészeknek. Molnár Péter, Jánossy György, Gulyás Zoltán csak néhány azon építészek sorából, akik az ipari termelés ellenpontjaként a környezetükre érzékenyen reagáló, modern hangvételű házakat terveztek. Az épületeiken gyakran alkalmazott téglaburkolat az egyediség iránti vágyból és az előregyártott technológia elutasításából fakadt. A 80-as évek a panelos építés végét és bizonytalanságot hozott. A rendszerváltással és az állami lakások privatizációjával a lakáspiac átrendeződött, a lakásépítések aránya drasztikusan csökkent. A 90-es években megjelenő új építőanyagok hatalmas választéka, a referenciapontok hiánya és a többnyire profitorientált magánbefektetők elvárásai különösen nagy kihívás elé állította az építészeket.

Az 1990-es évek lakóházépítések gyakran a városrehabilitáció részeként jelentkeztek Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. A meglévő városszövethez való kapcsolódás, a barnamezős beruházások újfajta tervezői magatartást igényelnek. Az aktuális témák között előtérbe került a társadalom polarizációjából adódó eltérő lakáshasználat, a flexibilitás iránti igény, az energiatakarékosság és a társadalmi értelemben is felmerülő fenntarthatóság kérdései. A gyorsan változó világban az otthon önmaghatározásunk része, szerepe kiemelten fontossá vált. A hagyományos értelemben vett közösségi élet megváltozott, a digitalizált világban új társadalmi tevékenységek születettek. Miközben az egyén fizikai kapcsolatai sokszor beszűkülnek, különböző médiákon, az interneten keresztül hihetetlenül kitágultak. A 60-as évek idealisztikus lakótelepi terveiben elképzeltekhez képest alapvetően változott meg az egyén szerepe a világban. Az akkor kigondolt és megtervezett találkozásra, szabadidős elfoglaltságokra alkalmas közösségi terek elnéptelenedtek, miközben a világ felgyorsult és az egyén egyre inkább magára maradt. A közösségi és privát terek közötti különbség egyértelművé vált: a közös egyre kevésbé vonzó, míg a saját privát területünkkel szemben nagyobbak lettek az elvárásaink. Ennek kielégítése különösen nehéz a lakóházépítés tömeges formáját képviselő többlakásos épületek tervezésénél, ahol nem ismertek a leendő lakók. A megoldást gyakran a nem definiált, változatosan használható lakóterek jelentik. A többlakásos lakóépületek tervezésénél ezért gyakran a XX. század eleji modernhez nyúlhatunk vissza biztos kézzel, ahol számos ma is aktuális kérdéssel, mint például a lakások flexibilis alakíthatóságával kísérleteztek. Lényeges különbség azonban, hogy napjainkban a társadalmi és gazdasági pozícióik jelentősen megváltoztak.

A sok nyugtalanító kérdésre a kortárs lakóház példák különböző utakat választanak. Míg egyesek a lakásosok halmazaiból álló épületmonstrumokban az individuumot keresik (MVRDV: Silodam, Amszterdam, vagy Mirrador, Madrid), mások éppen a teljes anonimitásban (SANAA: Kitagata-ház, Kitagata, Japán) találják meg a választ. A kísérletezés eredményei természetszerűen eltérőek építész habitus, vagy éppen az adott hely társadalmi, kulturális különbségei miatt. Egyre jobban előtérbe kerül a lakók valós igényeinek feltérképezése, az alacsony üzemeltetési költségű épületek iránti igény, vagy pedig a széleskörű kommunikáción alapuló participatív tervezési módszerek alkalmazása. A végső szót mindenhol a lakók fogják kimondani. Aszerint, hogy ők magukénak érzik-e lakóhelyüket, vagy nem, fog az épület gyorsan elavulni, vagy fennmaradni.

Otto Wagner, a bécsi szecesszió meghatározó építészének különleges épülete a Majolika-ház, 1898-1899-ben valósult meg. A bérház fő jellegzetessége a teljes felületét beborító indás, virágmotívumos díszítés és az egyszerű nyílásokkal tagolt sík homlokzat. Az ötemeletes épületfront karakteres díszítőanyaga a szín- és időtálló mázas kerámia, a majolika. Az utcakép másik markáns eleme a természeti formavilágot idéző zöld kovácsoltvas erkélykorlát, amely az alsó két szinten az épület teljes utcai homlokzatán, míg a felső emeleteken csak a bérház két szélső traktusában tűnik fel. A Majolika-ház elegáns, komfortos lakásokkal tervezett, közülük a minta lakóegység modern, üvegfalú fürdőkádjával vált híressé.

külső kép

© Wien Museum, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

külső kép

© Monica Nikolic, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

külső kép

© Wien Museum, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

belső tér

© Foto Bildarchiv, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

belső tér

© Technische Universitat Wien, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

belső tér

© Foto Bildarchiv, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

alaprajz

© Otto Wagner, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

homlokzat

© Technische Universitat Wien, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

részletrajz

© Akademie del Bildenden Künste, forrás: August Sarnitz: Wagner, Taschen / Vincze Kiadó 2006

A bérház jelentősége a vasbeton szerkezet alkalmazásából adódik. A vasbeton vázat megmutatja és a valós szerkesztési szabály szerint alkalmazza az építész. A technológia lehetővé tette a falfelületek csökkentését, így a belső terek nagyobb megnyitását az utca felé. A szerkezetből következő térszervezés a modernizmus szabad alaprajzi szerkesztése előfutárának tekinthető. Az utca felé forduló, U alakú bérház a telekméret nagyobb hasznosíthatóságát eredményezte. Az elrendezésből adódóan a lépcsők, liftek és vizesblokkok hátrakerültek, kedvező megvilágítást és kilátást adva a lakótereknek. A kilencemeletes épület közbenső szintjein találhatók az apartmanok. A lakások központi tereiben a szalon, az étkező és a háló kaptak helyet.

külső kép

© Studio Chevojon, forrás: Peter Gössel-Gabriele Leuthauser: Architecture in the Twentieth Century, Taschen, Köln, 1991

külső kép

© Claire Gouldstone / Cecilia Mackay, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://parisisinvisible.blogspot.hu/2011/09/homes-of-auguste-perret-rue-franklin.html

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://parisisinvisible.blogspot.hu/2011/09/homes-of-auguste-perret-rue-franklin.html

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://parisisinvisible.blogspot.hu/2011/09/homes-of-auguste-perret-rue-franklin.html

részletfotó

© ismeretlen, forrás: http://parisisinvisible.blogspot.hu/2011/09/homes-of-auguste-perret-rue-franklin.html

helyszínrajz

© Auguste Perret, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Auguste Perret, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Auguste Perret, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

A barcelonai Casa Milà (helyi nevén La Pedrera, azaz "Kőfejtő") Gaudí egyik leghíresebb, szimbolikus jelentőségű (jelenleg középületként működő) lakóháza. Az ötemeletes bérház áramló alaprajzi térszervezésével és a két bevilágító belső udvarával elegáns, ikonikus épületet eredményezett. Az életmű szempontjából esszenciális mű különleges egységben ötvözi a természet és az architektúra formáit. Az épület tartószerkezetét acéloszlopok, támpillérek és boltívek alkotják. A homlokzatot gazdag ornamentika (virágminta, barlanghatású erkélyek, szoborszerű kémények), organikus jellegű alkotóelemek díszítik. Az UNESCO világörökségei közé felvett Casa Milàt Gaudí néhány vázlatából, állandó művezetésével, kiviteli tervek nélkül építették fel.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://laboratoriodeintervencionespacial.files.wordpress.com/2011/05/la-pedrera-vista-general.jpg

külső kép

© Lara Vinca Masini, forrás: Lara Vinca Masini: Antoni Gaudi, Sadea Sansoni, Firenze, 1969

külső kép

© K. W. Schmitt, forrás: Karl Wilhelm Schmitt: Multi-Storey Housing, Verlag Gerd Hatje, Stuttgart, 1966

alaprajz

© Antonin Gaudi, forrás: Karl Wilhelm Schmitt: Multi-Storey Housing, Verlag Gerd Hatje, Stuttgart, 1966

alaprajz

© Antonin Gaudi, forrás: Karl Wilhelm Schmitt: Multi-Storey Housing, Verlag Gerd Hatje, Stuttgart, 1966

Az épületegyüttes tervezője, a 20-as évek meghatározó, modern építészeti irányzatának vezéregyénisége, a fiatal nemzedéket összefogó, nagynevű Amszterdami Iskola irányítója, Michel de Klerk volt. A hajóformát idéző Het Schip épületblokk egy háromszög alakú terület beépítésével jött létre. A 102 lakásos lakótömbben, az egykor munkásoknak épített lakóegységeken kívül a hegyesszögű saroktelekre illesztett posta (jelenleg az Amszterdami Iskola múzeuma) és egy közösségi terem kaptak helyet. A lakások a középső területrész, a belső udvar felől közelíthetők meg. A beépítés - egy teresedést eredményező - íves hátrahúzását toronymotívum hangsúlyozza. Az épületegyüttes az expresszionizmus hatásáról árulkodik. A Het Schip megjelenésének sajátosságai: az eltérően falazott téglaburkolatok, toronydíszítmények, kerek formák, érdekes ablakok, kivételes motívumok. A kovácsoltvas és asztalos elemek (fekete, sötétzöld és fehér színben) a puritán díszítés jellegzetes alkotórészei.

külső kép

© Nieuwe-Nederlandsche Bouwkunst I, 1924, forrás: Peter Gössel-Gabriele Leuthauser: Architecture in the Twentieth Century, Taschen, Köln, 1991

külső kép

© Tihanyi Judit - Halmos György, forrás: Tihanyi Judit - Halmos György: Az Amszterdami Iskola, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993

külső kép

© Tihanyi Judit - Halmos György, forrás: Tihanyi Judit - Halmos György: Az Amszterdami Iskola, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993

külső kép

© Klaus Frahm, forrás: Peter Gössel-Gabriele Leuthauser: Architecture in the Twentieth Century, Taschen, Köln, 1991

külső kép

© Tihanyi Judit - Halmos György, forrás: Tihanyi Judit - Halmos György: Az Amszterdami Iskola, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993

külső kép

© Klaus Frahm, forrás: Peter Gössel-Gabriele Leuthauser: Architecture in the Twentieth Century, Taschen, Köln, 1991

belső tér

© Klaus Frahm, forrás: Peter Gössel-Gabriele Leuthauser: Architecture in the Twentieth Century, Taschen, Köln, 1991

alaprajz

© Michel de Klerk, forrás: Peter Gössel-Gabriele Leuthauser: Architecture in the Twentieth Century, Taschen, Köln, 1991

1922-ben, a párizsi rue Vavin-en épült a Henri Sauvage által tervezett, teraszosan kialakított bérház. Az építész az újdonságnak számító monolit vasbetonszerkezetet alkalmazva, az anyag által nyújtott tömegképzési alternatívákat vizsgálta. Az olcsó, szociális lakások felépítésén kívül az egészséges életkörülmények megvalósítása is fontos szempont volt. Az eredetileg a szecesszió hívének számító, majd később a teraszházakkal kísérletező Sauvage minimális építészeti eszközökkel, formailag kifinomult épületet alkotott. Elképzelései alapján, a környezet minőségének javítása érdekében a visszahúzott homlokzaton a teraszok által szellősebbé, napfényesebbé váltak a lakások és benapozottabbá az utca. A homlokzat különleges formai elemeit a fehér mázas csempeburkolat és az azt kiegészítő sötétkék díszítés, valamint a mellvédet beborító természetes növényzet alkotják. A bérháztömb hét emeletén összesen 78 lakást alakítottak ki, míg a teraszos, piramis formából adódó belső terület az egészséges életmód színterévé vált; itt helyezkedik el egy 33 × 10 m-es medence.

külső kép

© Fondation Sauvage, Direction des Archives de France, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

külső kép

© Artedia, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

külső kép

© Sylvie Niel, forrás: http://blog.couleuraddict.com/post/2011/06/26/Fa%C3%A7ade-en-gradins-d%C3%A9grad%C3%A9e-d%E2%80%99Henri-Sauvage

külső kép

© Sylvie Niel, forrás: http://blog.couleuraddict.com/post/2011/06/26/Fa%C3%A7ade-en-gradins-d%C3%A9grad%C3%A9e-d%E2%80%99Henri-Sauvage

belső tér

© Clément Guillaume, forrás: http://www.archiref.com/en/image/img4170-5157#.UWVrYzf6j-s

metszet

© Henry Sauvage, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

metszet

© Henry Sauvage, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

A Deutscher Werkbund által építtetett stuttgarti mintalakótelep Mies van der Rohe kurátori vezetésével készült, olyan neves építészek közreműködésével, mint Le Corbusier és Walter Gropius. A modern lakásépítés és egyben a modernizmus kiteljesedését jelentette a csupán 21 hét alatt megvalósuló 21 épület. A területen szabadon, észak-déli tengelyben elhelyezett, egyedi hangulatot tükröző ötszintes, sávházra emlékeztető Rohe alkotás mind közül a legnagyobb lakóépület. Homlokzati ritmusa a kiugró erkélyekben és a horizontális irányt hangsúlyozó nyílásokban rejlik. A lakások alaprajzi kialakítása nagyfokú térszervezési szabadságot nyújtott. A homlokzati, a lépcső- és középfalak acélvázas szerkezete lehetővé tette a lakóegységek változtathatóságát. A lakások a vizesblokk és a konyha kivételével a használók igényei szerint szabadon átrendezhetőek. Az alaprajzi szerkesztésnek ez a módja kiváló megoldást adott a hosszú- és rövidtávú beavatkozások megvalósítására, változatos elrendezésű és nagyságú lakások elhelyezésére.

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

alaprajz

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

homlokzat

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

homlokzat

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

Az 1920-as évek után a komfortos minőségű lakásigények hívták életre az első lakótelepeket. A szociális bérlakásépítés mintapéldája Berlin-Britz kerületében, a Patkó-telepen Bruno Taut irányítása alatt vált valóra. A hét ütemben felépülő, több mint ezer lakást magában foglaló lakónegyedben mindösszesen négyféle alaprajztípust alkalmaztak. A családi házakon kívüli hatszáz lakás háromemeletes bérházakban található. A kertvárosi környezethez érzékenyen kapcsolódó társasházak közötti levegős, nagyvonalú zöldfelületek a kertek fontosságát hangsúlyozzák. Bruno Taut kevés építészeti eszközzel, úgymint az eltérő vakolatfelületek váltogatásával, az osztott nyílászárókkal, valamint elsősorban a „berlini vörös“ színhasználattal ér el látványos hatást. Az egyszerű funkcionális tervezésű lakónegyednél a típusalaprajzok alkalmazása, az előregyártás, az építési rendszer célszerűsítése is előtérbe került. A lakások jellegzetes elrendezési elve, hogy a fontos életterek, az erkélyek vagy a loggiák a kert felőli homlokzaton, míg a bejáratok, a lépcsőházak, a kiszolgáló funkciók az utcai oldalon helyezkednek el. A meglehetősen kicsi (49 m²-es) lakóegységek mai is népszerűek, közkedveltek. A műemléki jelentőségű lakótelepet 2008-ban világörökségi védelem alá helyezték.

madártávlat

© ismeretlen, forrás: http://www.dieselpunks.org/profiles/blogs/tauts-horseshoe

madártávlat

© Doctor Casino, forrás: http://www.flickr.com/photos/doctorcasino/4946524476/sizes/o/in/photostream/

külső kép

© Doctor Casino, forrás: http://www.flickr.com/photos/doctorcasino/4946524476/sizes/o/in/photostream/

külső kép

© Doctor Casino, forrás: http://www.flickr.com/photos/doctorcasino/4946524476/sizes/o/in/photostream/

külső kép

© Doctor Casino, forrás: http://www.flickr.com/photos/doctorcasino/4946524476/sizes/o/in/photostream/

külső kép

© Doctor Casino, forrás: http://www.flickr.com/photos/doctorcasino/4946524476/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© ismeretlen, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

helyszínrajz

© Bruno Taut - Martin Wagner, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Bruno Taut - Martin Wagner, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Bruno Taut - Martin Wagner, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Bruno Taut - Martin Wagner, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

metszet

© Bruno Taut - Martin Wagner, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

Ginzburg az orosz avantgárd (anyagszerű és pragmatikus) építészeti irányzat jeles képviselője, az OSA (Kortárs Építészek Szövetsége) csoport irányítója. A szervezetnek a közösségi lakásépítés programja, a korszerű lakástípusok és az új lakásforma megoldása volt a fő célkitűzése. A moszkvai Narkomfin lakóháznál a - Ginzburg vezette kutatócsoport által létrehozott - Sztrojkem típuslakás egyik változatával találkozhatunk. A tervező a közös és az egyéni lakóterek összevonásának kérdését vizsgálta, miközben a közös használattal, a kollektivitással kapcsolatban a fokozatos áttérés elvét hirdette. A közösségi lakóépület sajátossága a belső utca, amely kétirányú, alsó és felső emeleti, kétszintes lakásokat kapcsol össze. A közlekedőtengelyre van felfűzve az étteremből, könyvtárból, tornaszobából és óvodából álló tetőkertes épületegység is. Az épületet elhanyagolt állapota miatt bontásra ítélték.

külső kép

© Katharine Holt, forrás: http://katharineholt.tumblr.com/post/11149109562/a-friend-introduced-me-to-the-constructivist

külső kép

© NVO, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Narkomfin_Building_Moscow_2007_04.jpg

külső kép

© NVO, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Narkomfin_Building_Moscow_2007_04.jpg

külső kép

© NVO, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Narkomfin_Building_Moscow_2007_04.jpg

külső kép

© NVO, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Narkomfin_Building_Moscow_2007_04.jpg

külső kép

© Owenhatherley at en.wikipedia, forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Narkmomfinfoto2.jpg

külső kép

© foto 1945 előttről, forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Narkmomfinfoto1.jpg

tervrajzok

© Moisei Ginzburg / Ignati Milinis, forrás: http://nickkahler.tumblr.com/image/18091543720

alaprajz

© Moisei Ginzburg / Ignati Milinis, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Moisei Ginzburg / Ignati Milinis, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Moisei Ginzburg / Ignati Milinis, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Moisei Ginzburg / Ignati Milinis, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Moisei Ginzburg / Ignati Milinis, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

metszet

© Moisei Ginzburg / Ignati Milinis, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

A modern építészet ismertetőjegyeit magán viselő, több építész (Scharoun, Gropius, Forbat, Bartning, Henning, Häring) által eltérő formavilágot felvonultató, változatos Siemensstadt lakónegyed a szociális lakásépítés terén újfajta minőséget hozott létre. A Scharoun-féle koncepció alapján zöldben úszó, nyitott terű lakóépület-együttest alakítottak ki. Az ötszintes, a kedvező tájolás miatt észak-déli tengelyű, három részre felszakított lakótömb a lakók számára mintaszerű (főként két és félszobás) lakásmegoldást nyújtott. A bérházat jellegzetes, hajóformákra emlékeztető erkélyei, tetőfelépítményei és a nyílászárók arányai folytán a helyiek „Cirkáló“-nak nevezik. 2008-ban a Körtelepet (Ringsiedlung), - mint jelentőségteljes, berlini modern lakónegyedet - az UNESCO világörökségei közé sorolták.

külső kép

© Dieter Leistner/artur, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://katkestuste-linn.blogspot.hu/2010/04/101-tukike-weimari-vabariigi-unistust.html

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://katkestuste-linn.blogspot.hu/2010/04/101-tukike-weimari-vabariigi-unistust.html

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://katkestuste-linn.blogspot.hu/2010/04/101-tukike-weimari-vabariigi-unistust.html

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Berlin_GS_Siemensstadt_Panzerkreuzer.jpg

részletfotó

© Alexander Hartmann, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

helyszínrajz

© Hans Scharoun, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Hans Scharoun, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Hans Scharoun, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Hans Scharoun, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

Az első világháborút követő bécsi intenzív lakásépítés eredménye több mint 60.000 megépült új lakás volt. A ”Vörös Bécs” többemeletes lakóépületeit többnyire Otto Wagner tanítványok tervezték. Tipológiailag a Karl Marx Hof épületegyüttes hatalmas tömbbeépítésnek tekinthető: a közel 1 kilométer hosszú és 11 méter mély traktusokban a lakások óriási belső udvarok köré szerveződnek. Az utcai homlokzat - a belső udvarra vezető kapukkal, a ritmikusan elhelyezett tornyokkal - a monumentális építészetet és a szociális lakásépítést reprezentálja. A tervezési program összesen 1382 - túlnyomó többségben két szobás - lakást tartalmazott. A lakótömböt számos közösségi intézmény egészített ki (többek között: mosodák, fürdők, zuhanyzók, két óvoda, egy könyvtár és 25 üzlet).

külső kép

© Dreizung, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Karl-Marx-Hof_2009.jpg

külső kép

© Georg Mittenecker, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Karl-Marx-Hof2b.jpg

külső kép

© Georg Mittenecker, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Karl-Marx-Hof2b.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://students.washington.edu/ems29/Red%20Vienna/KarlMarxHof1.JPG

részletfotó

© ismeretlen, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:K.M.Hof_Vienna_detail.JPG

részletfotó

© Anton-kurt, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:JosefFranzRiedl.KarlMarxHof.C.jpg

részletfotó

© Peter Mulacz, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:T%C3%BCrdr%C3%BCcker_von_einem_Tor_des_Karl_Marx.Hofs.jpg

homlokzat

© Karl Ehn, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Karl Ehn, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Karl Ehn, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

A Highpoint 1 lakótömb Le Corbusier öt építészeti pontja első angliai megvalósult példájának tekinthető. A keresztirányú szárnyak a szomszédos lakások ideális elkülönítését tették lehetővé. A legtöbb lakás három oldalról nyitott, biztosítva az átszellőzést és a megvilágítást. A lakóépület a tehetősebb réteg, egyben a modern nő kényelmes háztartásvezetési igényeinek megfelelően készült. A két és három szobás lakások alaprajzi elrendezése példaszerű formai és funkcionális rendet eredményezett. A lakások belső térszervezése tiszta, logikus. A tágasan berendezett nappali és étkező terétől leválasztott hálószoba – fürdőszoba - előtér kialakítása mintaszerű megoldást hozott. A Highpoint 2 alaprajza szimmetrikus, lakásai kétszintesek.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.kristerbladh.co.uk/blog/?tag=berthold-lubetkin

külső kép

© adrian welch, forrás: http://openbuildings.com/buildings/highpoint-1-profile-1863#

külső kép

© adrian welch, forrás: http://openbuildings.com/buildings/highpoint-1-profile-1863#

külső kép

© adrian welch, forrás: http://openbuildings.com/buildings/highpoint-1-profile-1863#

külső kép

© adrian welch, forrás: http://openbuildings.com/buildings/highpoint-1-profile-1863#

belső tér

© Philip Sayer, forrás: http://www.coppindockray.co.uk/projects/highpoint-i-apartment/

belső tér

© ismeretlen, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

helyszínrajz

© Berthold Lubetkin, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Berthold Lubetkin, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Berthold Lubetkin, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

metszet

© Berthold Lubetkin, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

A házat a Hetek csoportjának tagja, az olasz modern építészet jeles képviselője, Giuseppe Terragni tervezte. A zártsorú beépítéses, szimmetrikus, lapos tetős milánói lakóház hegyesszögű telken fekszik. Modern formanyelvével és anyaghasználatával a Pietro Lingerivel közösen tervezett számottevő, öt milánói lakóház közé tartozik. A háromkarú lépcsőből és liftből szerveződő közlekedőmagból emeletenként három lakás nyílik. A saroképület jellegzetes motívumai a frontálisan és a két oldalsó utca irányában konzolosan kiugró, felhajlított vasbetonlemezes erkélyek. A három részre tagolt épület oldalhomlokzatai a szomszédos házak irányában, hátrafelé fokozatosan visszalépcsőznek.

külső kép

© Thomas R. Schumacher, forrás: Thomas R. Schumacher: Surface and symbol, Princeton Architectural Press, New York 1991

külső kép

© Thomas R. Schumacher, forrás: Thomas R. Schumacher: Surface and symbol, Princeton Architectural Press, New York 1991

külső kép

© CharlierBrigante, forrás: http://www.flickr.com/photos/15490726@N05/4799436064/

külső kép

© CharlierBrigante, forrás: http://www.flickr.com/photos/15490726@N05/4799436064/

külső kép

© CharlierBrigante, forrás: http://www.flickr.com/photos/15490726@N05/4799436064/

alaprajz

© Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri, forrás: Thomas R. Schumacher: Surface and symbol, Princeton Architectural Press, New York 1991

alaprajz

© Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri, forrás: Thomas R. Schumacher: Surface and symbol, Princeton Architectural Press, New York 1991

perspektivikus ábra

© Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri, forrás: Thomas R. Schumacher: Surface and symbol, Princeton Architectural Press, New York 1991

Terragni racionalista felfogású épületei közül a Casa Rustici-ben két, újfajta építészeti gondolat jelent meg: a transzparencia és az üvegfelület használata. A modern stílusú, feszesen szerkesztett hétszintes lakóháznál Terragnira jellemző, eredeti értelmezést kap a környezet és az épület terének kontaktusa. A láthatóság, a fénnyel átjárt élettér az utca irányában felnyíló, egymással párhuzamosan beépített épületkubusok által valósult meg. Az utcafronti merőleges épülettömegeket és az általuk közrezárt udvart a publikus tér irányában nyitott, átlátszó hidak, teraszok fűzik egybe.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://photo.net/photodb/photo?photo_id=5984065&size=lg

külső kép

© sokan, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© Hilary French, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

belső tér

© ismeretlen, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© ismeretlen, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© ismeretlen, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

részletfotó

© Laura Montedoro, forrás: https://sites.google.com/site/lauramontedoro/varie

alaprajz

© Giuseppe Terragni, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

alaprajz

© Giuseppe Terragni, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

homlokzat

© Giuseppe Terragni, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Laurence King Publishing Ltd, London, 2008

A Marshall és Tweedy építészek által tervezett St. John’s Wood-i épületben nyolcvannégy modern luxus apartman kapott helyet. A hétszintes épület elegáns, ugyanakkor mértéktartó stílusával, tömegalakításával és anyagválasztásával tűnik ki a környezetéből. A kiugró, műkő szegéllyel lezárt, klinkertégla burkolatos utcai homlokzatot íves sarokablakok, loggiák, erkélyajtók tagolják. A homlokzat főmotívuma az üvegfalhoz kapcsolódó, sarkon átforduló félköríves, konzolos erkély vízszintes fémkorláttal. Az udvari homlokzat kompozíciója az egyszerű, sima téglaburkolat által visszafogott megjelenést sugároz. A "H" alakú lakótömbben a kisebb alapterületű műteremlakáson át a nagyobb 5 szobás lakásig, különböző típusok fordulnak elő. A modern, nagyvonalú lakások minden kényelemmel berendezve épültek. A lakóegységekhez mélygarázs is tartozik.

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

részletfotó

© nincs megjelölve, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

részletfotó

© nincs megjelölve, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

részletfotó

© nincs megjelölve, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

alaprajz

© Marshall and Tweedy Architects, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

alaprajz

© Marshall and Tweedy Architects, forrás: The Architectural Review, 1938 january-june, The Architectural Press, London

A kislakásos lakóházcsoport egységes, sávos beépítési terv alapján készült. A modern építészetre jellemző lényeges tervezési alapelvek az észak-déli irányban, párhuzamosan elhelyezett épületek kialakítása, valamint az üres terek és a tömegek egymást követő ritmikus sorolása voltak. A szerkesztett lakónegyed a telep szélén négy, a tömbbelsőben három sorban sorakozó, tíz épületből áll. Az egyszerű, modern architektúrájú épületegyüttes téglalapba foglalt alaprajzi struktúrája jól tagolt, nyugodt homlokzatú, kiegyensúlyozott tömegeket közvetít. Az épületek közötti távolságok arányosak a magasságukkal, hogy a lakások tájolása, a bevilágítása és a szellőzése a lehető legkedvezőbbek legyenek. A lakóépületek általános típusai háromfogatú szekciókból állnak, az egy-, két- és háromszobás lakások 25, 45, és 55 m2 alapterületűek. Az alapegységhez fürdőszoba-konyha blokk, valamint loggiás nappali tartozik, az étkező és az előszoba a nappali tér részét képezik. Az 1980-es évek elejére az épületek nagyon lepusztult, veszélyes állapotba kerültek.

külső kép

© sokan, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© ismeretlen, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© ismeretlen, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© ismeretlen, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© ismeretlen, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© Scott Budzynski, forrás: http://www.flickr.com/photos/27539176@N04/7800816934/

külső kép

© Scott Budzynski, forrás: http://www.flickr.com/photos/27539176@N04/7800816934/

alaprajz

© Albini-Camus-Palanti, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

A szabadonálló, négyszintes, lapostetős, modern stílusban épülő társasház szimmetrikus elrendezésű. A hatlakásos társasház kompakt tömegét a középtengelyben lévő lépcsőház homlokzati síkváltás nélkül, csupán a magasság különbségével differenciálja. A kétfogatú, háromszobás lakások alaprajza áttekinthető, logikus térszervezést mutat. Valamennyi lakáshoz - a traktus előtt végigmenő - kertre néző loggia, az utca felőli szobákhoz franciaerkély csatlakozik. A puritán, vakolt épülettömeg a véghomlokzatokon zárt, míg a felnyíló kereteivel a kert irányába kitárul. Az udvari homlokzat jellegét a lakások előtti tömör és áttört mellvédek, valamint a nyitott lépcsőházi korlátok ritmusa, harmóniája közvetíti. A földszinti utcai sávban gépkocsitárolók, az udvar felé nyitott, fénnyel átjárt közösségi terek találhatók.

külső kép

© nincs pontosítva, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© nincs pontosítva, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© nincs pontosítva, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

belső tér

© nincs pontosítva, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

alaprajz

© Terzaghi-Magnaghi Delfino, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

metszet

© Terzaghi-Magnaghi Delfino, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

Terragni utolsó megépült lakóháza, a Giuliani Frigerio Como belvárosában található. Az olasz modernizmus formavilága és a példaképként tisztelt Le Corbusier terveinek hatása érződik az épületen, elsősorban a tetőkert és a szalagablak komponálásánál. Terragni építészeti filozófiájának megfelelően a házon párhuzamosan elhelyezett tömegek és az üres terek sorolásának elve fedezhető fel, amely ennél az épületnél elforgatással is kiegészül. Az aszimmetrikus formálás az építész kedvelt, máshol is alkalmazott módszere volt. A négyszintes, tizennégy lakást tartalmazó Frigerio-ház északi homlokzata Terragni egyik legkifinomultabb kompozíciója.

külső kép

© nincs pontosítva, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© nincs pontosítva, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© nincs pontosítva, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© nincs pontosítva, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

külső kép

© roryrory, forrás: http://www.flickr.com/photos/roryrory/2456755348/in/photostream/

külső kép

© roryrory, forrás: http://www.flickr.com/photos/roryrory/2456755348/in/photostream/

részletfotó

© roryrory, forrás: http://www.flickr.com/photos/roryrory/2456755348/in/photostream/

alaprajz

© Giuseppe Terragni, forrás: Alberto Sartoris: Gli elementi dell'architectura funzionale, Editore Ulrico Hoepli, Milano 1941

Tartalom

Böhm Henrik - Hegedűs Ármin, Török Bankház, Budapest, V. Szervita tér 3, 1906
Lajta Béla, Rózsavölgyi-ház, Budapest, V. Szervita tér 5, 1911-12
Málnai Béla, egykori Cseh-Magyar Iparbank épülete, Budapest, V. Nádor u. 6, 1912
Kotsis Iván, Luther-ház, Nyíregyháza, 1929
Ligeti Pál - Molnár Farkas, Delej villa, Budapest, I. Mihály utca 11, 1930
Rainer Károly, Mailáth-ház, Budapest, II. Keleti Károly u, 1930
Detre Pál - Major Máté, Bérház, Budapest, I. Attila u. 129, 1934
Kozma Lajos, Hatlakásos bérvilla, Budapest, II. Bimbó út 39, 1934
Lauber László - Nyíri István, Bérház, Budapest, XII. Kékgolyó u. 10, 1934
Preisich Gábor - Vadász Mihály, Weiss Manfréd Nyugdíjintézeti pénztárának bérháza, Budapest, XI. Bartók Béla út 62-64, 1934
Árkay Aladár - Faragó Sándor - Fischer József - Heysa Károly - Ligeti Pál - Molnár Farkas - Pogány Móric - Preisich Gábor - Vadász Mihály, OTI bérházcsoport, Budapest, VIII. Köztársaság tér 14.,15.,16, 1935
Kozma Lajos, Átrium ház, Budapest, II. Margit krt. 55, 1935
dr. Barát Béla - Novák Ede, Georgia bérpalota, Budapest, VII. Rákóczi út 4, 1936
Hofstätter Béla - Domány Ferenc, Dunapark ház, Budapest, XIII. Pozsonyi út, 1936
Lauber László - Nyíri István - Bálint Sándor, Bérház, Budapest, V. Irányi utca 8, 1936
Molnár Farkas, Többlakásos társasház, Budapest, II. Pasaréti út 7, 1936
Pogány Móric - Janáky István, Bérvilla, Budapest, II. Áfonya u. 3, 1936
Bálint Károly, Bérvilla üzlettel, Budapest, XIV. Kolumbusz utca, 1937
Kozma Lajos - Dénes Vilmos, Bérház, Budapest, V. Régiposta utca 13, 1937
Rumszauer György, Magyar Királyi Postamesterek és Postamesteri Alkalmazottak Egyesületének bérháza, Budapest, V. Szalay utca 5/a, 1937
Wälder Gyula, Holitscher-ház, Budapest, VII. Rákóczi út 12, 1937
Wanner János, Bérvilla, Budapest, II. Szilágyi Erzsébet fasor 61, 1937
Hofstätter Béla - Domány Ferenc, Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztár bérháza, Budapest, II. Margit krt. 15-17, 1938
Hübner Tibor - Janáky István, OTI bérháza, Budapest, VII. Károly krt. 13-15, 1938
dr. Hültl Dezső, MTA bérháza, Budapest, VII. Károly krt. 1, 1939
Olgyay Aladár - Olgyay Viktor, Bérház, Budapest, XII. Városmajor utca 50/b, 1941
Gerlóczy Gedeon, Bérház üzletekkel, Budapest, V. Petőfi Sándor utca 12, 1944

Az épület Lajta Béla korai modern megnyilvánulása, maga mögött hagyva a Lechner-féle szecesszió magyaros díszítő elemeit. Az épületen a konstruktív elemek előtérbe kerültek a dekorációval szemben. Az üzlet-, iroda- és lakóház funkciók az épület homlokzatán világosan elkülönülnek. A függőleges osztású üzletportálok felett a homlokzat erőteljes vízszintes osztópárkányain geometrikus mintákat és hófehér zománctéglával burkolt nagy, sima felületeket vegyít. A homlokzat díszítése a sokszorosítható, ipari hátterű iparművészetet vetíti előre. A belső térszervezésben az épület hagyományos marad, ezért nem tekinthető egyértelműen modern felfogású épületnek. Az épületben található Rózsavölgyi Zeneműbolt berendezését az akkoriban Lajta műtermében dolgozó Kozma Lajos tervezte.

külső kép

© K. Pintér Tamás, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

külső kép

© K. Pintér Tamás, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

részletfotó

© K. Pintér Tamás, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

részletfotó

© Vámos Ferenc, forrás: Vámos Ferenc: Lajta Béla, Akadémiai Kiadó, Budapest 1970, 211. old.

részletfotó

© Vámos Ferenc, forrás: Vámos Ferenc: Lajta Béla, Akadémiai Kiadó, Budapest 1970, 213. old.

részletfotó

© ismeretlen, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

alaprajz

© Lajta Béla, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

részletrajz

© Lajta Béla, forrás: Vámos Ferenc: Lajta Béla, Akadémiai Kiadó, Budapest 1970, 209. old.

részletrajz

© Lajta Béla, forrás: Vámos Ferenc: Lajta Béla, Akadémiai Kiadó, Budapest 1970, 206. old.

Málnai figyelemre méltó művét, a hajdani Cseh-Magyar Iparbankot Haasz Gyulával együtt tervezte. A Nádor utcai saroképület a premodern magyar építészet egyik jelentős alkotása.

A tervező páros pályázat útján nyerte el a megbízást, de a tervzsűri két meghatározó egyénisége (Alpár Ignác és Lajta Béla) instrukciói alapján át kellett dolgoznia a pályázatot. A tekintélyes, ötemeletes banképület kifinomult, előkelő, ugyanakkor józan, mértéktartó stílusával, külső tömeg- és homlokzatképzésével kitűnik a környező épületek közül. A földszinti és a félemeleti iroda helyiségek mértékletes, kőburkolatos külső megjelenését az összefogott díszítőelem betétek finoman árnyalják. A felső négy emeleten található lakószintek nyílásai ezzel szemben díszítés nélküli, egyszerű megjelenésűek. A homlokzati struktúra markáns eleme a nyílás nélküli, kiugró párkány lezárású toronyszerű tömeg, amelynek különleges hangsúlyt nyújt a négy emelet magas, vasszerkezetű, üveg zárt erkély.

külső kép

© K. Pintér Tamás, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

részletfotó

© K. Pintér Tamás, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

részletfotó

© K. Pintér Tamás, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

részletfotó

© K. Pintér Tamás, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

alaprajz

© Málnai Béla, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

alaprajz

© Málnai Béla, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

homlokzat

© Málnai Béla, forrás: K. Pintér Tamás: Századeleji házak Budapesten, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest 1987

Az épület telepítésében újszerű az ívesen kialakított magánutca, amelynek következtében a bérház összes lakása utcára nyílik, így azok bevilágítása kedvezőbb. Kotsis Iván a Lakóépülettervezési Tanszék alapítójaként határozott véleménnyel rendelkezett számos tervezési alapkérdésben. A Luther-ház szimmetrikus elrendezésével, homlokzatán függőlegesen összevont ablakaival még régi korokat idéz, de számos korszerű elemet is tartalmaz. A függőfolyosós elrendezés következtében a lépcsőház helyétől függetlenedtek a lakások bejáratai, így azok alaprajzi kialakítása gazdaságos és korszerű lett. A kéttraktusos épület függőfolyosóira csak mellék- és kiszolgálóhelyiségek nyílnak, ezért a szobák teljes értékűek és a régi világítóudvarokat (lichthofokat) is el lehetett hagyni. A szobák az előszobákból külön megközelíthetőek. A kétszárnyú bejárati ajtót, mint a polgári lakás egyik reprezentálási eszközét elhagyta.

külső kép

© Kotsis Iván, forrás: A Tér és Forma, 1929/2 , 94. o

részletfotó

© Kotsis Iván, forrás: A Tér és Forma, 1929/2 , 94. o

külső kép

© Kotsis Iván, forrás: A Tér és Forma, 1929/2 , 95. o

külső kép

© Kotsis Iván, forrás: A Tér és Forma, 1929/2 , 96. o

részletfotó

© Kotsis Iván, forrás: A Tér és Forma, 1929/2 , 97. o

részletfotó

© Kotsis Iván, forrás: A Tér és Forma, 1929/2 , 97. o

alaprajz

© Kotsis Iván, forrás: A Tér és Forma, 1929/2 , 97. o

homlokzat

© Kotsis Iván, forrás: A Tér és Forma, 1929/2 , 97. o

Gróf Mailáth József megrendelésére, 1930-ban, a Keleti Károly utca és a Bimbó út által határolt területen készült el a nagyszabású, egykori szálloda bérház és a vele megegyező stílusú, négy ikerházból álló bérház együttes. A Majláth-féle házra 1928-ban kiírt, zártkörű tervpályázaton Rainer Károly építész szerezte meg a tervezési megbízást. A gigantikus méretű beruházás folytán a kivitelező kiválasztására is nagy hangsúlyt fektettek. Fontos szempont volt, hogy a megbízható építőmester megfelelő anyagi forrással rendelkezzen, emiatt esett a választás Berey Lajosra. Az eredeti telekosztás helyett, a területet hat részre felosztó tervezői elképzelés szerint villaszerű, szabadon álló épületek valósultak meg. A beépítés csak a földszinti üzleteknél követte a szűk Keleti Károly utca vonalát, az I. emelettől kezdve az 5,5 m-rel visszahúzott homlokzati sík és a teraszos lakások által nagyvonalúbb, szellősebb, napfényesebb lett az utcakép. Az ikres, U alakú, függőfolyosós lakóépületek udvart zárnak körbe. Az ötszintes saroképület jellegzetes elemei: a három utcai fronton, középen megjelenő loggiák, az alsó szinti éttermet és a visszahúzott, teraszos felső szintet keretező balluszteres mellvédek. A lakóegyüttest összesen 150 darab 2-3-4 szoba-hallos lakással, valamint a saroképületben 80 darab 1 és 2 szobás garzonlakással tervezték.

külső kép

© Rainer Károly, forrás: Magyar Építőművészet, 1930/1

külső kép

© Rainer Károly, forrás: Magyar Építőművészet, 1930/1

részletfotó

© Rainer Károly, forrás: Magyar Építőművészet, 1930/1

helyszínrajz

© Rainer Károly, forrás: Magyar Építőművészet, 1930/1

alaprajz

© Rainer Károly, forrás: Magyar Építőművészet, 1930/1

alaprajz

© Rainer Károly, forrás: Magyar Építőművészet, 1930/1

Az épület a zöldövezetben épített modern bérvillák jellegzetességeit viseli magán. Ahogy Kozma a Tér és Formában írta: „a rendezés főbb szempontjai: az égtáj, a levegő, a világítás, a takarékos szerkezetek, a jól fűthetőség és lehűlésvédelem, árnyék- és fénykihasználás, zártság a szélirány és az utca felé, de kitárulás a kert felé és a napfény irányában, könnyű és áttekinthető közlekedés”. A szimmetrikus épület lépcsőháza mellett a kiszolgáló helyiségek, míg a másik irányba a kert felé teljesen megnyitott lakószobák helyezkednek el. Az épület külső határainak elmosására való törekvés, illetve a kert és a belső tér összeolvasztására tett kísérlet legnyilvánvalóbb példái az épületvégeken teljesen eltolható üvegfalak, a tetőterasz, és a szobák sarok- és szalagablakai. A lakások funkcionális kialakítása példaértékű, a szobák flexibilis összenyithatósága, a lakóterek többfajta használatát teszi lehetővé.

külső kép

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest, 252. o.

külső kép

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

külső kép

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

belső tér

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

belső tér

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

belső tér

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

alaprajz

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

Az épület nem a telek maximális beépítését célozta meg, noha a telek körülépítését tiltó rendelet előtt valósult meg. A telekhatárok mentén körbeépített városi bérházak gyakorlatát elhagyva belső zöld kertet, ezáltal pedig értékesebb lakásokat hozott létre. Az utcai szárny melletti egyetlen kis oldalszárny nem uzsorázta ki a telket, így szellősebb beépítés jött létre. A szintenkénti két lakás funkcionális kialakítása korszerű, a szobák a lakótérből külön nyílnak, ablakos fürdőszobáik közvetlenül a hálókhoz kapcsolódnak. A ház másik érdekessége volt az építtető legfelső szinti lakásához tartozó 150 m2-es tetőkert, amely Budapesten az első volt. A tetőterasz határoló falaiban hagyott nyílások művészien keretezték be a város sziluettjének egy-egy nevezetességét. Le Corbusier gondolatai azonban nem csak itt, hanem a homlokzaton is felfedezhetőek: a sarok alátámasztás nélkül átforduló, teljesen kinyitható, harmonikarendszerű ablakok által a belső és külső határok elmosódtak.

külső kép

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

részletfotó

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

részletfotó

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Magyar Filmiroda, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

alaprajz

© Lauber László - Nyíri István, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

Újszerű a saroktelek beépítésének módja: a kisebb utca felől a félemelet feletti szinttől a beépítést elhagyva, francia-udvart alakítottak ki, amelynek következtében a fő út (egykori Horthy, ma Bartók Béla út) melletti épületszárny déli homlokzatot kaphatott, a kis mellékutca légtéraránya pedig sokat javult. A kialakítás másik újszerűsége, hogy utcai homlokzatra is kerültek konyhák, míg a belső, déli oldalon háló- és fürdőszobák találhatóak. A közbenső lakásoknál a hallt sikerült elhagyni. A kéttraktusú épületben a lakások átszellőztethetőek, a szokásosnál értékesebbek, ezzel kárpótolják az elveszített, nem beépített területet. Az épület földszintjén helyezkedett el a Simplon mozi, amely süllyesztett előcsarnokával, galériás kialakításával, a vetítővászon felé emelkedő nézőterével, akusztikai megoldásaival a kor technikai és építészeti vívmányait vonultatja fel. Az acélszerkezetes vázat a tervezők az adómentességi rendelet miatt választották (minél előbb tető alá kellett hozni az épületet), de a filigrán szerkezetnek építészeti előnyei is voltak.

külső kép

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest, 279. o.

külső kép

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

külső kép

© Máté Olga, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

külső kép

© Máté Olga, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

külső kép

© Máté Olga, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

belső tér

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

belső tér

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

alaprajz

© Preisich - Vadász, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

alaprajz

© Preisich - Vadász, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

metszet

© Preisich - Vadász, forrás: A Tér és Forma, 1934, VII., Vállalkozók lapja, Budapest

A CIRPAC képviselőinek szociális bérházcsoportja a két világháború közötti budapesti bérházak gyakorlatában egyedülállóan szakított a keretes beépítéssel. A sávos kialakítású épület legfőbb célkitűzése az volt, hogy az egyenrangú fogatolt kislakások bevilágítása, szellőzése és kilátása a lehető legkedvezőbbek legyenek. A három sávházat a földszinten üzletsor köti össze, amely az utcai oldalon térfalat képezve a városi szövet kontinuitását biztosítja. A telepítés újszerűsége és a funkcionalista kialakítás vitathatatlan érdemei mellett a túlzott puritanizmus és takarékosságra való törekvés hozzájárulhatott mai siralmas állapotához.

külső kép

© Máté Olga-műterem, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest, 185. o.

külső kép

© Máté Olga-műterem, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Máté Olga-műterem, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Máté Olga-műterem, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

részletfotó

© Máté Olga-műterem, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

külső kép

© Máté Olga-műterem, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

részletfotó

© Máté Olga-műterem, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

belső tér

© Máté Olga-műterem, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

alaprajz

© Árkay, Faragó, Fischer, Heysa, Ligeti, Molnár, Pogány, Preisich, Vadász, forrás: Tér és Forma, 1935/1, Sós György, Budapest

A spekulációs bérház az építtető nyereségvágya miatt a telepítés koncepciójában nem tudott újat hozni. A remekül kitalált alaprajzi szerkesztése, illetve annak a homlokzatra való őszinte kivetülése, újító szerkezeti megoldása és nem utolsósorban a részletek aprólékos kidolgozása miatt azonban messze túlmutat a korán. Az épület szerkezeti megoldása, a vasbeton és az acélszerkezet együttes használata újdonságnak számított. Az épület jól példázza lakásalaprajzaiban a központi mag köré történő térszervezést, és egy lehetséges utat vázol fel a korlátozott tervezési körülmények közötti ötletes homlokzatformálásra. Az épület földszintjén az Átrium mozi helyezkedett el, korszerű szellőztető és akusztikai megoldásokkal.

külső kép

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest, 127.o

külső kép

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

külső kép

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

részletfotó

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

részletfotó

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

külső kép

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

belső tér

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

belső tér

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

alaprajz

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

homlokzat

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

metszet

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

alaprajz

© Kozma Lajos, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

A belváros kiemelkedő csomópontjában elhelyezkedő bérház átmenet a tradicionális és a modern építészet között. Telepítése a szabályozási terv előírásainak és az adómentességi korlátozások következménye. Az úttól elzárt díszmedencés belső kertre néző loggiák, a lapostetőn kialakított napozóteraszok, a legfelső emeleti műteremlakás, és az utca felőli sarkon függőlegesen végigfutó fényreklám a toronyszerűen kiemelkedő órával mind az új építészet hatását mutatják. A tervezők, noha az eklektikával szakítottak, a homlokzaton nem mondtak le a díszítésről: a travertin burkolatú felületen a függőleges tengelyekben elhelyezett franciaerkélyeket márványkeretezéssel és díszes korlátokkal, a műteremlakást félköríves záródású ablakokkal látták el. A reprezentatív luxusbérházban felhasznált anyagok, a kitűnő szakipari munkák, a lépcsőház elegáns kialakítása kiemeli az épületet az átlag bérházak közül.

külső kép

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest, 317. o.

külső kép

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

részletfotó

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

külső kép

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

külső kép

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

belső tér

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

belső tér

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

belső tér

© Kozelka, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

alaprajz

© Barát Béla - Novák Ede, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

alaprajz

© Barát Béla - Novák Ede, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

alaprajz

© Barát Béla - Novák Ede, forrás: A Tér és Forma, 1936, IX., Sós György, Budapest

A központilag szabályozott beépítési forma és homlokzati struktúra egységes építészeti kialakítást eredményezett. Tervezői külföldön megfordult építészek, akik nem az ortodox modern puritán esztétikáját követték. A luxus bérház nagyvonalú előterei, az alkalmazott kiváló minőségű anyagok és a szép iparos munkák mind az építtető ipari nagyvállalat reprezentációs igényeit szolgálták. A piaci alapú vállalkozás sikerét az egykori középosztály elvárásainak maximális kielégítése hozta. Az épület földszintjén a híres Dunapark kávéháznak adott helyet.

külső kép

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937, 111. o.

külső kép

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

belső tér

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

belső tér

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

részletfotó

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

belső tér

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

belső tér

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

belső tér

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

belső tér

© Haar Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

alaprajz

© Hofstatter Béla - Domány Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

alaprajz

© Hofstatter Béla - Domány Ferenc, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

A háromszögformájú telken egy társasház és villa épült össze. Molnár életművének csúcspontjaként is számon tartott épület több ponton is neoplaszticista jegyeket hordoz magán. A két épületrész telepítése, a bejárati előteret egykor díszítő Molnár által készített falkép, és az utcai homlokzat jellegzetes sakktábla rajzolata Mondrian és Doesburg kompozícióival mutat rokonságot. A zárterkélyek és loggiák szabad váltakozásából kialakuló jellegzetes utcai homlokzat a logikusan szerkesztett alaprajznak és a vasbetonváznak köszönhető. A kötött kiszolgáló funkciók a lépcsőház mellett a hátsó homlokzaton, míg a szobák a kedvező tájolású utcai homlokzaton helyezkednek el.

külső kép

© Haar, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937, 367. o.

külső kép

© Haar, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

külső kép

© Sneider, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

külső kép

© Haar, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

részletfotó

© Mezei Ottó, forrás: Mezei Ottó: Molnár Farkas, Akadémiai Kiadó, Budapest 1987

részletfotó

© Haar, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

belső tér

© Haar, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

belső tér

© Haar, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

helyszínrajz

© Molnár Farkas, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

alaprajz

© Molnár Farkas, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

alaprajz

© Molnár Farkas, forrás: A Tér és Forma, 1937, X. szám, Tér és Forma szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, 1937

Az épület az utcavonaltól hátrábbhúzott beépítésében újszerű, amelynek következtében a szűk Régiposta utca légtere javult. A kialakítást a szabályozás kötelezően írta elő. A vasbetonvázas épület a Kozmánál megszokott legapróbb részletekig megtervezett. A homlokzati szalagablakokat csak a pillérek vonalában, az ablakok síkjában berakott fekete márványburkolat szakítja meg, amely mögött a redőnyszerkezetet és a gépészetet rejtették el. A lépcsőházi előtér a szűk hely ellenére nem vált nyomasztóvá, az „L" alakú belső kertre megnyitott kialakítása és az igényes anyaghasználata miatt. A szintenkénti három egyszobás lakásban az ötletes konyhaszekrényektől, a falba süllyesztett beépített szekrényeken és szennyestartókon át a fürdőszoba csempe raszterébe elhelyezett pipereszekrényekig, vagy beépített WC-tartály lehúzó részletéig minden a végsőkig átgondolt és megtervezett.

külső kép

© Kozelka, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

külső kép

© Seidner, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

részletfotó

© Haar, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

részletfotó

© Kozelka, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

részletfotó

© Kozelka, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

belső tér

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

alaprajz

© Kozma Lajos, Dénes Vilmos, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

alaprajz

© Kozma Lajos, Dénes Vilmos, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

metszet

© Kozma Lajos, Dénes Vilmos, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

A vasbetonvázas saroképület jellegzetessége az átlósan szimmetrikus alaprajzi kialakítás, ahol a tengelybe elhelyezett körcikk alaprajzú zárt lépcsőházból közelíthető meg a szintenkénti hat lakás. A befektetőnek a beépítés maximalizálásra törekvése miatt nem válhatott egyértelműen modern épületté. A hagyományos telepítéseket követve, az épület a telekhatárok kontúrjait követi, amelyből a Szalay utcai lakások rossz, északi tájolása következik. A lakások a kor technikai vívmányaival felszereltek, beépített szekrényekkel, szagfogó előterekkel kialakítottak. A nagyvonalú lépcsőházi tér és bejárati előcsarnok szép építészeti részleteket tartalmaz, ugyanakkor a háromtraktusú lakások túlzott mélysége zavaró. Az utcai oldal horizontális tagolása és a sarok függőleges zárterkélye közötti kontraszt jellegzetessé teszi az épületet.

külső kép

© Seidner, forrás: A Tér és Forma, 1939, XII., Pápai Ernő műintézete, Budapest, 15. o.

belső tér

© Seidner, forrás: A Tér és Forma, 1939, XII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

belső tér

© Seidner, forrás: A Tér és Forma, 1939, XII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

belső tér

© Seidner, forrás: A Tér és Forma, 1939, XII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

belső tér

© Seidner, forrás: A Tér és Forma, 1939, XII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

alaprajz

© Rumszauer György, forrás: A Tér és Forma, 1939, XII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

Az épület telepítése a Közmunkatanács által kötelezően előírt szomszédos tűzfaltakarást a két párhuzamos sávház között középen elhelyezett elliptikus lépcsőházzal oldotta meg. A kialakításnak több előnye is van: elegendő volt egyetlen nagyobb lépcsőházat létrehozni, a lakásokat a középső közlekedővel könnyebben lehetett megközelíteni, a lakószobák az utcák felé tudtak így megnyílni, emellett a két sávház közötti angol-udvar mélysége kisebb lehetett. A lakások alaprajzi elrendezése korszerű. A lakásokban külön WC található, a szobák fürdőszobán, vagy gardróbon keresztül, a külön gazdasági bejárattal megközelíthető konyhák szagfogó előtéren át kapcsolódtak a lakás többi helyiségéhez. Az elegáns ívesen átforduló, mészkőburkolatú saroktömeg, a patinás lépcsőházi előtér és a gyönyörű felülvilágítós lépcsőtér a két köralaprajzú lifttel teszi a házat igazi különlegességgé.

külső kép

© Haar, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest, 180. o.

külső kép

© Haar, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

külső kép

© Haar, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

külső kép

© Haar, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

külső kép

© Haar, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

belső tér

© Haar, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

belső tér

© Haar, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

alaprajz

© Hofstatter Béla - Domány Ferenc, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

alaprajz

© Hofstatter Béla - Domány Ferenc, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

alaprajz

© Hofstatter Béla - Domány Ferenc, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

metszet

© Hofstatter Béla - Domány Ferenc, forrás: Tér és Forma, 1938, Pápai Ernő Műintézete, Budapest

Az épület az egységes szellemben tervezett Madách-házak egyike. A tervezett Erzsébet, majd Madách sugárút indításához megfelelő építészeti gesztust keresve több szabályozási terv, tervpályázat is készült, végül Wälder Gyula kapott megbízást az épületek egységes építészeti arculatának megtervezésére. Az épületek alsó szintjeit árkád fogja össze, amely fölött klinkertégla burkolatú homlokzat magasodik. Az egyes épületek tervezőinek gyakorlatilag az alaprajzra korlátozódott a szabadsága, mert az épületek emeletszámát, homlokzatát, annak tengelyeit, rizalitainak, ablakainak számát és helyét a Wälder-féle terv kötelezően rögzítette. A Hübner-Janáky építészpáros a kötöttségek ellenére tiszta szerkezeti és alaprajzi rendet hozott létre. Bár az ilyenfajta tervezési módszer, vagyis a kész külső mögé applikált belső tartalom az új építészet szellemiségével ellentétes volt, a kialakítás eredményeként vitathatatlanul egységes városi beépítés jött létre. Az épület bejáratánál és előcsarnokában figyelemreméltóak a társművészeti alkotások.

részletfotó

© Borsos, forrás: A Tér és Forma, 1940, XIII., Pápai Ernő műintézete, Budapest, 15. o.

belső tér

© Borsos, forrás: A Tér és Forma, 1940, XIII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

külső kép

© Borsos, forrás: A Tér és Forma, 1940, XIII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

belső tér

© Borsos, forrás: A Tér és Forma, 1940, XIII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

részletfotó

© Borsos, forrás: A Tér és Forma, 1940, XIII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

belső tér

© Borsos, forrás: A Tér és Forma, 1940, XIII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

alaprajz

© Hübner Tibor - Janáky István, forrás: A Tér és Forma, 1940, XIII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

alaprajz

© Hübner Tibor - Janáky István, forrás: A Tér és Forma, 1940, XIII., Pápai Ernő műintézete, Budapest

Az új építészet kitűnő példáján Le Corbusier és a mediterrán modern építészet hatása érződik. Telepítésében szakítva a korábbi bérház elrendezéssel újat hozott. A lakások nem a Városmajor utca felé, hanem a belső kert felé nyílnak meg, az utcai homlokzaton a lépcsőház, és a lakások kiszolgáló helyiségei találhatóak. Az új korszakot jelzi, hogy minden lakásból maximálisan élvezhető a kert. A külső természet és a belső határainak elmosása, a zöld felé fordulás nyomon követhető a kertkapcsolatos földszinti lakásnál, az egész belső homlokzatot kitöltő keretes loggiáknál és a legfelső lakás verandás, zuhanyzós tetőteraszánál. Funkcionális szempontból újításnak számított az alagsori gépkocsi tároló lépcsőházzal történő közvetlen összekötése.

részletfotó

© Belvárosi Fotoműhely, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest, 156. o.

külső kép

© Belvárosi Fotoműhely, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest

külső kép

© Belvárosi Fotoműhely, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest

külső kép

© Belvárosi Fotoműhely, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest

külső kép

© Belvárosi Fotoműhely, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest

magyarázó ábra

© Belvárosi Fotoműhely, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest

alaprajz

© Olgyai és Olgyai, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest

alaprajz

© Olgyai és Olgyai, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest

metszet

© Olgyai és Olgyai, forrás: A Tér és Forma, 1941, XIV., Ált. Nyomda, Budapest

Az épület az egykori Orczy-ház helyén, a Petőfi Sándor és Párizsi utca sarkán épült fel. Az új beépítés elődjének utcába belógó kontúrjához képest hátrább lépett, így felszabadította az amúgy is szűk belvárosi utca légterét. Az épület telepítésének másik újdonsága a földszinti fedett passzázs, amely magánutcát hozott létre a telek belsejében. Az ötletet a modern építészet követői üdvözítőnek tartották, és azt a belváros több pontján is javasolták megvalósítani. Városi szempontból ugyancsak jó megoldás az épülettömeg első emelet feletti visszalépcsőzése, ami a szűk Párizsi utca légterét kellemesebbé teszi. A befektetői elvárások miatti háromtraktusos épületszélesség következménye a lakásokban található hall. Az elegáns épület igazi belvárosi ház, igényes, nemes anyagaival, lépcsőházi részleteivel, előterének társművészeti alkotásaival maradandó értéket képvisel.

külső kép

© Borsos Imre, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest, 69. o.

külső kép

© Borsos Imre, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest

külső kép

© Borsos Imre, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest

részletfotó

© Borsos Imre, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest

belső tér

© Borsos Imre, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest

belső tér

© Borsos Imre, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest

belső tér

© Borsos Imre, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest

alaprajz

© Gerlóczy Gedeon, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest

alaprajz

© Gerlóczy Gedeon, forrás: A Tér és Forma, 1944, Tér és Forma Lapkiadó, Budapest

Tartalom

Luciano Abenante - Francesco Di Salvo - Gian Tristano Papale, Szociális lakónegyed, Nápoly, Olaszország, 1947
Luigi Moretti, Il Girasole, Róma, Olaszország, 1950
Ludwig Mies van der Rohe, Lake Shore Drive Apartments, Chicago, USA, 1951
Le Corbusier, Unité d'Habitation, Marseilles, Franciaország, 1952
Mario Asnago - Claudio Vender, Via Faruffini lakóépület, Milánó, Olaszország, 1954
José Antonio Coderch, Casa de la Marina, Barcelona, Spanyolország, 1951-54
Attilio Mariani, Carlo Perogalli: via Crivelli, 1955, Milánó
Frank Lloyd Wright, Price Tower, Bartlesville, Oklahoma, USA, 1956
Gio Ponti, Casa via Dezza, Milánó, Olaszország, 1957
Kunio Maekawa, Harumi lakóépület, Tokio, Japán, 1958
Gian Luigi Banfi - Lodovico Belgiojoso - Enrico Peresutti - Ernesto Rogers (Studio BBPR), Torre Velasca, Milánó, Olaszország, 1958
Johannes Hendrik van der Broek - Jaap Bakema, Hansaviertel torony, Berlin, Németország, 1960
Bertrand Goldberg, Marina City, Chicago, USA, 1964
Goldfinger Ernő, Balfron és Trellick torony, Nyugat-London, UK, 1968-72­­
Moshe Safdie, Habitat '67, Montreal, Canada, 1967
Alison és Peter Smithson, Robin Hood Gardens, London, UK, 1972
Kisho Kurokawa, Nagakin Kapszula Toronyház, Tokio, Japán, 1972
Rudolf Olgiati, Többlakásos ház, Flims-Dorf, Svájc, 1973
Ricardo Bofill, Taller de Arquitectura: Walden 7, Sant Just Desvern, Spanyolország, 1973
Cruz y Ortiz Arquitectos, Calle Doña María Coronel, Sevilla, Spanyolország, 1976
Rudolf Olgiati, Tschaler-ház, Chur, Svájc, 1977
Jean Nouvel, Nemausus I-II, Nîmes, Franciaország, 1985-88

A 12 épületsávból álló szociális lakónegyed közvetlenül a háború befejezését követően épült Nápoly külvárosában (Poggioreale) a Szociális Lakás Intézet telkén és megbízásából. A fogatolt épületek lépcsőházai az első szint magasságában kialakított terasz-utcából közelíthetőek meg. A földszint eltérő kialakítását a különböző rendeltetésű helyiségek (portikusz, porta és nagycsaládosok lakásai) elhelyezésének igénye mellett kényszerhelyzet szülte: az új épületeknek a negyvenes évek elején elkészült alapozást és földszintet kellett folytatniuk a korábban tervezett épületétől eltérő lakószintekkel. Egy-egy tömb 25 db 2, 3 vagy 4 szobás lakást tartalmaz. Építészeti szempontból a lakóegyüttes egységes és jó minőségű. A zárt, különböző parapetmagasságú szalagablakokkal ritmikusan tagolt homlokzatot vizuálisan a felső szint expresszíven formált teraszai zárják.

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

alaprajz

© Luciano Abenante, Francesco Di Salvo, Gian Tristano Papale, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

A fő utcára szimmetrikusan, középen egy keskeny réssel két részre vágott tömbbel forduló épület általános szintjein 2-2 nagyméretű lakást tartalmaz. A tervező a rusztikus és simára csiszolt travertin burkolatú két földszinti tömböt minden irányból beljebb húzta, a lakószintek szinte lebegni látszanak fölötte. A felső szintek könnyedségének érzetét tovább erősíti az anyaghasználat (a homlokzatburkolat fehér üvegmozaik) és a teljes homlokzatot átfogó szalagablakok alkalmazása. Az épület tömegformálása a kettéosztottságon túl az oldalsó erkélyek kialakításával, a lépcső hatásos elhelyezésével erős expresszivitást sugall, amelyet a nemes burkolatok alkalmazása és az akkurátusan kidolgozott részletmegoldások tovább erősítenek.

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

részletfotó

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

alaprajz

© Luigi Moretti, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

alaprajz

© Luigi Moretti, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

A 26 emeletes, szabadon álló ikertornyok üveg-acél anyaghasználatukkal és a tartószerkezet homlokzati megjelenítésével újraértelmezték a városi lakásépítkezést. A két épület egymással derékszöget bezáró elrendezéssel, kilátással fordul a Michigan-tó és a belváros irányába. A tornyok acélváza logikusan szerkesztett, mely tökéletes megoldást nyújt az alaprajzi rendszer és a homlokzat kialakításához. A szerkezeti pillérekhez gondosan kiválasztott ablakprofil az acél és üvegfelület gyönyörű textúráját adja. A két magasház külső szerkezetében és geometriájában megegyező, belső kialakításukban különböznek. Közös vonásuk a belső magként kialakított lift és lépcsőház. Az északi tömb szintenként 8 kétszobás, míg a déli tömb szintenként 4 négyszobás lakást tartalmaz.

külső kép

© Ezra Stoller/ESTO, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 96. o

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

részletfotó

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

részletfotó

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

helyszínrajz

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

alaprajz

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

alaprajz

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

Az Unité d’Habitation („kollektív ház”) épületeiből 1947 és 1960 között öt készült el, ezek közül a leghíresebb a Marselle-i lakóház. Az épületegyüttes 165m hosszú, 56m magas és 24m mély, olyan, mint egy függőlegesen megépült kisváros 1500 lakossal, mely 337 különböző méretű lakást tartalmaz. Az Unite d'Habitation markáns homlokzati megjelenésű, 17 pár vasbeton pilléren álló, betonkazettás magasház. Corbusier a „Modulor” rendszerének megfelelően az emberhez igazította a lakás méreteit. Azt vallotta, hogy maga a lakás is gép, melynek alapvető rendeltetése, hogy a benne élőknek teljes komfortérzetét nyújtson. Az otthon terét nappali, szülői háló, két hálófülke és kiszolgáló helyiségek alkotják. A kísérleti, kis alapterületű duplex elrendezés gazdaságos megoldást jelentett a közös közlekedőterület minimalizálása tekintetében (csupán háromszintenként volt szükség közlekedőfolyosóra). A lakók ellenben szűkösnek érezték a lakásokat. A ház hetedik és nyolcadik emeletén kialakított közösségi (bevásárló, szórakozó, kiszolgáló) tér- és utcarendszer sem működött jól. Az építész a tetőre egy kilátót, szabadtéri színpadot, tornatermet, kerékpár pályát és egy óvoda-bölcsődét is tervezett, a gyerekek azonban szívesebben játszottak a parkokban, a szabad téren. A Marseille-i kollektív ház annak ellenére, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis a többlakásos épület tervezéselméletének meghatározó fejezete lett.

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

részletfotó

© neil mp, forrás: http://www.flickr.com/photos/29727266@N02/5151685365/in/photostream/

belső tér

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

belső tér

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

külső kép

© neil mp, forrás: http://www.flickr.com/photos/29727266@N02/5151685365/in/photostream/

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

belső tér

© neil mp, forrás: http://www.flickr.com/photos/29727266@N02/5151685365/in/photostream/

alaprajz

© Le Corbusier, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

alaprajz

© Le Corbusier, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

alaprajz

© Le Corbusier, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

metszet

© Le Corbusier, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

Asnago és Vender építészeti filozófiáját legteljesebben a Faruffini utcai lakóépület tükrözi. Tervezési módszerük egy olyan absztrakciós folyamatra utal, amely a szigorú racionalizmus formai tisztaságához vezet. Az utcai fronton tudatosan alkalmazott építészeti eszközök sokrétűsége, a tömör és megnyitott felületek játéka, ritmikus nyíláskiosztása változatosságot és egyúttal egységes megjelenést eredményeznek. A harmadik és negyedik emelet elé rögzített fémrács különleges formai elemet alkot, amely egyfajta funkció nélküli, művészi elem. A lakóépület nem homogén, a szabálytalanságokkal a tervezők az épületet kifejezővé, "szenvedélyessé" akarták tenni. A saroképület alsó szintjén irodai publikus terek kaptak helyet. A lakóház súlyponti vertikális közlekedő magjához szintenkénti három nagyobb lakóegység kapcsolódik, amely között a sarok és az átmenő típus egyaránt megtalálható.

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

részletfotó

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

alaprajz

© Mario Asnago - Claudio Vender, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

alaprajz

© Mario Asnago - Claudio Vender, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

A klasszikus elrendezést követő magasház Barcelona kikötőterületén épült. Az alsó két szintjén üvegfelületekkel megnyitott kereskedelmi helyiségek, felette hat szinten egy-egy lakás, a tetőszinten két garzonlakás és egy terasz található. A ház érdekessége, egyedisége az alaprajz és homlokzat kialakításában mutatkozik meg. A lakásbelső tereit ferde szögben megtörő falak tekervényes rendszere alakítja, melyek izgalmas átlátásokat, praktikus előtereket eredményeznek és a tágasság érzetét keltik. A három oldalon megnyitott épület homlokzata reflektál a belső kialakításra, amelyet tömör felületek és mozgatható zsaluk hullámzó mozgása alakít. Anyaghasználata és formavilága révén a Casa de la Marina szép példája a mediterrán építészeti hagyomány újraértelmezésének és a modern építészet formanyelvével való ötvözésnek.

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

külső kép

© Pere prlpz, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Casa_de_la_Marina.jpg

külső kép

© Sandro Maggi, forrás: http://www.flickr.com/photos/archimap/2472841671/in/photostream/

részletfotó

© Sandro Maggi, forrás: http://www.flickr.com/photos/archimap/2472841671/in/photostream/

részletfotó

© Sandro Maggi, forrás: http://www.flickr.com/photos/archimap/2472841671/in/photostream/

részletfotó

© Sandro Maggi, forrás: http://www.flickr.com/photos/archimap/2472841671/in/photostream/

alaprajz

© José Antonio Coderch, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

alaprajz

© José Antonio Coderch, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

alaprajz

© José Antonio Coderch, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

alaprajz

© José Antonio Coderch, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

Az épület által egységes és karakteres utcakép tárul elénk, habár a lakóház előtt – a vonatkozó építési előírásoknak megfelelően – csupán 5 méter széles előkert kialakítására nyílt lehetőség. Az épület homlokzati megjelenését a zárt és nyitott erkélyek ritmusa teszi egyedivé, különlegessé. A formaképzési játékon kívül fontos építészeti elemek a homlokzatképzés és a színvilág. A falak felülete krómsárga kerámiamozaik, a párkányok szürke márvány burkolatúak, a lábazati burkolat mindenhol matt fekete kerámiamozaikkal készült. Az olasz neorealista építészet sajátossága a konyha és az étkezőhelyiség összevonása, így a nappali önálló térként funkcionált. Perogalli viszont ennél az épületnél egy redukált méretű, 3,2 m2-es konyhát tervezett, az étkezőt pedig a nappali tér részévé tette.

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

részletfotó

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

részletfotó

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

belső tér

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

belső tér

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

alaprajz

© Attilio Mariani - Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

A toronyház a H. C. Price és más cégek irodáit és - a pénzügyi háttér megteremtése érdekében - 19 szinten lakásokat foglal magában. Wright organikus szemlélete e tervben is tetten érhető. Az épület szerkezeti kialakítása a fa motívumára asszociál, ahol a központi elhelyezésű szerkezeti mag a fa törzsét, az arról konzolosan kinyúló födémlemezek a faágakat jelenítik meg. A torony külső héját képező függönyfalak a födémekre függeszkedve könnyed megjelenést kölcsönöznek a homlokzatnak. A négy liftaknát rejtő szerkezeti magok és az egymással derékszöget bezáró belső falak a szinteket négy szegmensre osztják, ebből három elem az irodák, a negyedik pedig kétszintes lakások kialakítására alkalmas. Az épület ma művészeti központ, és a benne működő luxuslakások különlegességnek számítanak.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://catalinamoreno88.wordpress.com/page/10/

külső kép

© Ben Russell, forrás: http://architecture.about.com/od/franklloydwright/ig/Frank-Lloyd-Wright/Price-Tower.htm

belső tér

© ismeretlen, forrás: http://catalinamoreno88.wordpress.com/page/10/

belső tér

© Joe Price, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

alaprajz

© Frank Lloyd Wright, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

alaprajz

© Frank Lloyd Wright, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

alaprajz

© Frank Lloyd Wright, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

metszet

© Frank Lloyd Wright, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

Gio Ponti jelentős építészeti és formatervezői munkásságáról ismert. Épületei tervezésénél nagy hangsúlyt fektetett a térkapcsolatok nagyvonalú kialakítására. A Via Dezza kilencszintes épülete Ponti lakását és műhelyét is magába foglalta. A tudatos belsőépítészeti tervezés folytán a kiválasztott berendezési tárgyak, a mobíliák, a rejtett világítással felszerelt bútorok, a szilfából készült falpanelek, az átlós kerámia padlóburkolat és az azzal harmonizáló fehér mennyezet mind Ponti gondos munkáját dicséri. Egyedi, újszerű megoldás a külső és belső tér határát képező, nyílásokkal megnyitott falak igényes belső kialakítása. A via Dezza-ra nagyfelületű ablakokkal nyitotta meg a homlokzatot és a változó nyíláskiosztással finom játékot vitt a külső megjelenésbe.

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

belső tér

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

belső tér

© Gio Ponti Archives - Salvatore Licitra, Milano, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

belső tér

© Gio Ponti Archives - Salvatore Licitra, Milano, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

belső tér

© Gio Ponti Archives - Salvatore Licitra, Milano, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

alaprajz

© Centro Studi e Archivio della Communicazione, Univ. di Parma, Archivio Ponti, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

tervrajzok

© Gio Ponti Archives - Salvatore Licitra, Milano, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

Maekawa grandiózus lakóháza Harumi mesterséges szigetén, északkeleti és délnyugati tengely mentén épült. A lakások a jómódú középosztály körében voltak népszerűek, míg a különféle szolgáltatások elérhető közelsége még vonzóbbá tette az épület lakóegységeit. Az erős acél és vasbeton szerkezetet a földrengés- és az időjárás-állóság szempontjai indokolták. A lakóépület alaprajzi rendszerében Le Corbusier marseille-i Unité d'Habitation modern építészetének hatása érződik. Egy- és kétszintes lakások sorakoznak az épület teljes hosszában, amelyek csak minden 3. szinten érhetőek el a közlekedő folyosóról. A kisebb, délkeleti tájolású lakások a folyosói szinten, míg az épület teljes mélységét kihasználó, két irányba tájolt lakások ugyanezen a szinten lefelé és felfelé kis lépcsőkön át közelíthetőek meg.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://deseopolis.tumblr.com/image/34071543060

külső kép

© Maekawa Associates, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www2.si.umich.edu/Art_History/UMMA/JA12/JA124.jpg

belső tér

© Maekawa Associates, forrás: http://deseopolis.tumblr.com/image/34071543060

alaprajz

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

alaprajz

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

alaprajz

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

alaprajz

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

metszet

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

A felhőkarcoló 106 méteres magasságával kiemelkedik a régi városmag gótikus épületei közül. A történelmi városszövetbe való illeszkedés miatt a tervezők a középkori őrtornyok formavilágát idézték meg. Ennek megfelelően az épület alsó része keskenyebb, míg felső - támaszokkal megerősített - része konzolosan előrenyúlik. Ezt a tömegformálást funkcionális igények is indokolják. Az alsó, keskeny szinteken irodák, üzletek, kiállítóterek, a felső szélesebb és tágas szinteken lakások helyezkednek el. A telek közepén álló keskeny épülettörzs körül egy nyitott tér alakulhatott ki. A historikus kontextushoz való illeszkedést erősíti a homlokzat kőburkolata is. A külső épülettömeg változatos textúráját a falnyílások, az áttetsző és tükröződő felületek játéka alakítja.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.globeimages.net/data/media/186/torre_velasca_milan.jpg

külső kép

© Magyar Építőművészet, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

belső tér

© Magyar Építőművészet, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

külső kép

© Magyar Építőművészet, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

alaprajz

© Lodovico Belgioioso / Enrico Peressutti, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

Bakema terve az 1957-es IBA nemzetközi építészeti kiállítás részeként valósult meg. A 16 emeletes pontház szinteltolásos kialakítása egy- és kétszintes lakások szövevényes rendszerét eredményezte. A 6 méter széles, kétszintes lakások a folyosóról nyílóan egy belső lépcsőről közelíthetőek meg. Két, félszinteltolással kialakított lakószinten helyezkednek el nyugat-kelet irányban. A bejárati szinten a konyha és a tágas nappali, a következő szinten a hálószoba, fürdő és dolgozószoba érhető el. Az így létrejött térbeli rendszer tette lehetővé az épületben a mindössze hat belső közlekedő folyosó kialakítását, a legtöbb lakás kétirányú tájolását, segítve ezáltal az átszellőzést és a jobb bevilágítást. A homlokzati loggiák átlátható, logikus rendszere az épület alaprajzi játékának kivetülései.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.skyscrapercity.com/showthread.php?t=1375707

külső kép

© Dom Garcia, forrás: http://www.flickr.com/photos/domgarcia/5574018493/in/set-72157619784703391

külső kép

© Alexander Hartmann, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 108. o

külső kép

© buergerverein-hansaviertel, forrás: http://www.buergerverein-hansaviertel-berlin.de/das_hansaviertel/seiten/091_broek_bakema.html

belső tér

© Broek en Bakema, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 108. o

alaprajz

© Van der Broek en Bakema, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 108. o

tervrajzok

© Van der Broek en Bakema, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 108. o

Goldberget a chicagó-i lakótornyok tervezésekor egy olyan projekt tervezésével bízták meg, amely képes a város szuburbanizációs folyamatait lelassítani. Egy olyan komplexum terve született meg eme városépítészeti problémára adott válaszként, ahol a lakó- és kereskedelmi övezet szorosan egybekapcsolódik és minden napszakban eleven, önálló „városként” működik. A betonból készült tornyok körformája azon kívül, hogy 360°-os panorámát biztosít, belső közlekedőmagja révén stabil szerkezetet képez az erős széllökésekkel szemben. Az épületek alsó egyharmadában egy 18 szintes, folytonos rámpával kialakított parkolóház helyezkedik el. Az épület felső 2/3-ában lakóegységek találhatók. Az emeleti szinteket összesen 450 garzon-, egy- és kétszobás lakások kombinációi alkotják, a két toronyban összesen 900 darab.

külső kép

© Barry Edwards/Arcaid, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://karahensley.files.wordpress.com/2011/08/marina_city_apartments.jpg

részletfotó

© snjr22, forrás: http://www.flickr.com/photos/snjr22/7119996889/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© snjr22, forrás: http://www.flickr.com/photos/snjr22/7119996889/sizes/o/in/photostream/

külső kép

© snjr22, forrás: http://www.flickr.com/photos/snjr22/7119996889/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© ismeretlen, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Chicago_%28ILL%29_River_North,_Marina_city,_1964.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://bertrandgoldberg.org/

helyszínrajz

© Bertrand Goldberg, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Bertrand Goldberg, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Goldfinger Ernő a második világháború utáni brit építészet kiemelkedő alakja. A negyvenes években a brit kormány újjáépítési programot hirdetett a mintegy négymillió megsemmisült lakás pótlására. A tervezet fontos elemét képezte a magasház építés, melynek specialistája volt Goldfinger. Két közismert toronyháza, a 27 emeletes Balfron Tower és a 31 szintes Trellick Tower. Az alkotások jelenleg az angol brutalista építészet védett épületeinek minősülnek. A kisméretű bérlakásokat tartalmazó Trellick torony a hetvenes években veszélyes és rosszhírű hely volt, mára a helyzet megváltozott, a torony jelkép lett. A toronyházak kompozíciójában az alacsonyabb Balfron tornyot - a liftet és a kapcsolódó szolgáltatásokat magában rejtő - magasház köti össze minden harmadik szinten.

madártávlat

© ismeretlen, forrás: http://architecturalmetabolism.blogspot.hu/2012_08_01_archive.html

külső kép

© Wikimedia Commons / Sebastian F, forrás: http://www.archdaily.com/160672/ad-classics-balfron-tower-erno-goldfinger/balfron_tower1/

külső kép

© Graeme Maclean, forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Balfron_tower.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://spin.co.uk/work-by-discipline/art-direction/trellick-tower

részletfotó

© Arni Haraldsson, forrás: http://www.allartnews.com/artists-establish-a-dialogue-with-modernist-architects-or-designers-in-exhibition/

alaprajz

© Goldfinger Ernő, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

homlokzat

© Goldfinger Ernő, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

A Habitat 67 kísérleti projekt az Expo '67 montreali világkiállítás keretében valósult meg. Az építész célja olyan lakások kialakítása volt, amely mindenki számára elérhető és ennek megoldását az előregyártott építési módban látta. A modulrendszerben megtervezett lakóegységek 11,7×5,3×3 méter nagyságúak, amelyek lazán, látszólag véletlenszerűen sorakoznak egymáson. Az átgondolt tervezés eredménye az önálló liftmaggal rendelkező három piramis alakzat megalkotása. A felső szinteket nyitott közlekedők, illetve hidak kapcsolják egybe. A 15 különböző lakástípushoz tartozó konyha és fürdő önálló, előregyártott elemek. A lakások két-, három- és négyszobás, főleg kétszintes egységek, melyekhez tetőkertek kapcsolódnak. Bár a projekt költséghatékonysága vitatható, eszmei háttere mindenképpen példamutató.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://eliinbar.files.wordpress.com/2012/06/habitat_panorama.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.arqhys.com/wp-content/fotos/2011/10/viviendas-HABITAT-67.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://rovingadobe.wordpress.com/2012/08/22/departure/p1070020/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://blog.ocad.ca/wordpress/envr1b01-fw2011-01/2011/09/introduction-ernestine-aying-2/

külső kép

© jromero23, forrás: http://www.flickr.com/photos/jromero23/5826141905/sizes/l/in/photostream/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://arch1101-2010kjb.blogspot.hu/2010/04/moshe-safdie-habitat-67-montreal-canada.html

helyszínrajz

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

perspektivikus ábra

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

alaprajz

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

alaprajz

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

alaprajz

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

metszet

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

A Smithson házaspár Kelet-London lakóövezetében épült két szociális lakóépülete az új brutalizmus jegyében született. A hatalmas kertet körbeölelő épületek észak-déli irányban húzódnak végig a három oldalról főútvonallal határolt telken. Az egyik épület 10, míg a másik 7 emeletes a megfelelő bevilágítás érdekében. A hosszan elnyúló homlokzat a város felé széles közlekedő folyosóval fordul, amely tervezői szándék szerint egy „belső utcaként” a találkozások és a kikapcsolódások színterévé válhat. Mindkét épületben egy- és kétszintes lakások találhatóak. A lakás bejárati szintjén van a konyha és az étkező, a felfelé (illetve lefelé) vezető lépcső a hálószobákhoz és a nappali térhez vezet.

Egy nagyobb léptékű rehabilitációs terv részeként 2013 áprilisában megkezdték a lakóegyüttes lebontását.

külső kép

© Steve Cadman, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Robin_Hood_Gardens_AP_Smithson.jpg

külső kép

© Neil Perry, forrás: http://neilperryphoto.com/category/housing/

külső kép

© Neil Perry, forrás: http://neilperryphoto.com/category/housing/

külső kép

© Neil Perry, forrás: http://neilperryphoto.com/category/housing/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://fuckyeahbrutalism.tumblr.com/image/20008390646

részletfotó

© John Lewett, forrás: http://www.archdaily.com/150629/ad-classics-robin-hood-gardens-alison-and-peter-smithson/108684756_735be0b997_o/

helyszínrajz

© Alison és Peter Smithson, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

tervrajzok

© Alison és Peter Smithson, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

metszet

© Alison és Peter Smithson, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

A metabolista irányzat egyik legjelentősebb képviselője Kisho Kurokawa. A legismertebb modern japán építészeti mozgalom, a metabolizmus víziója alapján összefüggő, mozgatható, flexibilis elemekből álló épületek rendszere alkotja a várost. Az építészet - Kurokawa szerint - tereivel, eszközeivel az egyén fejlődését kell, hogy indukálja. A kapszulaépítészet, a térelemes építés mintaépülete a Nagakin Kapszula Toronyháza. A magas technikai szintű felszereltsége következtében a kapszula olyan minimál tér, mely az egyén összes létfeltételét garantálni tudja. A tulajdonos privát térelemét - mielőtt a közös struktúrához csatlakozik - kívánalmainak megfelelően szereltetheti fel. A toronyházat két, függőleges vasbeton magra, külön-külön rögzített, 144 előregyártott – ideiglenes, lakó vagy stúdió - kapszulából építették össze. A kiszolgáló-közlekedő vázszerkezet konzolos-függőkapszulái áthelyezhetők, változtathatók.

Jelenleg a kapszulák ötöde funkcionál lakásként, a többiben raktárak vagy irodák találhatóak, sokuk pedig üresen áll. A toronyház sorsa még bizonytalan, az épület megmentéséhez - műszaki állapotuk és azbeszttartalmuk miatt - a kapszulák teljes cseréjére volna szükség.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.archdaily.com/168654/168654/%C2%A9arcspace/

külső kép

© TYO, forrás: http://www.flickr.com/photos/pict_u_re/1576839166/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© TYO, forrás: http://www.flickr.com/photos/pict_u_re/1576839166/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© TYO, forrás: http://www.flickr.com/photos/pict_u_re/1576839166/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© TYO, forrás: http://www.flickr.com/photos/pict_u_re/1576839166/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© URBZOO, forrás: http://www.flickr.com/photos/urbzoo/3767716132/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© URBZOO, forrás: http://www.flickr.com/photos/urbzoo/3767716132/sizes/o/in/photostream/

alaprajz

© Kisho Kurokawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Kisho Kurokawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

metszet

© Kisho Kurokawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

homlokzat

© Kisho Kurokawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

A társasház karakteres, egyedi hangvételű alkotás. Olgiati építészeti alapeleme a belső teret héjként körülhatároló fal és a plasztikusan formált test. A hagyományos és a modern építészet elemeit ötvözve alkotta meg sajátos vizuális formanyelvét. Épülethomlokzatain a nagy megnyitást adó bejáratok, a loggiák, a kisméretű ablakok, s a falfülkék hangsúlyozzák a külső héj megjelenését. A lakás belső térében a szabadon álló tűztér és a megformált főzőhely a terek térbeliségét erősítik. Az összetett formák markáns megjelenést kölcsönöznek az épületnek. Izgalmas megoldással, haránt irányú tetőlefedéssel a többlakásos ház tömege családi házas karaktert idéz. A rendkívül jó térkihasználásnak és az egyszerű anyaghasználatnak köszönhetően – mint a többi Olgiati ház esetében -, az építési költségek meglepően alacsonyak.

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

homlokzat

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

Bofill épülete hatalmas várként magasodik Barcelona külső területén. Az épület teljes mértékben eltért a lakásépítkezések hagyományaitól. Az alapgondolat egy olyan vertikális labirintusrendszer volt, amely lehetővé teszi a lakások és a közösségi terek közötti nyitást vagy elzárkózást – a lakók igényei szerint. A 18 toronyból kialakított épülettömeg 446 lakást tartalmaz. A tornyok lépcsőzetesen ferdülve, hajolva kapaszkodnak össze egymással, kialakítva 7 belső udvart, amelyek a tervező szerint különféle aktivitásra alkalmasak, kezdve a sportjátékoktól a filmvetítésig. A lakások külső térre és a belső udvarra is nyílnak. Alaprajzuk 30 m2-es modulokból épül fel, létrehozva 1-4 modul nagyságú egy- vagy kétszintes lakásokat.

külső kép

© Pere López, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden_7_P1090472.JPG?uselang=es

külső kép

© jordiferrer, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden_7_edifici.JPG?uselang=es

külső kép

© jordiferrer, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden_7_edifici.JPG?uselang=es

külső kép

© Till F. Teenck, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden-7_Sant_Just_Desvern_5.jpg?uselang=es

részletfotó

© Till F. Teenck, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden-7_Sant_Just_Desvern_5.jpg?uselang=es

részletfotó

© Till F. Teenck, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden-7_Sant_Just_Desvern_5.jpg?uselang=es

helyszínrajz

© Ricardo Bofill / Taller de Arquitectura, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Ricardo Bofill / Taller de Arquitectura, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

metszet

© Ricardo Bofill / Taller de Arquitectura, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Az épület Sevilla sűrű beépítésű városszövetében található. A helyi szabályozás a belváros laksűrűségének csökkentését tűzte ki célul, így e projekt esetében 25 % nagyságú területet kellett szabadon hagyni. A tervezők a beépítetlen területet a telek súlypontjában helyezték el. A szabálytalan, íves formájú belső udvar a mediterrán pációs elrendezést jeleníti meg. Az épület összesen 12 lakást tartalmaz (szintenként hármat) körülbelül 100 m2-es alapterülettel. A lakások teljesen kitöltik a páció és a szomszédos épületek közötti teret, megnyitással az utca, az udvar, illetve a két légakna felé. Tekintettel a helyi éghajlatra, a tetőszinten a páció körül egy árnyékoló biztosítja a nyári túlmelegedés elleni védelmet.

külső kép

© Duccio Magamba, forrás: Key Urban Housing of the Twentieth Century, 152. old.

külső kép

© Duccio Magamba, forrás: Key Urban Housing of the Twentieth Century, 152. old.

külső kép

© Stefano - Stark, forrás: http://www.flickr.com/photos/scaccia/13182843/sizes/z/in/photostream/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://cuadernodepfc.wordpress.com/2011/08/16/tipologias-ii/

részletfotó

© ricardo_a, forrás: http://www.flickr.com/photos/ricardoalba/3563714974/

alaprajz

© Cruz y Ortiz Arquitectos, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Cruz y Ortiz Arquitectos, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

A Tschaler-ház átalakítási terveiben Olgiati érzékenyen reagált a meglévő épület adottságaira. A plasztikus test a ház külső megjelenésében és a belső terekben is megjelent. Az építész a ház belső tereiben dinamikusságot és finom feszültséget teremt a fények optikai játékával és a tudatosan megtervezett homlokzati megnyitásokkal. A belső átalakítás, térszervezés mintaszerű, a belső tér és a külső formavilág harmonikus megjelenésű. Az épületnek sikerült a meglévőhöz illő különleges nyelvet megtalálnia, mindezt a nyílások arányával, rendjével és a homlokzatok tagolásával. Az átépített ház a történeti, hagyományos elemek és a modern motívumok jellegzetes elegye.

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

részletfotó

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

részletfotó

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

belső tér

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

részletfotó

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

Jean Nouvel épületegyüttese (114 lakással) újat mutatott - sok tekintetben - a hagyományos szociális lakásépítésekkel szemben. Az innovatív hozzáállás a térkialakításban és az anyaghasználatban egyaránt kifejezésre jut. A két lakótömbben 17 változatban egy-, két- és háromszintes lakóegységek helyezkednek el. Tágas és világos lakásbelsők kialakítása volt a tervezői elképzelés, mindez költséghatékony módszerrel. Az egyszerű szerkezeti váznak és az előregyártott szerkezeti elemeknek köszönhetően jóval kisebb lett a lakások négyzetméterének kivitelezési költsége, így nagyobb lakásokat lehetett építeni. A lakások helyiségei között a szabadon álló lépcsők és transzparens felületek átlátást engednek, míg a déli homlokzati terasz – harmonikaszerűen felnyitható - ajtói intenzív megvilágítást adnak a lakótérnek.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://bellearc.blogspot.hu/2012/11/nemausus-jean-nouvel.html

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://bellearc.blogspot.hu/2012/11/nemausus-jean-nouvel.html

külső kép

© faasdant, forrás: http://www.flickr.com/photos/faasdant/5641577857/sizes/o/in/photostream/

külső kép

© luis186104, forrás: http://www.flickr.com/photos/luis186104/5359136899/sizes/o/in/photostream/

belső tér

© ismeretlen, forrás: http://littlearchitectinparis.wordpress.com/2012/07/01/nemausus-jean-nouvel/l1070160/

helyszínrajz

© Jean Nouvel, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Jean Nouvel, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

metszet

© Jean Nouvel, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Kiss Zoltán építész a korszakra jellemző „szocreál” formanyelvvel szemben a magyar reformkort megidéző, klasszicista építészet szellemében alkotott. A nem mímelt klasszicizmust, mint alapvető, korszerű tradíciót követő puritán formanyelvet alkalmazta. A Délibáb utcai lakóház gondolatiságában korszerű épületnek tekinthető, amely magán hordozza a korabeli építészet stílusjegyeit: a hangsúlyos szimmetriát, a díszített, középponti térszervezést, az egyszerű, arányos tömegképzést és a részletek átgondoltságát. A külső kép, a homlokzati nyílászárók kiosztása és a belső alaprajzi elrendezés viszonya valamelyest diszharmonikus. A lakások bejáratai a centrális, felülvilágítós galériáról közelíthetők meg. Az egy- és kétszobás lakóegységek helyiségei központi lakótérből nyílnak.

külső kép

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építészet 1945-1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1955

külső kép

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

részletfotó

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

belső tér

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építészet 1945-1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1955

alaprajz

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

homlokzat

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

részletrajz

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

Az épület a Zene­akadémia szomszédságában a városi kontextusra reagáló, modern hangvételű, érdekes és visszafogott lakóház a hatvanas évekből. Az épület eltér ugyan az utca többi lakóházától, ez azonban mégsem visszatetsző. A kellemes arányú, egyszerű homlokzati struktúra – az alumíniumburkolatú szürke mellvédek, és a színezett mezők – csak első benyomásra tűnhetnek kissé szikárnak. A hét emeleten azonos lakószintek találhatók, szintenként négy jól funkcionáló lakással. A lakóépület különlegessége a földszinten található, külön bejárattal rendelkező, mai napig is működő elegáns enteriőrű ifjúsági könyvtár. A galériás kölcsönző és a ferde mennyezetű olvasóterem jól példázzák a tervezőknek a belső térszervezésben megvalósított újításait.

külső kép

© Schall József, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Schall József, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

részletfotó

© Schall József, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

alaprajz

© Weichinger Károly / Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

alaprajz

© Weichinger Károly / Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Gulyás Zoltán korának egyik legeredményesebb magyar építésze, akinek kiemelkedő életművében meghatározó szerepet játszott a városi foghíjtelken, az OTP szervezésében megvalósuló nagyszabású, többlakásos épület. A telepítési koncepció érzékenyen reagál a három utcával határolt eredeti telekosztásra. Az utcavonalakkal eltérő kontextust alakít ki a három épülettest: a Király utcai telekhatárt követi, a Rumbach utca felől visszahúzva teresedést képez, míg a Madách út felől lépcsőzetes homlokzattal utal a beépítés vonalára. Három markáns épülettömeg áll a hatalmas telken. A minden utcában megjelenő egy-egy tömeg felül nem, csak a földszinti zártsorú keret által ér össze. Az épületek lakásainál (elsősorban 2 szoba és 1 szoba hallosak) és a fogatszámoknál (2 és 4) fő tervezési szempont volt a gazdaságosság. Az alaprajzi szerkesztés és a különböző anyagokkal kombinált klinkertégla homlokzat az építészre jellemző rendről és alaposságról árulkodik.

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

külső kép

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

belső tér

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

alaprajz

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

metszet

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

A budai Várnegyedben, az ún. Bástyasétányon található, környezetével összhangban lévő és a korabeli modern építészet jegyeit tükröző saroképület a magyar építészet jelentős alkotása. A korszerű beépítési módnak köszönhetően egyetlen tömegbe kerültek a lakások. A fedett-nyitott lépcső a régi épület udvari szárnyához kapcsolódik, melynek köszönhetően a belső udvar, az átjáró hangulata megidézi a vári atmoszférát. A kiérlelt alaprajz szintenként négy kétszintes és egy garzonlakás sorolásával szerkesztett. A kétszintesség tudatos megfontolásból fakadt, mert a homlokzati falsíkok és az ablakok ritmusváltásával az új épület szervesebben kapcsolódott a környezetéhez. Jánossy tervezői habitusát az igényesség és a részletek aprólékos kidolgozása jellemezte. A mértéktartó, jó arányú, elegáns épület túlmutat a maga korán.

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

külső kép

© Horler Miklós, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Horler Miklós, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

alaprajz

© Jánossy György, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

alaprajz

© Jánossy György, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

metszet

© Jánossy György, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

A három (szintben eltérő) utcával határolt többlakásos lakóépület változatos homlokzatával megteremti a tabáni városrész jellegzetes lezárását. A városképileg kitüntetett helyre, a terület topográfiai adottságaira, a kilátás biztosítására, a Vár és a műemléki környezet szomszédságára érzékenyen válaszol a lakóház. A Naphegy és a Gellérthegy utca közötti szintkülönbséget a tabáni park felől hosszú, terepre ültetett épületszárnnyal követi a beépítés. Az alsó, Gellérthegy utca felől a szomszédos beépítéshez igazodó tömeg egészíti ki a feszes, tiszta szerkesztésű kompozíciót. A lakótömb félszinteltolásos lakásai kétfogatú lépcsőházi kubusokra vannak felfűzve. A racionális szervezésű kétszobás lakásokban az udvari oldalon a kiszolgáló funkciók kaptak teret. A környező parkra, domboldalra néző lakószobákhoz kapcsolódó üvegfelületek és végigmenő loggiák – a szinteltolásos struktúrának köszönhetően – markáns homlokzati ritmust, dinamikát kölcsönöznek a társasháznak.

külső kép

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

részletfotó

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

alaprajz

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

metszet

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

A Várnegyed jelentős pontján emelkedő épület a műemléki környezetbe való illeszkedés, a régi-új kontextusa és a felújítás építészeti értékei miatt említésre méltó. A koncepció lényegét az eredetileg U alakú falmaradványok megtartása, a vári hangulatot megidéző, múlt és jelen egymásra rétegződésének hatása jelentette. A logikusan szerkesztett alaprajz jól példázza a belső térszervezésben az újító elképzeléseket. A belső, udvari rész a közlekedősávot, a középső sáv a vizes helyiségeket, míg a külső zóna a lakószobákat foglalja magába. A kétszintes tetőtéri lakások gondolata messze túlmutat a maga korán. A hangulatos belső terek mellett nem elhanyagolható a külső tömeg- és homlokzatképzésben tapasztalt kifinomult arányrendszer. A ház fő jellegzetessége a részletek alapos kidolgozottságában rejlik.

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

belső tér

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

alaprajz

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

alaprajz

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

alaprajz

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

metszet

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

A foghíjépület szép példája a korszerű építészeti formavilág műemléki környezetbe való szerves illeszkedésének. Az építész egy egységes, modern stílusú lakóházat - földszinten üzletekkel - hozott létre. A koncepció lényegét a régi ház struktúrájának, arányrendszerének korszerű felelevenítése jelentette. Az egyszintes, egyszobás és a kétszintes, háromszobás lakások szellemes megoldása kielégítette a lakásszámot és az eredeti épület homlokzati ritmusát is felidézte. A homlokzati felületek, a klinkertégla burkolat szintén finom utalás a múltra és a közeli Dóm tér téglaarchitektúrájára. A kellemes, jó arány, a részletek gondos kidolgozottsága a házat korának jelentős alkotásai közé sorolja.

külső kép

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

külső kép

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

külső kép

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

részletfotó

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

külső kép

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

alaprajz

© Borvendég Béla, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

alaprajz

© Borvendég Béla, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

metszet

© Borvendég Béla, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

A budai domboldal keskeny, meredek lejtőjén, a hely adottságait kihasználó négylakásos teraszház szerkezeti tisztaságával, anyagszerűségével, eleganciájával kitűnik a környező házak közül. A tömegeltolás, a lakások teraszos kialakítása által a társasház szervesen kapcsolódik a panorámához és a lejtős környezetéhez. Az épület tagolásával a meglévő növényvilág megőrzése, a félig nyitott, jó arányú udvarok kialakítása, a saját élettér megteremtése vált lehetővé. Az alaprajzi szerkesztettség, a világos struktúra, a szer­kezet és az anyag logikus kapcsolata az épület fő erénye. A lakóhelyiségeket változtatható térkapcsolat, a belsőmagos alaprajzi elrendezésből adódó nagy homlokzati üvegfelületek jellemzik. A teraszház kettő és félszobás lakásai 80-85 m2 alapterületűek. Nem csupán a tervezésre, a részletmegoldásokra, hanem a kivitelezésre is kiterjedt a tervezői törődés, felügyelet. Ennek, valamint a mesteremberek gondos munkájának köszönhetően, - a házilagos építés ellenére - minőségi lakóépület született.

külső kép

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

külső kép

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

külső kép

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

külső kép

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

belső tér

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

belső tér

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

belső tér

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

alaprajz

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

alaprajz

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

metszet

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

Az épület a műemléki környezetbe való illesztés mintaszerű építészeti megoldása. Farkasdy, akinek tevékenysége a Várnegyed modern rekonstrukciójában megkérdőjelezhetetlen, pályázat útján nyerte el a megbízást. A lakóház racionális térszervezésű, átgondolt, igényes lakásokkal tervezett. A majdnem szimmetrikus épület olyan szerényen, társait nem túlharsogva, magától értetődően zárja le a tér északi részét, mintha mindig is ott állt volna. A természetes tömegképzés, a túlformálás nélküli homlokzat, a hangulatos udvar, a lépcsőház és a szépen formált közös használatú területek az épület fő erényei.

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

részletfotó

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

részletfotó

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

alaprajz

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

alaprajz

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

alaprajz

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

metszet

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

Az Úri és Szentháromság utcai kiszélesedésnél, a három saroktelek közül ez a vári foghíj épült be utoljára. A szemközti házakhoz hasonlóan ez is mértéktartó, elegáns épület. A két telek egyesítése ellenére a lakóház tömegében és arányaiban illeszkedik a Várnegyedre jellemző beépítésekhez. Egységes, homogén utcaképi megjelenése, finom utalásai megidézik a telken állt egykori városháza hangulatát. A derékszögű, geometriai szerkesztési elv átlátható struktúrához vezetett (a földszinten üzletek, az emeleten lakóhelyiségek találhatók az utcai fronton). Az épület és a terület súlypontjába került impozáns kör alakú lépcsőre felfűzött L alakú sarokház egy belső kertrészt, udvart zár körbe. A lakóház alaprajzi szerkesztésében logikus, a flexibilis terű lakások vonatkozásában előremutató mintát nyújt.

külső kép

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

részletfotó

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

részletfotó

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

külső kép

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

belső tér

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

belső tér

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

alaprajz

© Horváth Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

alaprajz

© Horváth Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

alaprajz

© Horváth Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

metszet

© Horváth Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

Tartalom

Gilles Perraudin - Françoise Jourda, Croix-Rousse szociális lakóépület, Lyon, Franciaország, 1992
Philippe Gazeau, Rue de l'Ourcq lakóépület, Párizs, Franciaország, 1993
Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle, Rohrbach 2, Dornbirn, Ausztia, 1977
Frédéric Borel, Rue Pelleport lakóház, Párizs, Franciaország, 1999
Carlos Ferrater, Paseo de Gracia-i lakóház, Barcelona, Spanyolország, 1999
Herzog & de Meuron, Rue des Suisses lakóház, Párizs, Franciaország, 2000
de Architekten Cie, Bálna, Amsterdam, Hollandia, 2000
Kazuyo Sejima - Ryue Nishizawa (SANAA), Kitagata ház, Kitagata, Japán, 2000
Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle, Hötting-west, Innsbruck, Ausztria, 2000
Eduardo Soto de Moura, Maia lakóépület, Maia, Porto, Portugália, 2001
Cino Zucchi, D lakóház a Giudeccán, Velence, Olaszország, 2002
Ercilla-Campo Arquitectura, 168 lakásos szociális lakóépület, Lakua, Vitoria-Gasteiz, Spain, 2002
Dellekamp Arquitectos, Alfonso Reyes 58 Apartments, Mexico City, Mexico, 2003
MVRDV, Silodam, Amszterdam, Hollandia, 2003
Alvaro Siza Vieira, Terraços de Bragança, Lisszabon, Portugália, 2004
Claus en Kaan Architecten, Ter Huivra, Joure, Hollandia, 2004
Edouard François, Flower Tower, Párizs, Franciaország, 2004
Miller & Maranta, Schwarzpark Residences, Basel, Svájc, 2004
Alexis López Acosta & Xavier Iván Díaz Martín, Inakasa lakóépület, Las Palmas, Kanári Szigetek, 2005
David Chipperfield, EMV Villaverde lakóépület, Madrid, Spanyolország, 2005
MVRDV, Blanca Lleó Asociados, Mirador, Madrid, Spanyolország, 2005
PLOT (BIG+JDS), VM lakóház, Koppenhága, Dánia, 2005
Rafael Moneo - Martinez Lapeña & Torres, Sabadell lakóépület, Barcelona, Spanyolország, 2005
Riano Arquitectos, 22 lakásos lakóépület, Madrid, Spanyolország, 2005
Ryue Nishizawa (SANAA), Moriyama House, Tokio, Japán, 2005
S-M.A.O., Szociális lakóépület, Carabanchel, Madrid, Spanyolország, 2005
Amann-Canovas-Maruri, 61 lakásos szociális bérház, Coslada Puerto, Madrid, Spanyolország, 2006
C.F. Møller Architects, Østerbrogade, Koppenhága, Dánia, 2006
Edouard François, La Closeraie, Louviers, Franciaország, 2006
Emiliano López - Monica Rivera, 27 lakásos szociális bérház fiataloknak, Barcelona, Spanyolország, 2007
Xiaodu Liu & Yan Meng (Urbanus Architecture & Design Inc.), Tolou kollektív lakóház, Nanhai, Guandong, Kína, 2008
ZIGZAG Arquitectura, VIVAZZ szociális lakóépület, Mieres, Asturias, Spanyolország, 2011

A lakóépület követi a lyoni Croix-Rousse negyed régi, XIX. századig selyemszövő munkások által lakott ipari-lakó épületeinek tipológiáját. Az egykori lakó- és munkahelyek sejtjeit a szövőgép méretei, és a munkavégzés nagy természetes fényigénye határozta meg. Az egységek egyik felét a szövéshez dupla belmagasságúan, másikat a lakáshoz galériásan alakították ki. A szociális lakóépület duplex lakásai és utca felőli magas ablakai az egykori épületek kortárs átirataiként értelmezhetőek. A homlokzaton használt szürke és okkerszínű nyersbeton a croix-rousse-i épületek mészkőburkolatát idézi. A belső homlokzaton a szigorú ablakosztást játékosság váltja fel, amelyre második homlokzatként szövetszerűen került rá a vertikális közlekedők és folyosók rendszere, amely a lakók találkozási pontjaiként képzeltek el a tervezők.

külső kép

© Georges Fessy, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Georges Fessy, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Georges Fessy, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Georges Fessy, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

részletfotó

© Jonathan Letoublon, forrás: http://letoublonjonathanphotographie.blogspot.hu/2011/06/logement-lyon-jourda-et-perraudin.html

alaprajz

© Gilles Perraudin, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

homlokzat

© Gilles Perraudin, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

metszet

© Gilles Perraudin, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

A postai dolgozók részére tervezett épület 26 bérelhető lakást, földszinti üzletet és alagsori parkolót tartalmaz. Az épületet markánsan kettéosztó megnyitás válasz a telek sajátos geometriájára, törekvés a városi kontextushoz való aktív kapcsolat megteremtésére. A megbontott utcai tömeg hétszintes, míg a telek belsejében kialakított - a környezetéhez illeszkedő - épületrész alacsonyabb tömegű. A szintenként kialakuló nyitott teraszok átmenetet képeznek a nyilvános és a magánterek között. A széles bejárati feltárás, a menekülő lépcső, mint látványelem és a megváltozott szerepű, lakásokhoz vezető folyosók a városi térrel történő közvetlen kapcsolatot jelentik. A tégla és a fa következetes használata kellemes időben, találkozási pontként szolgáló nyitott teraszoknak eleganciát kölcsönöz.

külső kép

© Jean-Marie Monthiers, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Jean-Marie Monthiers, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

részletfotó

© Jean-Marie Monthiers, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Jean-Marie Monthiers, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

helyszínrajz

© Philippe Gazeau, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© Philippe Gazeau, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

metszet

© Philippe Gazeau, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

Az egyre szűkülő építési lehetőségek eredménye a városközponthoz közeli, vasútvonallal határos földnyelven feltáruló, Baumschlager & Eberle által tervezett monolitikus lakótömb. A lakóház nem teremt kontaktust a környezetével, a külső zöldfelület egyfajta védőzónaként működik. A lakások erkélyei a külső megjelenés ritmikáját tükrözik, amelyet a hullámzó belső fa­lak kellemes téri világa és a nagyvonalú, természetes fénnyel megvilágított közlekedő magok ellensúlyoznak. A belső tér, mint egy látszóbeton szerkezetű doboz a külső burkon belül helyezkedik el. A külső és belső nemcsak hangulatában, hanem szerkezetében is külön­válik. Az épület kisebb, 45 m2 alapterületű lakásokat foglal magában, amelyek kompaktságuknak köszönhetően alacsony fenntartási költségűek.

külső kép

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

külső kép

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

részletfotó

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

belső tér

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

belső tér

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

alaprajz

© Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

metszet

© Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

Az épület telepítésének nehézségét a diagonálisan találkozó Rue Pelleport és Rue des Pavillons utak által határolt háromszögletű telek formája és a környező épületek heterogenitása adta. A szociális lakóépület sem a XIX. századi néhány szintes lakóházakhoz, sem pedig a 17 emeletes szomszédos épülethez nem illeszkedik, helyette színes, töredezett, kifelé hajló homlokzataival új referenciapontot létesített. Homlokzata nem ad egyértelmű lehatárolást, inkább egymásra lapolt elemek összességének tűnik. A szintenként egy lakást tartalmazó ház falainak ki-be dőlése miatt alaprajza minden szinten különböző. A forgalmas déli oldal felé a homlokzat csaknem teljesen zárt, a lakások keleti és nyugati irányban nyílnak meg, északi oldalon a lépcsőház szakad le az épület tömegéről. A lakásokat középen egy központi tartószerkezeti mag osztja nappali és intim zónára, melyben a belső tereket elválasztó tolóajtók és tárolók maradnak rejtve.

külső kép

© Nicolas Borel, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

belső tér

© Nicolas Borel, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© Nicolas Borel, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

belső tér

© Nicolas Borel, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

belső tér

© Nicolas Borel, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Frederic Borel, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Frederic Borel, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

metszet

© Frederic Borel, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

A lakóépület Barcelona reprezentatív területén, a Paseo de Gracia-Diputación találkozásnál fekszik. Az építés során - az egykori Femme Filmszínház helyén - az utcafronton megőrizték és helyreállították az eredeti homlokzatokat. A tervezők a változatos lakástipológiák segítségével az eredeti homlokzatok léptékéhez és szintmagasságához tudtak igazodni. A Paseo de Gracia felé eső szárny utcai oldalán teljes hosszban egyszintes, míg az udvar felé kétszintes lakások kaptak helyet, amelyek megközelítése az új üveglefedéssel védett belső udvaron át történik. A Diputación vonalában megőrzött mozi homlokzata mögött további négy szint emelkedik, szintenként nyolc lakással. A tömbbelső felé nyíló új, modernista homlokzat ritmikusan tagolt, karakteres elemeit az erkélyek tömör keretezései alkotják.

külső kép

© Wenzel-José Molinos, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Wenzel-José Molinos, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Wenzel-José Molinos, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

helyszínrajz

© Carlos Ferrater, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© Carlos Ferrater, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© Carlos Ferrater, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

metszet

© Carlos Ferrater, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

A beépítés két különböző tipológiájú lakóépületből áll: a tömböt keretező hétszintes épületekből és a magas tűzfalakkal körbevett belső udvarban épített háromszintes épületből, illetve két kis nyeregtetős lakóházból. A koncepció szerint a tömböt keretező épületekben kis lakásokkal egy, illetve 3-4 fogatos, míg az udvarban családok számára nagyobb alapterületű lakásokat hoztak létre. Az utcai épületek a XIX. századi párizsi lakóházak vertikális homlokzati rendszerét, és központi lépcsőházát veszi át. Itt a homlokzati sík mozgatásával és az árnyékoló rendszer belső használattól függő változásával oldódik az épület megjelenése. A telepítésben az udvari épületek újszerűek, ahol a tűzfalak magasságával való vetélkedés helyett a félig privát kerttel való szorosabb kapcsolat megteremtése volt a cél. A homlokzat előtt elfutó tornác, az íves faárnyékoló rendszer, a felfutatott zöld a Hauszmann előtti Párizs barátságos kis lakóutcáinak hangulatát idézi.

külső kép

© Trevor Patt, forrás: http://www.flickr.com/photos/trevorpatt/3996653250/

külső kép

© Trevor Patt, forrás: http://www.flickr.com/photos/trevorpatt/3996653250/

külső kép

© Trevor Patt, forrás: http://www.flickr.com/photos/trevorpatt/3996653250/

külső kép

© Trevor Patt, forrás: http://www.flickr.com/photos/trevorpatt/3996653250/

részletfotó

© Trevor Patt, forrás: http://www.flickr.com/photos/trevorpatt/3996653250/

belső tér

© Trevor Patt, forrás: http://www.flickr.com/photos/trevorpatt/3996653250/

részletfotó

© Trevor Patt, forrás: http://www.flickr.com/photos/trevorpatt/3996653250/

helyszínrajz

© Herzog / de Meuron, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

alaprajz

© Herzog / de Meuron, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

alaprajz

© Herzog / de Meuron, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

A Bálna egyike annak a három szoborszerű nagy épületnek, amelyet a Borneo és Sporenburg szigetek rendezési terve (tervezői: Adriaan Geuze és West8) képzelt el a hagyományos amszterdami lakóházakat idéző alacsony intenzív beépítés közé. A hatalmas landmarkként viselkedő 50x100 méteres épület két végén megemelkedik, így a közbezárt udvar publikus térré válik, újradefiniálva a keretes beépítésű lakóházakat. A kialakításnak köszönhetően minden lakásba megfelelő fény és levegő jut. Az udvar felőli külső folyosókról megközelíthető lakások rendkívül változatosak, az épület alaprajza a különböző szinteken eltérő.

madártávlat

© Jeroen Musch/de Architekten Cie., forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

külső kép

© de Architekten Cie., forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

külső kép

© Jeroen Musch, forrás: http://www.mascontext.com/issues/4-living-winter-09/case-study-4-the-whale/

külső kép

© Jeroen Musch, forrás: http://www.mascontext.com/issues/4-living-winter-09/case-study-4-the-whale/

külső kép

© Jeroen Musch, forrás: http://www.mascontext.com/issues/4-living-winter-09/case-study-4-the-whale/

külső kép

© René de Wit, forrás: http://www.mascontext.com/issues/4-living-winter-09/case-study-4-the-whale/

alaprajz

© de Architekten Cie., forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

alaprajz

© de Architekten Cie., forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

alaprajz

© de Architekten Cie., forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

metszet

© de Architekten Cie., forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

A Kitagata ipari és lakó zónájának határán található terület négy oldalát Arata Isozaki beépítési terve alapján négy 10 emelet magas lakóépület szegélyezi. A négy épületet négy építésznő tervezte, a közre zárt publikus téren Martha Schwartz tervei alapján parkolóhelyeket és tematikus közösségi területeket hoztak létre. Kazuyo Sejima lakóházának alapfelvetése, hogy egy társasház alapmodulja nem a lakás, hanem a szoba. A Kitagata lakóházban 2,6 x 4,8 méteres szobákat soroltak egymás mellé, amelynek négy alaptípusát különböztettek meg: a hálószobát, a nappali szobát, a tatami szobát és a nyitott szobát (teraszt). A háló mindig a legprivátabb zóna, amely zuhannyal és WC-vel párosul, a nappali ebédlővel és konyhával együtt kialakított és néha dupla belmagasságú. A terasz a teljes épületszélességet elfoglalja, közvetlen kapcsolatba kerülve az épület kerülete mentén végigfutó közös közlekedővel. A különböző lakások 4-7 szoba kombinációjával jöttek létre. A kiüvegezett veranda-szerű külső közlekedő által az épület transzparensé válik, ahol a teljes anonimitásba kerülő lakók egymás szeme elé kerülnek. Minden szobaegység ajtaja a közös közlekedőre vezet, alapjaiban újraírva a hagyományos társasház struktúráját.

külső kép

© Raphael Azevedo Franca, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kitagatagifusejima.jpg

külső kép

© naoyafujii, forrás: http://www.flickr.com/photos/naoyafujii/2396438988/in/pool-sanaa|naoyafujii

külső kép

© naoyafujii, forrás: http://www.flickr.com/photos/naoyafujii/2396438988/in/pool-sanaa|naoyafujii

külső kép

© naoyafujii, forrás: http://www.flickr.com/photos/naoyafujii/2396438988/in/pool-sanaa|naoyafujii

részletfotó

© naoyafujii, forrás: http://www.flickr.com/photos/naoyafujii/2396438988/in/pool-sanaa|naoyafujii

alaprajz

© Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa / SANAA, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

alaprajz

© Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa / SANAA, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

alaprajz

© Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa / SANAA, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

alaprajz

© Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa / SANAA, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

homlokzat

© Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa / SANAA, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 218. o.

A Hötting-West fejlesztési projekt első építési fázisában, közösségi részvétellel valósult meg a hat lakóépületből álló beépítés. Az intenzív, nagy laksűrűségű telepítés ellenére létrejövő összefüggő zöldfelületekhez és a változatos tájoláshoz a szabadon álló épületek kompakt formája nyújtott megoldást. A lakóházat – mint az építészpáros számos más épületét - a tagolatlan tömegforma, a hangsúlyos külső fal, az épületburok és a közlekedőmag fontossága jellemzi. Az öt-, hétszintes épületek 298 bér- illetve saját tulajdonú lakást tartalmaznak. Az egységes szerkezet és a tömegalakítás, a belső terekben valamint a homlokzaton alkalmazott könnyűszerkezetes elemek lehetővé tették az építési költségek optimalizálását, ugyanakkor a gazdaságosságra való törekvés a nemes építőanyagok használatát sem zárta ki. A fenntartási költségek csökkentését napkollektorok, hővisszanyerő berendezés és az esővíz-felhasználás biztosítják. Az eltérő méretű lakótömb típusokat egy udvar négy oldali körbeépítésével érték el. A lépcsőház kellemes atmoszférát sugároz, igényes kialakítást, a fények, a formák és a részletek összhangját tárja elénk. A vertikális közlekedő közelében, a középső magban találhatók a vizesblokkok, a kiszolgáló terek. A külső homlokzati fronton a lakóterek flexibilis átalakításával egy, két, háromszobás variáció létrehozása lehetséges.

külső kép

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

külső kép

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

belső tér

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

belső tér

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

belső tér

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

belső tér

© ismeretlen, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

alaprajz

© Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle, forrás: Liesbeth Waechter-Böhm: Über-Wohnbau, Springer, Wien, 2000

A téglatest formájú lakóház egy-egy három, illetve négyfogatú lépcsőházra fűzi fel a lakásokat. Az épület sallangmentesen felvállalja a lakóház, mint épülettípus repetitív tulajdonságát, a homlokzat külső alumíniumárnyékolóinak szigorú modulrendszerében egyedül a redőnyök mozgatása ad némi homlokzati játékot. Az alaprajzi szerkesztés a homlokzathoz hasonlóan tiszta rendet követ. A lépcsőházak az épület középső magjában a kiszolgáló helyiségekkel összefűzve helyezkednek el. A belsőben elhelyezett vizesblokkok és az azokat minden oldalról körbevevő lakószobák sorolása a homlokzat építészetileg egységes kezelését teszi lehetővé, ugyanakkor sokszor ablaktalan belső közlekedőket és fürdőket eredményez.

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

részletfotó

© Duccio Malagamba, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

belső tér

© Duccio Malagamba, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Eduardo Soto de Moura, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Eduardo Soto de Moura, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

A D lakóház egy eleme annak a városrész rehabilitációnak, amelyet Velencében az egykori Junghans óragyár területén végeztek. Az épület egy régi ipari épület helyén két csatorna találkozásánál helyezkedik el. Az épület tervezésének legfontosabb kérdése a tradíció és a kortárs építészet viszonya volt. A homlokzati vakolat színe, az ablakok méreteinek váltakozása és az ablakbélletek mind a velencei lakóházak modern átiratai. Az épület egy intim belső udvar felől közelíthető meg, amelyből egy világos négyfogatú lépcsőház fűzi fel a lakásokat négy szinten keresztül. Az egy-két szobás lakások nappali tereit nem osztották fel a helytakarékosság jegyében, a lépcsőházból a nappalik közvetlenül tárulnak fel.

külső kép

© Niczki Tamás, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© Piero Savorelli, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

részletfotó

© Piero Savorelli, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

részletfotó

© Niczki Tamás, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

részletfotó

© Niczki Tamás, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© Niczki Tamás, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

helyszínrajz

© Cino Zucchi, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Cino Zucchi, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

Az új parcellázású területen a telepítés legfontosabb szempontja a lakások természetes fénnyel és levegővel való maximális ellátása volt. Négy észak-déli tengelyű tömeg kettesével összefogva képez egy-egy épületet, köztük fákkal beültetett kerttel. A nyitottság érzetének növelésére a téglatest tömegeket különböző helyeken két-három szint magasan áttörték. A tervezők a legnagyobb hangsúlyt az újszerű közlekedési rendszer és az ideális lakóegység kialakítására helyezték. Az egész épület közlekedési rendszere egy átriumszerű, öt szint magas térben koncentrálódik, melyeket egykarú lépcsők kötnek össze szintenként négy lakást feltárva. A lakások a szélességüktől eltekintve mind egyformák, az átrium felé a kiszolgáló helyiségek, kifelé a szobák néznek. A lakások flexibilisen alakíthatóak 1-2-3-4 szobássá.

külső kép

© César San Millán, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008

külső kép

© César San Millán, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008

külső kép

© César San Millán, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008

külső kép

© César San Millán, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008

belső tér

© César San Millán, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008

helyszínrajz

© Ercilla - Campo Arquitectura, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Ercilla - Campo Arquitectura, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Ercilla - Campo Arquitectura, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

Az épület telepítése a telket határoló oldalak eltérő karakteréből következett. A zajos déli oldal miatt az északi, belső oldalon egy átriumot hoztak létre a tervezők, amely mentén a lépcsőház és a kiszolgáló helyiségeket helyezték el. A legtöbb esetben a belső tereket zárt falak védik a közeli gyorsforgalmi út zajától, melyek csak a mennyezet alatt végigfutó szalagablakoknál szakadnak fel. A lakóegységek, mint önálló modulok kerültek egymásra teraszokat és belső kerteket közrezárva. A néhol többszintes lakóegységekből háromdimenziós puzzle-ként áll össze az épület, melynek lakóegységeit a homlokzaton különböző felületű és színű alumínium burkolatok különböztetik meg. A lakások egybefüggő terei, az alaprajzi kialakítások variációi egyedi lakások létrehozására tesz kísérletet.

külső kép

© Oscar Necoechea, Lara Becerra, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© Oscar Necoechea, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

részletfotó

© Oscar Necoechea, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

belső tér

© Oscar Necoechea, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

belső tér

© Oscar Necoechea, Lara Becerra, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

belső tér

© ismeretlen, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Dellekamp Arquitectos, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Dellekamp Arquitectos, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Dellekamp Arquitectos, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Dellekamp Arquitectos, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Dellekamp Arquitectos, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

metszet

© Dellekamp Arquitectos, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

homlokzat

© Dellekamp Arquitectos, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

Az egyik amszterdami cölöpgát végében elhelyezett hatalmas lakóépület egy konténerszállító teherhajóra emlékeztet. A tervezők arra törekedtek, hogy elkerüljék a lakóépületek hagyományos vízszintes felosztását, ezért egy háromdimenziós városi teret hoztak létre. A lakásokat típusok szerint 15 csoportba osztották, a szorosabb szomszédsági viszonyban álló egységek a külső homlokzaton is egyértelműen leolvashatóak különböző anyaguknak és színüknek köszönhetően. Az épület publikus terei elszórva találhatóak meg az épületben, alul kikötő, feljebb étterem és terasz, a tetőn kilátóterasz kapott helyet. A lakások kialakítása rendkívül változatos, amelyek a lakók individuumának erősítésén túl az építés idejében tapasztalt ingatlanpiaci igényeket is tükrözik. A lakóegységek között van átmenő, illetve egy homlokzattal rendelkező, magassági értelemben pedig egyszintes, duplex, vagy triplex.

külső kép

© Rob t'Hart, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 202. o.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://tallerarquitectura3b.blogspot.hu/2010/06/silodam-por-mvrdv.html

külső kép

© pongpong, forrás: http://www.flickr.com/photos/chih/3523928513/in/photostream/

külső kép

© pongpong, forrás: http://www.flickr.com/photos/chih/3523928513/in/photostream/

részletfotó

© pongpong, forrás: http://www.flickr.com/photos/chih/3523928513/in/photostream/

részletfotó

© pongpong, forrás: http://www.flickr.com/photos/chih/3523928513/in/photostream/

helyszínrajz

© MVRDV, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 202. o.

alaprajz

© MVRDV, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 202. o.

alaprajz

© MVRDV, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 202. o.

alaprajz

© MVRDV, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 202. o.

alaprajz

© MVRDV, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 202. o.

alaprajz

© MVRDV, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 202. o.

alaprajz

© MVRDV, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 202. o.

A terület történelmi rétegződéseire, topográfiai adottságaira érzékenyen reagál a lakóépület. A hosszúkás telek két oldalát határoló utcák között több emeletnyi szintkülönbség van, amelyet kettő, illetve három tömbből álló párhuzamos épületekkel vesz fel a beépítés. A területen húzódó XIV. századi városfalat a széthúzott épülettömbökkel, illetve a magasabban fekvő lakóépületek lábakra állításával szabadítják ki a tervezők. A tervek szerint később itt látogatható nyilvános múzeumi területet alakítanának ki. A parkolókat tartalmazó közös pince felett emelkedő lakótömbök alsó emeletein üzletek és irodák, feljebb lakások találhatóak. A homlokzati burkolat követi a funkcionális megosztást, az alsó emeletek helyi kőburkolatot, a lakások csempeburkolatot kaptak.

külső kép

© Jose Rodrigues, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

külső kép

© Jose Rodrigues, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

külső kép

© Jose Rodrigues, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

külső kép

© Jose Rodrigues, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

külső kép

© Jose Rodrigues, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

külső kép

© Jose Rodrigues, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

belső tér

© Jose Rodrigues, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

belső tér

© Jose Rodrigues, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

alaprajz

© Alvaro Siza, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

metszet

© Alvaro Siza, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

homlokzat

© Alvaro Siza, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

homlokzat

© Alvaro Siza, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

homlokzat

© Alvaro Siza, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

Az épület lágy, amőba alaprajzi formájának köszönhetően a szomszédos Ter Huivra park látványa és a lakások természetes bevilágítása maximalizálható. Az íves homlokzatok miatt kisebbnek tűnik az épület, hiszen egyik nézőpontból sem látszódik egyben. A park szélén, az utca hagyományos beépítésű épületeinek lezárásaként létrehozott épület organikus, szabadabb formája telitalálat. A külső homlokzaton körbefutó nagy kiállású teraszok tovább fokozzák a könnyedséget. Ezek a lakások megközelítésére, illetve a ház ellentétes oldalán az egyes lakóegységek teraszául szolgálnak. Az átmenő lakások egyrészt a közös, másfelől a saját teraszra megnyílva szoros kapcsolatba kerülnek a környező külvilággal.

külső kép

© Christian Richters. Luuk Kramer, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

belső tér

© Luuk Kramer, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© Luuk Kramer, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© Christian Richters. Luuk Kramer, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Christian Richters. Luuk Kramer, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Christian Richters. Luuk Kramer, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Christian Richters. Luuk Kramer, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

helyszínrajz

© Claus en Kaan Architecten, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

alaprajz

© Claus en Kaan Architecten, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

alaprajz

© Claus en Kaan Architecten, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

metszet

© Claus en Kaan Architecten, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

A szabadonálló lakóépületen körbefutó konzolos teraszokon a szomszédos park vertikális folytatásaként beton kaspókba ültetett növényeket helyeztek el. A kaspókba ültetett bambusz a mögötte létrejövő átmeneti térrel a pusztán felületként kezelt zöldhomlokzatokhoz képest egy lépést előrébb lép. A bambusz látványa, susogása, árnyékoló hatása kellemes környezetet biztosít, a városi ember természetbe vágyódását igyekszik kielégíteni. A szellemes átmeneti tereken túl a külső és belső közötti határ elmosását erősíti a földszinti előcsarnok elhagyása és a szabadba közvetlenül nyíló lift is. A lakások mind a park felé nyílnak ki, feltárásuk az üvegfalú liftaknán bevilágított belső közlekedő magból történik. A lakások belsejében tartószerkezet nem található, így azok szabadon alakíthatóak.

külső kép

© Paul Raftery/VIEW, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© linkef, forrás: http://www.flickr.com/photos/linkef/3491637892/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.archdaily.com/245014/tower-flower-edouard-francois/fran-ft-0010/

részletfotó

© Paul Raftery/VIEW, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

részletfotó

© ismeretlen, forrás: http://www.urbanarchnow.com/2012/03/flower-tower-paris.html

részletfotó

© Paul Raftery/VIEW, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© Edouard Francois, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

A Schwarzpark déli részén elhelyezett lakóépület az építészeti koncepció szerint egy fa-szerű tárgy szeretne lenni. A homlokzat filigrán nyersbeton gerendarácsai, a nagy ablakok, az alkalmazott szürkés-barnás szín a fák ágaira, az ablak lamellás árnyékolói a mozgó falevelekre rímelnek. A természet és a város határán fekvő épület lakóinak különleges élményt nyújtanak a környező park látványát bekeretező hatalmas ablakok. Az épület könnyed formálásával némileg ellentétesek a nagy épülettraktusból adódó funkcionális hátrányok. A két darab zárt, kétfogatú lépcsőházra felfűzött lakásokban zavaróak az ablaktalan hallok és az alapterülethez képest viszonylag kicsi szobák és nappalik.

külső kép

© Ruedi Walti Fotografie, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Ruedi Walti Fotografie, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Ruedi Walti Fotografie, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Ruedi Walti Fotografie, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

részletfotó

© Ruedi Walti Fotografie, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

belső tér

© Ruedi Walti Fotografie, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

belső tér

© Ruedi Walti Fotografie, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

helyszínrajz

© Ruedi Walti Fotografie, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2009

alaprajz

© Miller & Maranta, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2009

alaprajz

© Miller & Maranta, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2009

metszet

© Miller & Maranta, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2009

homlokzat

© Miller & Maranta, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2009

Az épület két szintben eltérő utca mentén helyezkedik el, ott ahol a zártsorú beépítés egy kis közbeiktatott tér következtében felszakad. A három oldalról homlokzattal rendelkező hatalmas tömb egyik sarkán felnyílik, így a belső udvar a közterülettel közvetlen kapcsolatba kerülve félig publikus térré alakul. Az épület egy óriás, durván megmunkált szikladarabra hasonlít, amelynek külső felületét csak néhol szakítanak meg a lakások erkélyeiként létrehozott bemetszések. A vertikális közlekedő a homlokzattal nem rendelkező oldalon, a belső udvarról közelíthető meg. A lakások a belső oldali körfolyosókról nyílnak, ide néznek a kiszolgáló helyiségek is. A nappali és intim zónákat a homlokzatra néző belső félátriumok választják el. Az épülettömbbe bemetszett fedett-nyitott terek a lakásbelsőkkel szerves egységben élnek együtt.

külső kép

© Aitor Ortiz, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

részletfotó

© Aitor Ortiz, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

belső tér

© Aitor Ortiz, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

külső kép

© Aitor Ortiz, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

részletfotó

© Aitor Ortiz, forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

alaprajz

© Alexis Lopet Acosta - Xavier ivan Diaz Martin , forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

alaprajz

© Alexis Lopet Acosta - Xavier ivan Diaz Martin , forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

metszet

© Alexis Lopet Acosta - Xavier ivan Diaz Martin , forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

homlokzat

© Alexis Lopet Acosta - Xavier ivan Diaz Martin , forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

makettfotó

© Alexis Lopet Acosta - Xavier ivan Diaz Martin , forrás: 4/Collective Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2006

Az épület Madrid egyik ipart felhagyó külvárosi területén található. Az épület „U" alakú beépítési kontúrját, 15 méteres épületszélességét, nyolc szintes magasságát és magastetős kialakítását a terület szabályozási terve nagyon szigorúan meghatározta. A tervezők félnyeregtetős lefedéssel és a homlokzati fal bedöntésével tettek eleget a szabályozásnak, építészetileg nagyobb formálási szabadságot adva maguknak. A lakások minőségének érdekében vállaltan több vertikális közlekedőt létesítettek. A lépcsőházak a sarkoknál négyfogatúak, mindenhol máshol csak két lakás nyílik azokból. A kialakításnak köszönhetően a legtöbb lakás átmenő, a ház ellentétes homlokzatain létrehozva a nappali, illetve az éjszakai zónákat. Az épület homlokzatának plasztikusságát és vibrálását három különböző tónusú üvegszál erősítésű betonburkolattal érték el, mélyen ülő ablakokkal.

külső kép

© javier1949, forrás: http://www.flickr.com/photos/javier1949/2575437424/in/photostream/

külső kép

© Roland Halbe, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Roland Halbe, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Roland Halbe, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

részletfotó

© Roland Halbe, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© javier1949, forrás: http://www.flickr.com/photos/javier1949/2575437424/in/photostream/

belső tér

© javier1949, forrás: http://www.flickr.com/photos/javier1949/2575437424/in/photostream/

alaprajz

© David Chipperfield, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

metszet

© David Chipperfield, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

A tervezői koncepció lényege, hogy a negyed 5-8 emeletes belsőudvaros szociális lakóépületei között a lakosság identitását erősítő referenciapontot teremtsenek. A 22 emeletes lakóépülettel megtörték a szomszédos épületek monotonitását. A hagyományos belső udvart felemelték a 12. emelet magasságába, ahol egy kilátó teraszt (miradort) hoztak létre. A tervezők egy „vertikális város” létrehozását tűzték ki célul. Az épület 165 lakását tipológiailag összetartozó, kilenc épület(rész)be csoportosították, amelyeket kígyószerűen körbefonódó folyamatos vonalvezetésű „utca-rendszerrel” kötöttek össze. A kilenc épületrész és a köztük futó közlekedő rendszer a homlokzaton is egyértelműen leolvasható eltérő színűk és anyaguk miatt. A 2,5 – 3 – 4 szobás egyszintes, illetve duplex lakások kialakításánál a tervezők a legnagyobb lakóterület, fény, komfort és kilátás biztosítását szerették volna elérni. A különböző kialakítású és nagyságú lakások eltérő társadalmi helyzetű és életvitelű emberek keveredését célozza meg egy épületen belül. A lakástípusok végtelennek tűnő variációi mellett a flexibilitás jegyében az alaprajzok tovább módosíthatóak, amely a társadalom jelenlegi heterogenitására és az individualitás keresésére próbál válaszolni.

külső kép

© Rob't Hart, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Rob't Hart, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Rob't Hart, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Rob't Hart, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Rob't Hart, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

részletfotó

© Rob't Hart, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Rob't Hart, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

alaprajz

© MVRDV, Blanca Lleo Asociados, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

alaprajz

© MVRDV, Blanca Lleo Asociados, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

metszet

© MVRDV, Blanca Lleo Asociados, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

A felülnézetben „V" és „M" betűt formáló épülettömböknél az építészeti szándék a lakások benapozásának és a környező tájjal való vizuális kapcsolatának maximalizálása volt. A „V" épület lábakra állításával az épülettől délre fekvő park a ház alatt bekúszva összeolvad a két tömeg közötti udvarral. A „V" épület lakásai az észak oldali külső folyosókról, az „M" épület egységei pedig középfolyosókról nyílnak. Ez utóbbi cikkcakk alaprajzának köszönhetően állandóan kilyukad a homlokzatra, így természetes fénnyel ellátott. A lakások kialakításának végtelen variációival a tervezők korunk egyéniség-keresésére próbáltak reagálni. Az épületben alapvetően három lakásegység-típus kapcsolódik össze Tetris-szerűen: két kétszintes és egy háromszintes változat. Az üveghomlokzatok által a szomszédos lakók állandóan egymás szeme előtt vannak, mely egy kortárs kísérlet egy újfajta lakóközösség létrehozására.

madártávlat

© PLOT, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© PLOT, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© seier+seier, forrás: http://www.flickr.com/photos/seier/2373712197/

részletfotó

© seier+seier, forrás: http://www.flickr.com/photos/seier/2373712197/

részletfotó

© seier+seier, forrás: http://www.flickr.com/photos/seier/2373712197/

belső tér

© Doctor Casino, forrás: http://www.flickr.com/photos/doctorcasino/3494970684/in/photostream/

belső tér

© Doctor Casino, forrás: http://www.flickr.com/photos/doctorcasino/3494970684/in/photostream/

alaprajz

© PLOT (BIG+JDS), forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

metszet

© PLOT (BIG+JDS), forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

A szabálytalan formájú telken a terület régi ipari tevékenységének mementójaként áll a Samper nevű csarnok az 1900-as évek elejéből. A lakóépület északi, utca felőli oldalán a telekhatárt szigorúan követő téglafallal vették körbe, míg az udvar felől organikus, lágy vonalvezetésű homlokzatot hoztak létre. A két oldal építészeti nyelvezete is különbözik: míg az előző geometrikus rendjét csak az ablakok lyukasztásának és a téglaburkolat különböző rakásából adódó fény-árnyék játékossága oldja, a hullámzó belső oldal a fa árnyékolóival dinamikusan változó. A kétfogatú lépcsőházakból nyíló átmenő lakások kialakítása is ezt a kettősséget követi: a cellás alaprajzi kialakítású intim blokkok a szabályosabb, északi oldalra, míg a nappali zónák szabadabb térformálású helyiségcsoportjai a belső, déli oldalon helyezkednek el.

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

részletfotó

© Duccio Malagamba, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

belső tér

© Duccio Malagamba, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

alaprajz

© Rafael Moneo és Martinez Lapena, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

alaprajz

© Rafael Moneo és Martinez Lapena, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

metszet

© Rafael Moneo és Martinez Lapena, forrás: Materia vol. 47, Federico Motta Editore, Milano 2005

A sarokfoghíj beépítésénél a tervezők a szomszédos épületek homlokzataihoz igazodva a hagyományos madridi belső udvaros lakóház, a „corrala” újradefiniálására vállalkoztak. A lépcsőházi maggal összekötött két épületszárny a hagyományosnál jóval nagyobb belső udvart határol körül, és egyben a szomszédos épületek egyszintnyi magasságkülönbségét is jól kezeli. Az egyik szárny alacsonyabb, traktusszélessége hét méter. A magasabb, mélyebb épületszárny egy kisebb belső légudvart tartalmaz, amelyre a kiszolgáló helyiségek néznek. A lakások mindkét oldalon átmenőek, átszellőztethetőek. A franciaerkélyekkel lyukasztott zárt homlokzatokat a sarok zárterkély és a lépcsőházi átrium szakítja egyedül meg. A homlokzaton tartós és karbantartást nem igénylő emeletmagas gránitlapokat használtak, amelyek a mozgatható árnyékolós ablakok raszterébe illeszkednek.

külső kép

© Miguel de Guzmán, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Miguel de Guzmán, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Miguel de Guzmán, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Miguel de Guzmán, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

külső kép

© Miguel de Guzmán, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

belső tér

© Miguel de Guzmán, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

helyszínrajz

© Riano Arquitectos, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

alaprajz

© Riano Arquitectos, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

metszet

© Riano Arquitectos, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

homlokzat

© Riano Arquitectos, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l., Valencia 2008

A tíz kicsi épülettömbbe szétszórt lakóház egyedi választ keres a tradicionális tokiói negyed két-háromemeletes épületei között. A tervezők szerint, az egy nagy összefüggő tömeg helyett a szobaegységekig szétdarabolt ház jobban illeszkedik a környezetébe. Az egységek közötti egyetlen kapcsolatot a tömbök közötti félprivát kertek jelentik, ahol a közös és a privát területek határai összemosódtak. A tulajdonos lakása mellett öt másik egységet alakítottak ki. A bérlőkből egy kis közösség alakult ki. Az egységek közül a tulajdonos szabadon választhat, azokat akár időről időre is cserélgetheti, ahelyett, hogy a házban rögzített helye lenne.

külső kép

© Ryue Nishizawa, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© Ryue Nishizawa, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© Ryue Nishizawa, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://progettazioneurbanistica.wordpress.com/2011/05/02/moriyama-house-2/

részletfotó

© ismeretlen, forrás: http://purple.fr/magazine/f-w-2008-issue-10/gallery/156

belső tér

© Ryue Nishizawa, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

helyszínrajz

© Ryue Nishizawa (SANAA), forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

alaprajz

© Ryue Nishizawa (SANAA), forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

metszet

© Ryue Nishizawa (SANAA), forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

A 61 lakást befogadó épület struktúráját szociális szerepe nagymértékben meghatározza. Olyan alaprajzi és térbeli elrendezés kialakítása volt a tervezői szándék, amely a közlekedő tereknek funkcionális szerepükön túl kollektív jelleget is kölcsönöz. Az épület rendszerét definiáló három közlekedő mag egyenként három, illetve négy lakáshoz ad közvetlen elérést. A vertikális magokhoz kapcsolódó széles, nyitott légterű folyosó felületek az egyes szárnyakon belül központi helyet foglalnak el, így nincsenek a ház forgalmából kieső területek. Az épület finom szögtörései nem csupán formai változatosságot adnak a struktúrának, hanem az egész belső udvar megvilágítását és a szárnyak között izgalmas átlátásokat is előidézik. A három lépcsőből és liftből álló közlekedő magból szintenként négy-négy illetve három lakás nyílik. A vizesblokk belső oldali elhelyezésével szemben a dobozszerűen kiugró szobák a teljes homlokzati fronton változatos, dinamikus külső képet formálnak.

külső kép

© Ángel Baltanás, Estudio Amann-Cánovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

külső kép

© Ángel Baltanás, Estudio Amann-Cánovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

részletfotó

© Ángel Baltanás, Estudio Amann-Cánovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

külső kép

© Ángel Baltanás, Estudio Amann-Cánovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

külső kép

© Ángel Baltanás, Estudio Amann-Cánovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

külső kép

© Ángel Baltanás, Estudio Amann-Cánovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

részletfotó

© Ángel Baltanás, Estudio Amann-Cánovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

részletfotó

© Ángel Baltanás, Estudio Amann-Cánovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

alaprajz

© Amann-Canovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

alaprajz

© Amann-Canovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

metszet

© Amann-Canovas-Maruri, forrás: 8/Multi-Family Housing, Editorial Pencil s.l. 2008

A történelmi városnegyedben, a környező épületekkel kiegyensúlyozott párbeszédben álló lakóháznál a karakteres utcafronti vöröses-barna téglaburkolat újradefiniálja a múltat. A modern, plasztikus homlokzati megjelenés a változást szemlélteti. A réz és az üveg dobozok, mint valami falsíkból kiugró szemek, természetes fénnyel mélyen átjárt lakásokat, izgalmas helyeket kínálnak. A funkcionalista lakóépület kevés eszközhasználatával, finom részletképzésével érdekes hatást vált ki. A naposabb, déli fekvésű udvar erkélyes kialakítású, míg a sötétebb, északi, utcai homlokzat fénnyel teli üvegdobozaiból a kinti, forgalmas utca történéseit lehet nyomon követni. A többnyire háromszobás lakások között megtalálható az átmenő rendszerű illetve a saroktípus is. A tetőszinti dobozszerű tömegek és a teraszok váltakozása, ritmusa izgalmas formai elem.

külső kép

© Torben Eskerod, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Torben Eskerod, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Torben Eskerod, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Torben Eskerod, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

helyszínrajz

© C. F. Moller Architects, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© C. F. Moller Architects, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

homlokzat

© C. F. Moller Architects, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

A telepítés koncepciója az volt, hogy a város történelmi központja melletti gyümölcsösben található telken egyetlen fát se kelljen kivágni. Az épületet lakásait és két lépcsőházát pavilonszerű csoportokba rendezték a tervezők. A kialakítás következtében az egyes egységek már-már a családi házakhoz hasonló intimitással és függetlenséggel bírnak. A nyitott, tornác-szerű lépcsőházakból szintenként három-három hídon lehet a lakásokhoz eljutni. A kialakításnak köszönhetően a lakások három oldalról is homlokzattal rendelkeznek és a környező természettel szoros kapcsolatba kerülnek. A homlokzat kialakításánál a hagyományos helyi anyagokat kortárs módon felhasználva egyszerű szerkezetiségre törekedtek. A csupasz falak elé gesztenyefa ágakból összefűzött árnyékolót szerkesztettek, amely az eső, szél és nap ellen véd.

külső kép

© Paul Raferty, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© Paul Raferty, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

külső kép

© Paul Raferty, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

alaprajz

© Edouard Francois, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

alaprajz

© Edouard Francois, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

metszet

© Edouard Francois, forrás: a+t Density series, D Book, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz, Sp. 2007

Az épületben szintenként öt 1-2 lakónak szánt 44 m2-es és egy 2-3 lakónak épített 51 m2-es bérlakás található. A lakások kis terei igény esetén összenyithatóak, vagy elválaszthatóak. A tervezők különös hangsúlyt fektettek az átmeneti terekre, amelyek a barcelonai időjárásnak köszönhetően plusz szobaként használhatóak. Az átszellőztetett lakások déli, utcai oldalán található üvegezett erkélyek a hagyományos barcelonai házakéhoz hasonlóan napházként működnek. A lakások a belső udvar felőli nyitott folyosóról tárulnak fel, amelyek a szokásosnál szélesebbek. Itt kaptak helyet az acélráccsal lehatárolt szárító-mosóhelyiségek, és a lakások bejáratai előtti teresedések. Ezek fogadótérként, a konyha bővítményeként is használhatóak, teret adva a szomszédokkal való találkozásnak is. A választott tartós és olcsó beton, illetve fém burkolatok az alacsony beruházási költségre és a bérház funkcióra adott építészeti válaszok.

külső kép

© Hisao Suzuki, forrás: El croquis 148, Madrid, 2009/V., 176-177. old.

külső kép

© Hisao Suzuki, forrás: El croquis 148, Madrid, 2009/V., 180. old.

külső kép

© Hisao Suzuki, forrás: El croquis 148, Madrid, 2009/V., 181. old.

külső kép

© Hisao Suzuki, forrás: El croquis 148, Madrid, 2009/V., 176. old.

külső kép

© Hisao Suzuki, forrás: El croquis 148, Madrid, 2009/V., 176. old.

belső tér

© Hisao Suzuki, forrás: El croquis 148, Madrid, 2009/V., 176. old.

részletfotó

© Hisao Suzuki, forrás: El croquis 148,Madrid, 2009/V., 185. old.

helyszínrajz

© Emiliano López / Monica Rivera, forrás: El croquis 148,Madrid, 2009/V., 185. old.

alaprajz

© Emiliano López / Monica Rivera, forrás: El croquis 148,Madrid, 2009/V., 185. old.

alaprajz

© Emiliano López / Monica Rivera, forrás: El croquis 148,Madrid, 2009/V., 185. old.

Kína harmadik legnagyobb városában, Guangzhou-ban felépült kollektív ház a tradicionális tulou ház kortárs átértelmezése és a városi környezetbe való beillesztése első kísérletének tekinthető. A hagyományos kialakítással megegyezően, tömegét két épület, a külső kör és a belső négyszögletes formájú épületegység alkotja, amelyet az udvar és a hidak kapcsolnak össze. Az épületegyüttes 245 lakást, valamint könyvtárat, tornatermet és további közösségi tereket foglal magába. A lakásokban többnyire bevándorolt, alacsony jövedelemmel rendelkező munkások élnek. Egy egység megközelítően 33 m2 alapterületű, amelyhez mintegy másodlagos élettérként az erkély kapcsolódik. A struktúra lehetővé teszi a lakások megfelelő átszellőzését és megvilágítását, a belső udvar pedig a közösségi tevékenységek számára nyújt teret.

madártávlat

© Aga Khan Award for Architecture / SHEN Xiaoming, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

külső kép

© Aga Khan Award for Architecture / SHEN Xiaoming, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

részletfotó

© Aga Khan Award for Architecture / SHEN Xiaoming, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

külső kép

© Aga Khan Award for Architecture / SHEN Xiaoming, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

külső kép

© Aga Khan Award for Architecture / SHEN Xiaoming, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

részletfotó

© Aga Khan Award for Architecture / SHEN Xiaoming, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

belső tér

© Aga Khan Award for Architecture / SHEN Xiaoming, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

belső tér

© Aga Khan Award for Architecture / SHEN Xiaoming, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

helyszínrajz

© Urbanus / Xiaodu Liu - Yan Meng, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

magyarázó ábra

© Urbanus / Xiaodu Liu - Yan Meng, forrás: http://www.akdn.org/architecture/project.asp?id=3860

Mieres életében a nehézipar meghatározó jelentőségű, ugyanakkor a folyóvölgyben elterülő hegyvidéki város különleges táji környezetben fekszik. A zöldmezős beruházás a város központi területének fejlesztési övezetében valósult meg. A hagyományos keretes beépítés jelentette a kiindulópontot, amelynek sliccekkel és tömegugrásokkal való megmozgatása állandóan változó látványvilágot és a környező tájra nem várt, meglepetésszerű rálátásokat eredményezett. Az épület egy-, négyszobás egységekből, mindösszesen 131 lakást tartalmaz. A lakószobák a környező utcákra, míg a nappali a csendes belső udvarra tekint. A tervezők célja a hely kettősségének megőrzése volt, amelyet a városias telepítésbe belecsempészett természeti környezet, valamint a fémburkolatú külső héj és a belső oldali fa borítás ellentéte jelez.

külső kép

© Roland Halbe, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/164880-VIVAZZ-131-Viviendas-Protegidas

külső kép

© Roland Halbe, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/164880-VIVAZZ-131-Viviendas-Protegidas

külső kép

© Roland Halbe, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/164880-VIVAZZ-131-Viviendas-Protegidas

külső kép

© Roland Halbe, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/164880-VIVAZZ-131-Viviendas-Protegidas

külső kép

© Alejandro García González, forrás: http://rcarpet.wordpress.com/2011/07/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.worldarchitecturenews.com/index.php?fuseaction=wanappln.showprojectbigimages&img=3&pro_id=19044

alaprajz

© ZIGZAG Arquitectura, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/164880-VIVAZZ-131-Viviendas-Protegidas

metszet

© ZIGZAG Arquitectura, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/164880-VIVAZZ-131-Viviendas-Protegidas

homlokzat

© ZIGZAG Arquitectura, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/164880-VIVAZZ-131-Viviendas-Protegidas

metszet

© ZIGZAG Arquitectura, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/164880-VIVAZZ-131-Viviendas-Protegidas

Tartalom

Tomay Tamás - Háromlakásos ház, Budapest, II. Kavics u., 1996
Vadász György - Váncza László, Beregszászi úti lakópark, Budapest, XI., 1997
Pálfy Sándor - Keller Ferenc, Lakópark, Budapest, II. Csejtei u., 1998
Reimholz Péter, Hapimag apartmanház, Budapest, I. Fortuna utca, 2000
Csomay Zsófia - Reimholz Péter, Raul Wallenberg vendégház, Budapest, I. Toldy Ferenc u., 2000
Dévényi Tamás, Magház, Budapest, VII. Rottenbiller u., 2002
Tomay Tamás, Gül Baba utcai apartmanház, Budapest, II., 2002
Pelényi Margit, Szociális bérház, Pécs, 2003
Turányi Gábor, Mecset utcai társasház, Budapest, II., 2003
Kalmár László - Zsuffa Zsolt, 4 lakásos lakóépület, Budapest, XVI. Vágás u., 2003
Cságoly Ferenc - Keller Ferenc, Barbakán-ház, Pécs, 2004
Csernyánszky Gábor, Önkormányzati bérlakás együttes, Budapest, XXI. Rákóczy F. u., 2004
Boros Pál, 9 lakásos társasház, Kecskemét, 2005
Gunther Zsolt - Csillag Katalin, Futó utcai társasház, Budapest, VIII., 2005
Hajnal Zsolt, Lakóépület együttes, Budapest, II. Kapás u., 2005
Vincze László, Azúr apartmanház, Siófok, 2005
Dobai János, Passzázs-ház, Budapest, VIII. Horánszky u., 2006
Hajnal Zsolt, Futó utcai lakóépület, Budapest, VIII., 2006
Hild György, 12 lakásos társasház, Budapest, XII. Virág árok u., 2006
Kis Péter - Valkai Csaba, Önkormányzati lakóépület, Budapest, VIII. Práter u., 2007
Mayer Brigitta - Szentgyögyi László, Nevegy utcai társasház, Budapest, XI., 2007
Reimholz Péter, Corvinus Palace, Budapest, I. Szalag u., 2008
Zoboki Gábor - Demeter Nóra: Dorottya palota, Budapest, V. Dorottya u., 2008
Lukács István - Vikár András, Simplon udvar B, Budapest, XI., 2009
Bitó János - Fülöp Gyula - Perényi Tamás, Műemlék lakóépület felújítása és bővítése, Budapest, I. Nándor u., 2009
Turányi Gábor - Turányi Bence, Simplon udvar, Budapest, XI. Bercsényi u., 2010

Az eredeti, Kozma Lajos szabadonálló, modern villaépületének továbbépítése, átdolgozása képezte az építészeti feladat tárgyát. Az egykor kétlakásos, szintenként egy lakást tartalmazó házban a nappali sarokkonzol fő jellegzetessége volt az eltolható sarokablak. Többszöri helyrehozhatatlan átalakításokat követően bízták meg Tomayt az emeletráépítési és felújítási munkálatokkal. Lapostetős, széles kiülésű párkánnyal készült el a felújított társasház. A hangsúlyos párkány, a vízszintes ablaksávok, a viszonylag zárt épületkubus karakteres homlokzati megjelenést eredményezett. A külső és a belső téri kontaktust az impozáns sarokterasz biztosítja. A homlokzaton végigfutó felújított ablakok és a terasz által a helyiségeknek intenzív kapcsolata van a külvilággal. A lakások helyiségei - intim és nappali zónái - jól elkülönültek Az építész úgy építi tovább Kozma Lajos házát, hogy megteremti az eredeti és az új kapcsolatát, együttélését.

külső kép

© Szathmáry Zoltán, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

külső kép

© Szathmáry Zoltán, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

külső kép

© Szathmáry Zoltán, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

belső tér

© Budai Enikő, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

belső tér

© Budai Enikő, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

belső tér

© Budai Enikő, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

alaprajz

© Tomay Tamás, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

alaprajz

© Tomay Tamás, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

metszet

© Tomay Tamás, forrás: Új Magyar Építőművészet, 1998/3, 28. o.

Az 1997-ben felépülő, az akkori új irányzatnak számító, népszerű, többlakásos „New Bauhaus lakónegyed” építészeti formálásában, tömegalakításában meghatározta a környezet hangulatát. A zöldben úszó, pontházszerű, belső lakókertes beépítés és az épületek külső megjelenése magán viseli az ez idő tájt tervezett lakóparkok ismertetőjegyeit. A tömbszerű lakóházakat hófehér falazat, a bauhaus hangulati világát idéző megnyitások, üvegfelületek, erkélyek jellemzik. A zöldövezeti, 100 lakásos lakóegyüttes 6 épülete a földszinten közösségi tereket, a három emeleten korszerű, modern lakásokat tartalmaz. A centrális, belsőterű lépcsőház csupán a legfelső szinten tárul fel, amelynek íves, visszahúzott kubusához közösségi terek és panorámás tetőterasz kapcsolódik. Az általános szinteken négy, 107 m2-es háromszobás lakás található, amelyhez a környezettel, a természettel intenzív kapcsolatban álló, hosszan, lebegve elnyúló balkon tartozik. A lakóegységek kompakt, kiszolgáló helyiségei a középső magban, míg az összenyitható lakószobái a két homlokzati oldalon helyezkednek el.

külső kép

© Vadász és Társai Építőművész Kft., forrás: http://www.vadaszstudio.hu//index.php?pageid=menu1-1&mainid=42&subid=93

külső kép

© Vadász és Társai Építőművész Kft., forrás: http://www.vadaszstudio.hu//index.php?pageid=menu1-1&mainid=42&subid=93

részletfotó

© Vadász és Társai Építőművész Kft., forrás: http://www.vadaszstudio.hu//index.php?pageid=menu1-1&mainid=42&subid=93

külső kép

© Vadász és Társai Építőművész Kft., forrás: http://www.vadaszstudio.hu//index.php?pageid=menu1-1&mainid=42&subid=93

alaprajz

© Vadász György - Váncza László, forrás: http://www.vadaszstudio.hu//index.php?pageid=menu1-1&mainid=42&subid=93

alaprajz

© Vadász György - Váncza László, forrás: http://www.vadaszstudio.hu//index.php?pageid=menu1-1&mainid=42&subid=93

homlokzat

© Vadász György - Váncza László, forrás: http://www.vadaszstudio.hu//index.php?pageid=menu1-1&mainid=42&subid=93

Reimholz a Várnegyed kiváló ismerője, számos megvalósult épület fűződik a nevéhez. Jánossy és Farkasdy építészettörténetileg meghatározó várbeli lakóházait szemléletmódbeli azonosság kapcsolja össze Reimholz és Csomay Zsófia vári munkáival. Az egyik legjelentősebb ezek közül, a Várnegyed történelmi múltjához és a mai szituációhoz illeszkedő, meghatározó épület, a HAPIMAG-ház, mely méltán lett Budapest 2000. évi nívódíjával kitüntetett épülete. Az épület a műemléki környezetbe való illesztés példaszerű építészeti megoldása. A központi fekvésű saroktelek beépítésénél földtani, régészeti, és a történelmi örökség szempontjait is figyelembe kellett venni. Az építészeti tervezés meghatározó elemei voltak: a barlangpincék, romok, török leletek, barokk stílusjegyek. A műemlék boltív, tégla, kő, és az új - régi értékeket kiemelő - anyagok (a mészkő, a fa és az üveg) mesteri módon való összeszövése jelenik meg az épületen. Az igényes, nemes anyagválasztás, a részletgazdagság nem csak a külső megjelenés, hanem a belső tér alapvető jellegzetessége is. Funkcionális kialakítását tekintve a ház új pincei szárnyában közösségi terek vannak, a felmenő szinteken belső udvart keretező 30 lakás, üdülőegység található.

külső kép

© Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2000/7

külső kép

© Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2000/7

részletfotó

© Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2000/7

belső tér

© Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2000/7

belső tér

© Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2000/7

belső tér

© Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2000/7

alaprajz

© Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2000/7

Az egyszerűsége, a jó arányai, a részletek gondos kidolgozása miatt a visszafogottan elegáns ház messze túlmutat a maga korán. A feladat nehézsége ellenére – közeli várfalak, az utcák közötti 10 m-es szintkülönbség, az érintkező épületek tömege -, egyéni hangvételű vendégház született. Az új, saroktömböt alkotó épület tömege érzékenyen illeszkedik az alsó és felső utca meglévő házaihoz. A kőlábazat, a nyerstégla homlokzat és a részletmegoldások a modern építészeti formavilágot a történeti környezethez illesztik. A belső térszervezés, az alaprajzi szerkesztés a gangos típusra vonatkozó tervezői újradefiniálást érzékelteti. A ház közlekedési rendszere átlátható, egy nyitott (csuklópontban elhelyezett) és egy zárt vertikális magot tartalmaz. A vendégházban huszonhét eltérő méretű apartman és azokat kiegészítő funkciók, közösségi terek, valamint gondnoki lakás találhatók. A felső szint duplex lakástípust foglal magában.

külső kép

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 28. old.

külső kép

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 29. old.

külső kép

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 29. old.

külső kép

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 30. old.

részletfotó

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 30. old.

részletfotó

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 31. old.

külső kép

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 31. old.

részletfotó

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 31. old.

belső tér

© Häider Anita, forrás: Alaprajz, 2001/8, 31. old.

alaprajz

© Csomay Zsófia - Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2001/8, 31. old.

metszet

© Csomay Zsófia - Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2001/8, 31. old.

homlokzat

© Csomay Zsófia - Reimholz Péter, forrás: Alaprajz, 2001/8, 31. old.

A Magház a szokásos foghíjbeépítési minta újragondolását, a városi-szövet kontextus új értelmezését keresi. A pesti bérház kortárs újradefiniálásával, a tipikus lakóépülettömb felnyitására tett kísérlettel találkozunk. A saroktelken felépült házban az udvart közrezáró két épülettömeg üvegfallal határolt függőfolyosó rendszerre van felfűzve. A homlokzati struktúra, a transzparencia és a megnyitás nem csak építészeti kérdés, hanem egy új életforma szimbólum is. A Magház lakásprogram a városi, fiatal diplomások számára biztosít kisméretű, igényes lakóegységeket. A 72 lakás nagy része kb. 35 m²-es, a nagyobb lakások 35-56 m² alapterülettel épültek. A házhoz tartozik még egy közös tető-napozóterasz és egy legalsó szinti teremgarázs. A földszinti nyitott, városi térként funkcionáló hangulatos udvarhoz közös létesítmények kapcsolódnak: recepció szolgálat, mosoda, kávéház, élelmiszerüzlet, tornaszoba és iroda.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2002/05, 16. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2002/05, 17. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2002/05, 18. old.

részletfotó

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2002/05, 19. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2002/05, 20. old.

belső tér

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2002/05, 20. old.

belső tér

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2002/05, 21. old.

alaprajz

© Dévényi Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Dévényi Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

metszet

© Dévényi Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

A hangulatos, festői Gül Baba utcában, a nagyvárosi szövet és a budai övezet határmezsgyéjén áll az épület. A tervezési helyszín adottságait, a szomszédos házak – a könyvtár saroképülete és a lakóház – jellegzetesen eltérő magasságait a harmadik emeleten visszahúzott tömeggel vette figyelembe a tervező. A telek speciális helyzete, mérete miatt nem lehetett sztereotip házban gondolkodni. Az alsó három szinten irodák, a felső szinteken öt lakás került - a mindössze 98 négyzetméteres területen - kialakításra. A tűzfal homlokzatosításával az oldalfalat takaró apartman ház homlokzata voltaképpen olyan, mint egy elfordított utcakép. Eredeti, egyéni vizuális elemeket is rejt a ház: lépcsőházi íves falat, szélfogó kétszintes, galériás terét és a világítóudvar üvegtégla falazatát. A szintenkénti 36 négyzetméteres lakások és a hozzátartozó, több mint 40 négyzetméteres teraszok, transzparens felületek, a toló-mobil faspalleták a lakóépület esszenciális komponensei.

külső kép

© Becker Márton, forrás: Alaprajz, 2002/05, 22. old.

külső kép

© Becker Márton, forrás: Alaprajz, 2002/05, 23. old.

külső kép

© Becker Márton, forrás: Alaprajz, 2002/05, 23. old.

részletfotó

© Becker Márton, forrás: Alaprajz, 2002/05, 24. old.

részletfotó

© Becker Márton, forrás: Alaprajz, 2002/05, 24. old.

részletfotó

© Becker Márton, forrás: Alaprajz, 2002/05, 25. old.

alaprajz

© Tomay Tamás, forrás: Alaprajz, 2002/05, 25. old.

metszet

© Tomay Tamás, forrás: Alaprajz, 2002/05, 25. old.

homlokzat

© Tomay Tamás, forrás: Alaprajz, 2002/05, 25. old.

A Mecset-ház környezetében neves, magyar építészek modern épületei találhatóak - mint Tomay Tamás, Balázs Mihály, Somogy S. Katalin alkotásai -, a közvetlen közelben pedig a török kori Gül baba türbéje helyezkedik el. Turányi társasháza külső megjelenésében sem marad el szomszédos társaitól, markáns tömegkiharapásaival, finoman megszerkesztett nyíláskiosztásaival és az egyszerű téglaarchitektúrájával érzékenyen reagál a környezetére. A tervezői elképzelés a kompakt beépítést, az intenzív struktúrát, alaprajzi elrendezésben pedig a maximális térkihasználtságot tükrözi. A park felé két kisebb, míg a szomszédos beépítés irányában egy nagyobb udvar került kialakításra. A tervező az átlátást, az egymáshoz közeli teraszok kérdését nagyvonalúan kezelte. A két súlyponti vertikális magból, négyfogatú lépcsőházból nyíló különböző lakástípusok többsége átmenő rendszerű.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2004/5, 34. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2004/5, 35. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2004/5, 35. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2004/5, 36. old.

részletfotó

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2004/5, 36. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 2004/5, 37. old.

alaprajz

© Turányi Gábor , forrás: Alaprajz, 2004/5, 37. old.

metszet

© Turányi Gábor , forrás: Alaprajz, 2004/5, 37. old.

homlokzat

© Turányi Gábor , forrás: Alaprajz, 2004/5, 37. old.

A 4 lakásos lakóépület alakját, elhelyezését a keskeny telekméret és a tájolás döntően befolyásolta. Az egyszerű tömegű ház a telek lejtésére reflektáló félnyereg tetővel fedett, amely az utcai fronton nyeregtetőre vált. Az északnyugati, hosszoldali oromfalra került a szellemesen kialakított közös lakóelőtér és a gépkocsi lehajtó, míg a kedvező tájolású kert felé a lakások életterei nyílnak. Példaadó az épület terepre illesztése, a legtöbb lakás közvetlen kertkapcsolattal rendelkezik. A tagolt, mozgalmas látványvilágot a jól szerkesztett homlokzati nyílások, alul az élére állított, nyerstégla lábazatszerű burkolat, fent a vakolt felület egynemű, vöröses színe olvasztja egységbe. A megérkezés átmeneti teréből közvetlenül három lakás tárul fel. A lakóegységek között az egy- és a kétszintes típus is megtalálható, amelyeket a nagyvonalú térszervezés, a változatos, feszes alaprajzi szerkesztés jellemez.

külső kép

© Kalmár László, Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

külső kép

© Kalmár László, Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

külső kép

© Kalmár László, Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

részletfotó

© Kalmár László, Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

részletfotó

© Kalmár László, Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

részletfotó

© Kalmár László, Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

alaprajz

© Kalmár László - Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

metszet

© Kalmár László - Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

homlokzat

© Kalmár László - Zsuffa Zsolt, forrás: a tervező

A pécsi várfal mellett, a város peremén található a tervezési helyszín. A heterogén környezetre, a sokféle hatásra, atmoszférára reflektál a terv az összhang megbontása nélkül. A beépítési mód kettősséget tükröz: kisvárosi hangulatot hív elő, miközben a tér- és tömegformáival, az arányaival és a tető alakjával városi karaktert hoz létre. Az épületegyüttes a házak telepítése által udvart és sikátort zár közre. Az elsődleges tervezői szempont a rendteremtés volt. A két telket egyesítő helyszínt és az összetett programot (irodák, lakóház, szálloda) az összefüggő beépítés egy egységes kompozícióvá olvaszt egybe. Háromféle jelleg, három anyag (kőt, bontott tégla, vakolat) egysége, harmóniája a külső megjelenés fő sajátossága. Kiérlelt a homlokzati nyílástagolás, a szimmetria és aszimmetria váltogatása. A téglaburkolatos elemek kevés eszközzel érik el a kedvező hatást, a vakolt felületek fesztelen homlokzati nyílásrendje illik az egész együttes formavilágához. A lakóépület blokkban tizenhárom változatos méretű lakás rejlik.

külső kép

© Polgár Attila, Batár Zsolt, forrás: Somogyi Krisztina: Cságoly, Kijárat kiadó, Budapest, 2004

külső kép

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

helyszínrajz

© Cságoly Ferenc - Keller Ferenc, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Cságoly Ferenc - Keller Ferenc, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Cságoly Ferenc - Keller Ferenc, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

metszet

© Cságoly Ferenc - Keller Ferenc, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

metszet

© Cságoly Ferenc - Keller Ferenc, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

A csepeli bérlakás együttes a telepszerű beépítés követendő példáját nyújtja. A telepítés alapgondolata: a főúttal párhuzamos, két hosszú, egymással szembefordított, félnyeregtetős épülettömb, amely egy lesüllyesztett parkoló zónát zár közre. Az udvar felőli blokk különböző hosszúságú keresztszárnnyal kiegészülve félig nyitott udvarokat,barátságos parkokat alakított ki, amelyek az oldott keretes beépítést, a telepszerű struktúrát erősítik. Bár az alacsony beruházási költség miatt műszakilag a legegyszerűbb megoldásokra esett a választás, ennek ellenére funkcionális elrendezésével, jól komponált homlokzati nyílásrendjével, karakteres tömegformájával, jellegzetes vörös színárnyalatával minőségi bérlakás-együttes valósult meg. A komplexum 7 üzletből és mindösszesen 116 lakásból áll. A lakásstruktúra megoszlása: közel felerészben 2-2,5, egyharmad részben 1-1,5, a fennmaradó részben nagyobb, 3-3,5 szobás lakások épültek. Az otthonok mindegyike konyhával és kamrával tervezett, alapterületük 38-87 m² között váltakozik.

külső kép

© Bujdosó Győző, Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Bujdosó Győző, Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Bujdosó Győző, Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Bujdosó Győző, Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Bujdosó Győző, Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Bujdosó Győző, Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

metszet

© Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

homlokzat

© Csernyánszky Gábor, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

A kilenclakásos lakóház a városi szövetbe illeszkedés mintapéldája. A téglaburkolatos, visszafogott, képletszerű társasház a szomszédos irodaházzal és eklektikus lakóépülettel együtt zártsorú, keretes beépítést alkot. Az épületnek a nyers téglaburkolatos anyagválasztása, részletgazdagsága igényes, mértéktartó utcaképi megjelenést kölcsönöz. A jó arányú, léptékhelyes ház nem bőbeszédű, csupán néhány építészeti eszközzel hozza létre a kívánt hatást. A társasház homlokzati jellegzetessége az utcaképi, rendteremtő erejű hangsúlyos párkány, a fölötte húzódó ablaksávval. Az egyszerű alaprajzi térszervezésű – kétfogatú, két egységből álló - háromszintes lakóház földszintjén üzletek, felette 48-76 m2 alapterületű lakások találhatók.

külső kép

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

helyszínrajz

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

metszet

© Boros Pál, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

A Corvin Sétány Program területéhez közel – a VIII. kerület városrehabilitációs folyamatának eredményeként – épült fel a 3h építésziroda Futó utcai társasháza. A befektetői elképzelések alapján, három szomszédos telek által összevont területre, három építésziroda készítette el a beépítési terveket. Olyan hosszirányú beépítés megvalósítására törekedtek, mely egy nyitott átjáróval megszakított szabad teret zár körbe. Az utcai és az udvari épületszárnyat összekötő fedett-nyitott átjárón keresztül tárul fel a belső udvar és a szomszédos épületek látványa. A 7 szintes főtömeget és a kertben álló kisebb, 5 szintes tömeget összekapcsoló, színes paravánszerű átjáró pergola izgalmas térelhatárolást nyújtó elem. Az épület belső térkapcsolatait széles lichthofok, faláttörések és a kert felé való megnyitások teszik tágasabbá. Az utcavonaltól hátrahúzott homlokzat az épület bejárata előtt kellemes előteret biztosít. A lakások változatos alaprajzzal szerepelnek. A közlekedőtengely felől, a belső oldalról a kiszolgáló- és vizes helyiségek, míg az utca és az udvar felől a lakóterek helyezkednek el. A kerti épületszárny kétfogatú lépcsőházára garzonlakások vannak felfűzve.

külső kép

© Máté Gábor, forrás: MÉ 2006/4

külső kép

© Máté Gábor, forrás: MÉ 2006/4

külső kép

© Máté Gábor, forrás: MÉ 2006/4

részletfotó

© Máté Gábor, forrás: MÉ 2006/4

részletfotó

© Máté Gábor, forrás: MÉ 2006/4

alaprajz

© Gunther Zsolt - Csillag Katalin, forrás: MÉ 2006/4

metszet

© Gunther Zsolt - Csillag Katalin, forrás: MÉ 2006/4

Hajnal Zsolt építészeti alkotásai közül meghatározóak a többlakásos lakóépületei. A Kapás utcában a beépítési dilemmát a hosszú, keskeny telekméret, a tájolási nehézségek és a szomszédos házak megfelelő benapozási igénye okozta. A megoldást az utcavonalára merőleges épülettömegek, az általuk közrezárt belsőudvarok és a mindezt a nyilvános tér irányában láncházszerűen összefűző, földszintes épületszárny jelentették. Fontos építészeti gondolat a városképileg jelentős, meglévő tűzfalak metamorfózisa, a régi és az új lakóépület együttes koherens egysége. A négy magasabb épülettömb a közéjük beékelődő három udvarra bontja fel a területet. Az utcai részen, a kétemeletes oszlopoktól visszahúzott alacsony, zártsorú sávban a szolgáltató üzleteken kívül a bejáratok és a garázsok is fellelhetők. Megfelelően benapozott és jól használható 30-170 m²-es, mindösszesen 81 lakás jött létre.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 12. évfolyam, 2005., március-április, 36. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 12. évfolyam, 2005., március-április, 37. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 12. évfolyam, 2005., március-április, 38. old.

külső kép

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 12. évfolyam, 2005., március-április, 39. old.

belső tér

© Häider Andrea, forrás: Alaprajz, 12. évfolyam, 2005., március-április, 39. old.

helyszínrajz

© Hajnal Zsolt, forrás: Alaprajz, 12. évfolyam, 2005., március-április, 39. old.

alaprajz

© Hajnal Zsolt, forrás: Alaprajz, 12. évfolyam, 2005., március-április, 39. old.

metszet

© Hajnal Zsolt, forrás: Alaprajz, 12. évfolyam, 2005., március-április, 39. old.

A Balaton part és az Azúr hotel közelsége az apartman ház építészeti karakterére erősen hatott. Az axiális szerkesztésű társasház egyszerű alapképlete: a két üvegezett lépcsőház vonalában, érzékeny szögtöréssel kimozdított középfolyosóra kisméretű lakások vannak felfűzve. A négyszintes tömbház többfajta, eltérő nagyságú, összesen 66 lakást foglal magában. Az egymás melletti apartmanok összenyitási lehetőségére, variábilis alaprajzi szervezésére is gondolt az építész. Az épület mértéktartó, ugyanakkor nagyvonalú mind tömegformálásában, mind homlokzati kialakításában. A barátságos, vidám ház szellemes homlokzati anyaghasználatának köszönhetően nyitottságot tükröz. A két hosszoldalon, minden lakáshoz tartozó erkély előtt mozgatható acélkeretekben kötéllel kifeszített, vitorlára emlékeztető színes árnyékoló van. A legfelső szinten a nagyobb, értékesebb, saját tetőteraszos lakásegységek nyertek teret, amelynek az árnyékolását a nagyvonalú, konzolos vasbetonlemezek biztosítják.

külső kép

© Vincze László, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Vincze László, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Vincze László, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Vincze László, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Vincze László, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

helyszínrajz

© Vincze László, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Vincze László, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

A Futó utcai rehabilitációs terület lakóépülete izgalmas formavilágú, újszerű kortárs építészeti alkotás. A karakteres utcai megjelenés fő jellemzője: a földszinti egységbe belemetsző öt fehér vertikális sáv, a közöttük lévő, kissé beugró, színes erkélyek és a mindezt legfelül összekötő hatalmas keret. A nagystílű formakezelés az egész épületen tetten érhető. Mindenhol az átlátható formai rend, az elemi mértani testek, a fehér falak és a helyenkénti színkiemelések uralkodnak. A lakóház alaprajzi elrendezése átgondolt, következetes. Az utcai és az udvari szárny által körbeölelt belső udvart szintenként függőfolyosók veszik körül. A fedett-nyitott lépcsőházon megközelíthető általános lakószinten napfényes és világos lakások között szintenként garzonlakások, egy szoba és két félszobás, valamint kétszobás lakások találhatók. Elemeiben összhangra törekvő, elegáns lakóépület született.

külső kép

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

belső tér

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

belső tér

© Polgár Attila, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

helyszínrajz

© Hajnal Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Hajnal Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

metszet

© Hajnal Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

Budapest egyik legszebb fekvésű lejtős saroktelkén, az 1936-ban, Málnai Béla tervezte - a honi Bauhaus különleges mintájaként számon tartott - villaépület bővítéseként készült el a 12 lakásos társasház. A tervező az eredeti ház tömeg és arányrendszerének kiemelésére, valamint karakteres átalakításával egy új kompozíció létrehozására törekedett. Az egységes, fehér vakolatos, egy szint felépítménnyel bővített korabeli épületet a tégla architektúrájú saroképítmény öleli körbe. A vakolat és a téglafelület az eredeti és az új épület tömegét különválasztja, másfelől össze is szövi. Szembetűnő az eredeti ház és a bővítés finom egymásra hangolása, szerves egysége. A méreteiben megnőtt ház kortárs épületként illeszkedik a környék villaépületeihez. A társasház alaprajzi elrendezése egyszerű, konzekvens. Az eredeti bejáratot megtartva, nagyvonalú előtéren, lépcsőházon megközelíthető általános, váltott lakószinteken 4-4 (földszinten és a II. emeleten), illetve 2-2 (I. és III. emeleten) lakás található.

külső kép

© Hild György, forrás: tervező

külső kép

© Hild György, forrás: tervező

részletfotó

© Hild György, forrás: tervező

külső kép

© Hild György, forrás: tervező

külső kép

© Hild György, forrás: tervező

külső kép

© Hild György, forrás: tervező

alaprajz

© Hild György, forrás: tervező

alaprajz

© Hild György, forrás: tervező

metszet

© Hild György, forrás: tervező

A Práter utcai rehabilitációs terület önkormányzati bérlakás-együttese a kortárs építészet különleges, eredeti hangvételű alkotása, mely méltán részesült nemzetközi (Mies van der Rohe-díj) elismerésben. A beépítési koncepció lényegét a tűzfalak befejezése, a meglévő tömegek kortárs építészeti formavilággal való átértelmezése és a szomszédos lakóházak adottságaira reagáló, arányos épülettestek formálása jelentette. A tömegeknek a homlokzati struktúrával, a nyílások arányával, rendjével sikerült a meglévő környezethez harmonikusan illő sajátos, egyéni hangot megtalálni. A ház legjellegzetesebb külső eleme: a markáns sötét homlokzati felület, a véletlenszerűnek tűnő erkélyek és ablakok ritmusa és az épülettesteket átkötő folyosóhíd. A belső térszervezés jellemzője a tiszta, gazdaságos alaprajzi rendszer. Az épülettömb 48 takarékos, jól funkcionáló kis lakással tervezett. A két épületszárnyban a 40-62 m2 alapterületű nem pazarló otthonnál alapjában véve két (1 és 2 szobás) lakástípus fordul elő.

külső kép

© Németh Dániel, forrás: Alaprajz, 15. évfolyam, 2008., július-augusztus, 32. old.

külső kép

© Németh Dániel, forrás: Alaprajz, 15. évfolyam, 2008., július-augusztus, 32. old.

külső kép

© Németh Dániel, forrás: Alaprajz, 15. évfolyam, 2008., július-augusztus, 33. old.

külső kép

© Németh Dániel, forrás: Alaprajz, 15. évfolyam, 2008., július-augusztus, 34. old.

részletfotó

© Németh Dániel, forrás: Alaprajz, 15. évfolyam, 2008., július-augusztus, 34. old.

külső kép

© Németh Dániel, forrás: Alaprajz, 15. évfolyam, 2008., július-augusztus, 35. old.

alaprajz

© Kis Péter - Valkai Csaba, forrás: Alaprajz, 15. évfolyam, 2008., július-augusztus, 35. old.

metszet

© Kis Péter - Valkai Csaba, forrás: Alaprajz, 15. évfolyam, 2008., július-augusztus, 35. old.

A Nevegy utcai társasház környezetében a 80-as években épült zártsorú beépítésű társasházak helyezkednek el. A szomszédos épületek közül jellegzetes, fehér kubusával tűnik ki a társasház, melyet változó méretű beharapások tesznek finoman tagolttá. Három emeleten, szintenként egy-egy önálló lakás helyezkedik el. A lakások alaprajzi rendszere nagyvonalú, a tömeg játékát képező beugrások teraszokat, erkélyeket zárnak közre. Az utca és a kocsibehajtó felé vakítóan fehér, zárt homlokzati megjelenését az épület a kőburkolat és a nyílászárók felületi ritmusának köszönheti, mellyel érzékenyen reflektál a forgalmasabb és a nyugodtabb környezete felé.

külső kép

© Oravecz István, forrás: Alaprajz, 14. évfolyam, 2007., július-augusztus, 36. old.

külső kép

© Oravecz István, forrás: Alaprajz, 14. évfolyam, 2007., július-augusztus, 37, old.

külső kép

© Oravecz István, forrás: Alaprajz, 14. évfolyam, 2007., július-augusztus, 38. old.

külső kép

© Oravecz István, forrás: Alaprajz, 14. évfolyam, 2007., július-augusztus, 38. old.

külső kép

© Oravecz István, forrás: Alaprajz, 14. évfolyam, 2007., július-augusztus, 39. old.

részletfotó

© Oravecz István, forrás: Alaprajz, 14. évfolyam, 2007., július-augusztus, 39. old.

alaprajz

© Mayer Brigitta - Szentgyögyi László, forrás: Alaprajz, 14. évfolyam, 2007., július-augusztus, 39. old.

alaprajz

© Mayer Brigitta - Szentgyögyi László, forrás: Alaprajz, 14. évfolyam, 2007., július-augusztus, 39. old.

Reimholz Péter várbeli életművének meghatározó alkotása a Corvinus Palace. A tervezési helyszín a Várnegyed és a Viziváros által határolt területen fekszik. A választékos, mértéktartó lakóegyüttes jelentőségteljes példája az új, mai építészeti formavilág alkalmazásának a budai Várnegyed műemléki környezetében. A beépítés mintaszerű megoldása a Szalag és a Donáti utca összekötésének. A telepítés a tervezett utcával, teresedéssel, téri világával gazdagítja a városi struktúrát. Az új, modern tömegformálású, négy egységbe szervezett lakóegyüttes a városszövetet meghagyva érzékenyen illeszkedik a környezetéhez. A külső forma, a homlokzati tégla, a vakolat és a kőburkolatos felületek harmonikus megjelenést kölcsönöznek a házaknak.

külső kép

© Hajdú József, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

külső kép

© Hajdú József, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

külső kép

© Hajdú József, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

külső kép

© Hajdú József, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

külső kép

© Hajdú József, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

külső kép

© Hajdú József, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

alaprajz

© Reimholz Péter, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

alaprajz

© Reimholz Péter, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

metszet

© Reimholz Péter, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

metszet

© Reimholz Péter, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/6, 3. old.

Az elegáns épület igényesen felújított nemes anyagaival, részletmegoldásaival maradandó értéket képvisel, az újjávarázsolt részei pedig kortárs jelleget tükröznek. A Zoboki-Demeter építészek helyreállítási terve figyelembe vette, megóvta a Pollack-féle eredeti klasszicista és a Hauszmann-féle neobarokk bankcsarnok építészeti értékeit. A Dorottya-palota karakterét az összetett - kereskedelem, iroda és lakó - funkciók szolgálják. A földszinten kereskedelmi funkciók (étterem, üzletek), az emeleten nagyterű irodaegységek találhatók. Az új, udvari épületszárnyak mai, kortárs szellemben készültek. Az egykori, négy lépcsőházas rendszer helyrehozásával alakították ki a részben kétszintes és az egyszintes lakások egységét. A változatos elrendezésű, belső udvari lakások hangulatán Le Corbusier hatása érződik.

külső kép

© Bujnovszky Tamás, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/5, 37. old.

külső kép

© Bujnovszky Tamás, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/5, 37. old.

belső tér

© Bujnovszky Tamás, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/5, 37. old.

részletfotó

© Bujnovszky Tamás, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/5, 37. old.

alaprajz

© Zoboki - Demeter, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/5, 37. old.

alaprajz

© Zoboki - Demeter, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/5, 37. old.

metszet

© Zoboki - Demeter, forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009/5, 37. old.

A Simplon Udvar Váli utcára néző, 28 lakásos épületét a Lukács és Vikár Építészstúdió tervezte. Az adottságok – az Allé épületével érintkező tűzfalas, keskeny, hosszú telekszakasz, az északi utcai front – kihívás elé állították a tervezőket, akik a mostoha helyszíni körülményekből előnyt tudtak kovácsolni. A kompakt épülettömeg – homlokzati síkból kiugró – sakktáblaszerű üvegdobozai által több fényt, keleti és nyugati benapozást és érdekes kilátást varázsoltak a lakásokba az építészek. A környék 1930-as évekbeli modern bérházainak megjelenése a társasház formavilágát (az erkélyek kialakítását, a világos kőburkolatot) nagymértékben befolyásolta. A földszint + négyszintes lakóház túlnyomórészt 47 m2-es kislakásokkal tervezett.

külső kép

© Bujnovszky Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Bujnovszky Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Bujnovszky Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Bujnovszky Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Bujnovszky Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Bujnovszky Tamás, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Lukács István, Vikár András, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Lukács István, Vikár András, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

metszet

© Lukács István, Vikár András, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

Az épület szép példája a korszerű építészeti formavilág budai Várnegyedbe való illeszkedésének. A műemlék épület megőrzése, a szomszédos nagy tűzfal takarása és a mindösszesen 7 méter széles üres telekrész kínálta lehetőség jelentették a tervezés során fellépő legnagyobb kihívást. A ház nem kívánja az önálló foghíjbeépítés érzetét kelteni. Az új tömegnek a homlokzatok, az ablakok arányával és rendjével sikerült a meglévőhöz igazodnia. A külső forma, a homlokzat homokszínű téglaburkolata a védett épület vakolt felületével keres kapcsolatot. Az új lakószárny alaprajzi szerkesztése tiszta, logikus. A földszinten irodák, az emeleten igényes lakóterek találhatóak, míg a régi épületszárnyban megmaradtak az eredeti, több mint 150 éves belső téri viszonyok, egy tetőtéri loft-lakással kiegészülve.

külső kép

© cerbenkoc, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

külső kép

© cerbenkoc, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

részletfotó

© cerbenkoc, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

külső kép

© cerbenkoc, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

külső kép

© cerbenkoc, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

részletfotó

© cerbenkoc, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

részletfotó

© cerbenkoc, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

alaprajz

© Perényi Tamás - Bitó János - Fülöp Gyula, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

alaprajz

© Perényi Tamás - Bitó János - Fülöp Gyula, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

alaprajz

© Perényi Tamás - Bitó János - Fülöp Gyula, forrás: http://epiteszforum.hu/felujitas-bovites-erzekenyen-tapintatosan-a-budai-varban

A lakóépület formavilágának kialakításához a környék 1930-as és 1960-as évekbeli modern bérházai nyújtottak jelentős mintát. A Váli és a Bercsényi utca sarkán álló lakóépület színes homlokzatával, lekerekített sarok megoldásával, belső udvaros, oldalfolyosós kialakításával került a figyelem központjába. A déli tömb lábakra állításával megnyitott belső udvar az épülettömböt bekapcsolta a város vérkeringésébe. Az épület karakteres homlokzati megjelenését a szerelt, (magas színvonalon kivitelezett) üveghomlokzatának és a markáns színek használatának köszönheti. Az épület valamennyi lakásához színes loggiák (porszórt alumínium felületeik, lamellák), teraszok, átmeneti terek tartoznak, amelyek mindig változó, formálódó, dinamikus képet mutatnak a lakóépületről. Az alaprajzai szerkesztés szerint az U alakú lakóház (alsó szinti üzletekkel) a nyitott belső udvart közrefogó tömegegységeivel, a három irányba tájolt homlokzati frontjával a hagyományos körfolyosós bérház példáját idézi fel. A különböző, 36 – 170 m2 alapterületű lakóegységek nagy része a függőfolyosós kialakításnak köszönhetően átszellőztethető. A lakástípusok közül legfőképpen kétszobás teraszos, garzon és tetőszinti, elegáns, penthouse-lakások fordulnak elő.

külső kép

© Batár Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Batár Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

külső kép

© Batár Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Batár Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Batár Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

részletfotó

© Batár Zsolt, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Turányi Gábor - Turányi Bence, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Turányi Gábor - Turányi Bence, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

alaprajz

© Turányi Gábor - Turányi Bence, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

homlokzat

© Turányi Gábor - Turányi Bence, forrás: Lévai-Kanyó Judit:Többlakásos házak, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2012

A Sargfabrik lakóegyüttes az egykori koporsógyár területén, megőrizve annak beépítési struktúráját, 1996-ban készült el. Eredetileg egy baráti kör, a majdani lakóközösség építtette a nem kizárólag lakásokat, hanem közösségi funkciókat is magába foglaló kollektív házat. Jellegzetes építészeti formanyelvű, a közösségi együttélést, életformát szimbolizáló, részben zárt, részben nyitott olyan épület született, amely a lakók kívánalmainak figyelembe vételével, a lakások izgalmas térsorolásaival, a belső terek ferde síkjaival, szinteltolásaival méltán hívta fel magára az érdeklődést. Az épületben a lakások mellett étterem, előadótermek, törökfürdő, úszómedence, óvoda található, amelyek többnyire nyilvános, nyitott helyek. A cohousing struktúrát követő lakó együttesben a car sharing rendszer és a közös mosoda használat is megvalósult. Az alacsony építési költséggel felépült Sargfabrik 3 vendég- és 74 többféle lakóegységet tartalmaz. A lakás-nappalik nagy üvegfalai és a belső udvar közötti kontaktus meghatározó jelentőségű, a közösségi érzést erősíti.

külső kép

© Paolo Mazzo, forrás: http://www.flickr.com/photos/paolomazzoleni/6085212784/

külső kép

© Paolo Mazzo, forrás: http://www.flickr.com/photos/paolomazzoleni/6085212784/

külső kép

© Paolo Mazzo, forrás: http://www.flickr.com/photos/paolomazzoleni/6085212784/

külső kép

© Paolo Mazzo, forrás: http://www.flickr.com/photos/paolomazzoleni/6085212784/

részletfotó

© Paolo Mazzo, forrás: http://www.flickr.com/photos/paolomazzoleni/6085212784/

részletfotó

© Paolo Mazzo, forrás: http://www.flickr.com/photos/paolomazzoleni/6085212784/

külső kép

© Miriam Kittel, forrás: http://tarsas2010.blog.hu/2010/03/31/sargfabrik_ket_ujabb_cikk

alaprajz

© BKK-2, forrás: Housing in Vienna: Innovative, Social and Ecological

metszet

© BKK-2, forrás: Housing in Vienna: Innovative, Social and Ecological

A kezdő fiatalok lakhelyéül szolgáló épületre kiírt pályázatot a javasolt racionális, energiatudatos és flexibilis lakásbelsők miatt nyerték el a HPP építészei. A beépítés újszerűsége, hogy a telekhatáron nem folyamatos homlokzatot, hanem három párba rendezett hat egyforma blokkot alakítottak ki, amelyek között az udvar felé szabadon hagyták az átjárást. A sorházszerű kialakításnak köszönhetően a beépítés fellazul a közösségi életnek teret adó belső kert felé, az egyes egységek lakásai pedig három irányba megnyithatóvá válnak. A hét méter szélességű lakások belsejében tartószerkezet nincs, így a vizesblokkokat kivéve a válaszfalak elhelyezése szabadon alakítható.

külső kép

© Punctum Hans-Christian Schink, Leipzig, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© Punctum Hans-Christian Schink, Leipzig, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© Punctum Hans-Christian Schink, Leipzig, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

külső kép

© Punctum Hans-Christian Schink, Leipzig, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

helyszínrajz

© HPP Hentrich-Petschnigg and Partner, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

alaprajz

© HPP Hentrich-Petschnigg and Partner, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

metszet

© HPP Hentrich-Petschnigg and Partner, forrás: Hilary French: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006.

Az első Sargfabrik iránti nagy érdeklődés és az eredményes vállalkozás inspirálta 2000-ben, a szomszédos saroktelken elkészülő Miss Sargfabrikot. A lakóközösség józan megfontolásból a meglévő lakásszámot bővítette amiatt, hogy a kiegészítő szolgáltatások ne terheljék meg túlságosan a lakók anyagi terheit. A lakások mellé újabb közösségi tereket – könyvtárat, számítógépes és közös termeket – illesztettek. A Miss Sargfabrik alaprajzi és szerkezeti­ megoldásai többnyire a lakók igényei szerint formálódtak. Magas minőségű, racionális térkihasználású, nagyszámú kislakást tudtak az itt lakó, főként egyedülálló emberek és a csonka családok számára kialakítani. A kollektívházban elsősorban 50 m2 alapterületű garzonlakások, valamint 5 nagyobb, 70 m2 alapterületű lakóegység található.

külső kép

© Herta Hurnhaus, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Herta Hurnhaus, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Herta Hurnhaus, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

belső tér

© Herta Hurnhaus, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

belső tér

© Herta Hurnhaus, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© BKK-3, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© BKK-3, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

metszet

© BKK-3, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

A lakóház és a szálloda ötvözetének tekinthető Huski folyamatosan, egész évben működik. Az építészek a tervezés folyamán a hópehelyalakzatokat analizálták és ezek természeti, összetett mintáit a markáns ausztráliai, magaslati épületek építészeti megjelenésével ötvözték. A saroktelken álló, ötemeletes apartmanház a földszinten kávézót és gyógyfürdőt, míg az általános szinteken 14 lakóegységet foglal magában. Az apartmanokhoz – kivéve a stúdiólakásokat – konyha, terasz és jacuzzi is tartozik. A homlokzati síkból való elforgatásnak és a loggiáknak köszönhetően minden lakóegység számára a hegy, a fák felé nyíló kilátást, előnyös tájolást lehetett biztosítani. A hegyi épület tervezése során a nagy kiterjedésű tetőfelület okozta a legfőbb kérdést, mivel számításba kellett venni a jelentős hóterhet. A tájba illeszkedő, mintegy a környezetéből előbukkanó épületnél a havat a homlokzaton kialakított vízszintes felületeken gyűjtik össze.

külső kép

© Tony Miller, forrás: http://www.archdaily.com/1930/huski-apartments-elenberg-fraser-architecture/

külső kép

© Tony Miller, forrás: http://www.archdaily.com/1930/huski-apartments-elenberg-fraser-architecture/

külső kép

© Tony Miller, forrás: http://www.archdaily.com/1930/huski-apartments-elenberg-fraser-architecture/

külső kép

© Tony Miller, forrás: http://www.archdaily.com/1930/huski-apartments-elenberg-fraser-architecture/

részletfotó

© Tony Miller, forrás: http://www.archdaily.com/1930/huski-apartments-elenberg-fraser-architecture/

belső tér

© Tony Miller, forrás: http://www.archdaily.com/1930/huski-apartments-elenberg-fraser-architecture/

belső tér

© Tony Miller, forrás: http://www.archdaily.com/1930/huski-apartments-elenberg-fraser-architecture/

alaprajz

© Elenberg Fraser, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/79668-Huski-Apartments

alaprajz

© Elenberg Fraser, forrás: http://europaconcorsi.com/projects/79668-Huski-Apartments

A lakóegyüttes egyik tervezője Hermann Kaufmann, aki munkáiban hosszú ideje az előregyártott faszerkezetekkel foglalkozik, valamint a természetes építőanyag, a fa hagyományos és innovatív építészeti lehetőségit vizsgálja. A 2001. évi bécsi építési szabályzat módosítása óta a városi, többszintes, faszerkezetű épületek építése engedélyezhetővé vált. Ennek köszönhetően az 'A' egység lakóépületeinek tartószerkezeteit, burkolatait faszerkezetek, illetve fa alapanyagú termékek alkotják, mivel a fa barátságos környezetet, magas minőségű életteret nyújt. A magán- és közösségi teret, belső udvart közrezáró három eltérő épülettömb alkotja a 254 lakásos lakónegyedet. A négyszintes épület logikus szerkesztésű, eltérő élethelyzetnek megfelelő, különböző típusú és méretű lakásai déli, valamint nyugati tájolásúak. A lakóházburok szigetelt, vörösfenyő homlokzati elemei, színes tolózsalui otthonos hangulatot keltenek. A lakópark az építészet és a hatékony energiafelhasználás (alacsony energiafogyasztás, megújuló energiaforrások) megnövekedett igényeinek is megfelel.

külső kép

© ismeretlen, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© ismeretlen, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© ismeretlen, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© ismeretlen, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

helyszínrajz

© Johannes Kaufmann és Hermann Kaufmann, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© Johannes Kaufmann és Hermann Kaufmann, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

homlokzat

© Johannes Kaufmann és Hermann Kaufmann, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

A szociális lakásokat tartalmazó épületegyüttesben különböző méretű és típusú lakások kaptak helyet. A középső tömb alatti, földbe rejtett parkoló-megoldással egybefüggő felszíni zöldterület - játszótérrel és kerékpártárolókkal - létesülhetett. A három épület külön-külön két oldalról akadálymentesen megközelíthető. Az épületegyüttes egészére kidolgozott energiakoncepció lehetővé tette a passzívház minősítés követelményeinek való megfelelést és a gazdaságos cohousing üzemeltetést. A két irányba tájolt lakások a teljes napszakban szoláris nyereséget termelnek. A szükséges hőigényt a közbenső tömb tetején elhelyezett napkollektorok valamint a pellet tüzelésű kazán biztosítják. A lakások fűtését – a levegő temperálását – az egyedileg szabályozható hőcserélő működteti.

külső kép

© Paul Ott, Graz, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

külső kép

© Paul Ott, Graz, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

külső kép

© Paul Ott, Graz, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

részletfotó

© Paul Ott, Graz, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

részletfotó

© Paul Ott, Graz, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

belső tér

© Paul Ott, Graz, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

helyszínrajz

© sps-architekten, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

alaprajz

© sps-architekten, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

alaprajz

© sps-architekten, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

metszet

© sps-architekten, forrás: Detail, 2007.6 Energieeffiziente

A lakótömb Párizs 13. kerületében, Masséna területének fejlesztési terve szerint valósult meg. A program 48 szociális lakás, üzletek, közösségi terek és 52 parkolóhely létesítését foglalta magában. Az épület struktúráját kiugró épületrészek, nagyméretű bevágások, teraszok alakítják, formálják. A térben kimagasodó egységeket összekötő függőfolyosókról lenyűgöző látvány nyílik a közeli oktatási és kulturális területre. A külső, látszóbeton épületburok nélkülöz minden díszítést, masszív, sötét tömege a fel-felbukkanó zöldfelülettel képez kontrasztot. Az épület a szolárrendszer és az esővíz-felhasználás alkalmazásával elnyerte a francia fenntarthatósági irányelveket érvényesítő HQE minősítést.

külső kép

© Stephan Lucas, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Stephan Lucas, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Stephan Lucas, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Stephan Lucas, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

külső kép

© Stephan Lucas, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© Aldric Beckmann, Francoise N'Thépé, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

alaprajz

© Aldric Beckmann, Francoise N'Thépé, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

metszet

© Aldric Beckmann, Francoise N'Thépé, forrás: Luisella Gelsomino, Ottorio Marinoni: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

  • BITÓ, János: Lakóházak tervezése, B+V Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2004

  • BLESA, Juan (szerk.: GIMÉNEZ, Antonio - MONZONÍS Conchi): Collective housing, Editorial Pencil, Alboraya (Valencia, Spanyolország), 2006

  • BLESA, Juan (szerk.: GIMÉNEZ, Antonio - MONZONÍS Conchi): Multi-family housing, Editorial Pencil, Alboraya (Valencia, Spanyolország), 2008

  • DÉRY, Attila – MERÉNYI, Ferenc: A magyar építészet 1867-1967, Urbino Kiadó, Budapest 2000

  • FERKAI, András: Buda építészete a két világháború között – művészeti emlékek, MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének Kiadványa, Budapest, 1995

  • FERKAI, András (szerk.): Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001

  • FRENCH, Hilary: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006

  • FRENCH, Hilary: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Plans, sections and elevations, W.W. Norton & Company, London, New York, 2008

  • GELSOMINO, Luisella – MARINONI, Ottorino: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

  • HAJNÓCZI, J. Gyula: Az építészet története Ókor II. – Klasszikus kultúrák, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1991

  • LÉVAI-KANYÓ, Judit: Többlakásos házak, Terc Kiadó, Budapest, 2012

  • PameR, Nóra: Magyar építészet a két világháború között, TERC Kiadó, Budapest, 2001

  • PER FERNANDEZ, Aurora – MOZAS, Javier - ARPA, Javier: DBook. Density, Data, Diagrams, Dwellings, a+t ediciones, Vitoria-Gasteiz (Spanyolország), 2007

  • SZENTKIRÁLYI, Zoltán – DÉTSHY, Mihály: Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986, 1994